Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-476

1 \2 476. országos itlés öprilis 5. 1872. üléseket, reggel tárgyaljuk azokat a törvényeket, délután tárgyaljuk ezeket a szükséges törvénye­ket : ezt is megtagadták; indítványoztuk akkor, hogy tehát jól van, föntartva minden tárgyalá­sokat a mint vannak,a vasárnapokon és ünnepeken továbbá szombatokon petitiók tárgyalásától meg­maradó időt fordítsuk a szükséges törvényjavasla­tok tárgyalására. Elvetették ezen indítványt is. Elvetettek Yukovics képviselőtársunk indítványát az árvíz károsultak, elvetették tegnap Szathmáry Károly képviselőtársunk indítványát a kolozsvári egyetem tárgyában, elvetették néhány nap előtt Várady Gábor képviselőtársunk indítványát a lu­dovicea academia tárgyában; ha tehát nem jön­nek létre ezen törvények : mi, kik ügyekeztünk a kormányt és a jobboldalt a törvényjavaslatok tárgyalására rábírni, nem vagyunk okai; {Helyes­lés bal felől.) hanem oka ki daczból ragasz­kodik ezen meddő vita folytatásához, és az or­szágra nézve szükséges törvények tárgyalását szándékosan elhalasztja. (Helyeslés bal felől.) Azt mondta nekünk a miniszterelnök ur, hogy őrizzük meg a törvényhozás tekintélyét és méltóságát. Hivatkozom a t. házra, hogy itt 5 esztendő óta sokszor folyt éles vita, sok erős küzdelem volt; de a törvényhozás tekintélye és méltósága eddig veszélyeztetve még nem volt. Ha tehát jelenleg veszélyben van, veszélyben van csak azóta, mióta a miniszterelnök ur közöttünk van. Kérem tehát a miniszterelnök urat, hagyjon fel azon eljárással, mely oda vitte a dolgot, hogy a törvényhozás méltósága és tekintélye veszélyeztet­ve van. Magán ember daczolhat magán emberrel, de kormányembernek a közügyekben daezolni nem szabad. Capriee-szal és daezezal a kormánynak politikát űzni nem szabad. (Helyeslés hal felől.) Szemrehányásokat tesz nekünk a miniszter­elnök ur és azt mondja, hogy mi gyakran félrema­gyaráztuk a házszabályokat. Én szeretném, ha a miniszterelnök ur megmondotta volna, mely esetekben ós mely alkalmakkor magyaráztuk mi félre a házszabályokat; mert én itt a házsza­bályok másnemű félremagyarázását nem lát­tam, mint azt, melyet a joddoldal a ministerel­nök ur indítványára tett, mikor elhatározta azt, hogy a nélkül, hogy a tanácskozások tartama meg­határoztatnék : a tanácskozások akkor zárassanak be, a mikor a többségnek tetszik, és mikor ben­nünket éjfélutáni 2 óráig itt tartottak. Akkor tör­tént viszaélés a házszabályokkal, mikor a minisz­terelnök ur indítványára egyik elhunyt képviselő­társunk temetésére kimérten csak annyi idő ada­tott, hogy alig kisérhettük el holttetemeit az örök nyugalomra. Ezek voltak azon esetek, midőn a házsza­bályok értelme félremagyaráztatott, és mikor a házszabályokkal visszaélés történt, és épen ez idézte elő, hogy a tanácskozások tartama fölött egy heti vita folyt. Mert igen is a dacz daczot szül, és mikor mi azt láttuk, hogy midőn köny­nyen beleegyeztünk abba, hogy a többség hatá­rozza meg a tanácskozások tartamát: erre éjfél­utáni 2 óráig tartottak itt bennünket a nélkül hogy tudtuk volna, hogy mikor le°z vége az ülésnek, akkor igen is hosszú vitát folytattunk a fölött, hogy megbatároztassék a tanácskozá­sok tartama, nem gondolva azzal, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig fognak tartani. Ez idézte elő, hogy a névszerinti szavazás­sal visszaélés történt ; mert nem akartuk kitenni magunkat annak, hogy a többség gyakrabban hozzon ily határozatokat és bennünket oly hely­zetbe hozzon, hogy lehetetlenné válljék a tanács­kozás. Azt mondotta miniszterelnök ur % hogy visz­szaélés történt az interpellatiókkal. Én nem is­merek parlamentet, a hol kevesebb interpellatió történik, mint itt. A parlamentalismus feltalá­lója és bölcsője Angolország, és ott naponként körülbelül 15 interpellatió van. Méltóztassanak megnézni az angol hírlapo­kat, és látni fogják, hogy átlagosan minden napra esik 15 interpellatió ; pedig ott senki sem találja azt rendkívülinek, senki sem panaszkodik az ellen. Nekem magamnak is volna a jelen pilla­natban legalább is tiz fontos interpellatióm; de nem hozom azokat elő, nem azért, mert az időt akarom kímélni, hanem azért, mert látom, hogy nincsen haszna, hogy a miniszterek ugy sem fe­lelnének rá. Most is van több interpellatióm, mire nem feleltek; maga a miniszterelnök ur is tartozik egy válaszszal interpellatiómra, még pedig rég időktől fogva, midőn még mint pénzügyminisz­ter volt szerencsénk tisztelhetni. (Derültség bal felől.) Azt mondja a miniszterelnök ur, komoly dolog az, hogy ezen viták alatt kitűnt, mik ép a szabályok nem engednek elég hatalmat az el­nöknek a tanácskozás erélyes vezetésére. Enge­delmet kérek, az elnök hatalmát nem a szabá­lyok határozzák meg; az elnök hatalmát saját maga tekintélye határozza meg. Azt pedig me­ríti azon magaviseletből, melyet az elnöki szé­ken tanusit. Ha pártatlanul tölti be az elnöki széket, ha nem mutat részrehajlást sem egyik, sem másik félnek, ha képes az elnöki szék móltóságát fen­tartani: mindig lesz elegendő befolyása a tanács­kozások vezetésére s elegendő hatalma e házban a nyugalom fentartására. Arra, hogy az ország­gyűlésnek olyan elnöke legyen, ki egy katonai elöljáróként disciplinában tartsa a házat: arra nemcsak hogy nincs szükség; de az nem is lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom