Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
475. országos ülés ápril s 4.1872. 99 elérhető ; nem lehet gondolkozni arról, hogy az egyéni szabadság, a szellemi és anyagi jólét és átalában a közművelődés minden különbség nélkül mennyiben lesz valósitható és biztositható. Épen ezen föladatnak czélja: az átalános szavazati jog behozatala által eleget tenni. Ezen szavazati jog fogja megnyitni mindazok előtt a tért, a kik eddig ezen jog gyakorlatából önhibájukon kivül kizárva csak kívülről nézik és bámulják azon jog gyakorlatát, a kik között főleg a kiváltságos osztályokhoz tartozókban sokan vannak, kik minden értelem és vagyoni túlsúly nélkül élvezik e jogot; mig ellenben azok, kik derék, becsületes és józan eszű emberek, a választási jogból ki vannak zárva. Ha valósággal a szabadelvű kormányzás és törvényhozás elveit folytatólag akarjuk biztosítani: kötelességünk egyiránt minden különbség nélkül arra törekedni, hogy az 1848. törvényhozás szelleme, mely a jelen törvényjavaslat élére is irva van, tovább fejlesztessék, és ha pótoltatik, ugy pótoltassák, hogy az valósággal nyeremény, ne pedig visszaható hátrány legyen. Ily hiedelemben lévén s az elmondottak szerint a Madarász József és társai által beterjesztett indítványt indokolva látván, és ezen indítvány még eddigelé senki által sem elméleti, sem gyakorlati érvekkel meg nem ezáfoltatván, i nnál kevésbbé bizonyittatván pedig az, hogy 1848 után 24 év múlva ne lehessen még Magyarország képes az átalános szavazati jog befogadására : nem látok ennek útjában akadályt; ugyan azért nyilván és határozottan, minden utógondolat nélkül kimondom, hogy részemről eljöttnek látom az időt arra, hogy Magyarországon az átalános szavazati jog, Madarász József t. képviselőtársam indítványa értelmében behozassák. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Dőry János: T. ház! A tárgyalás alatt lévő indítvány sokkal fontosabb, s mint sarkalatos közjogi kérdés sokkal mélyebben behat alkotmányos nemzetünk politikai életébe, hogysem én csak ugy felületesen szólhatnék ahhoz. Legyen szabad tehát nekem is a szónokok hosszú sorában ezen kérdésen kivül nagyfontosságú indítványra vonatkozó alázatos nézeteimet a lehető legrövidebben elmondani. De mielőtt ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy helyzetünket, melyben jelenleg vagyunk, ecsetelhessem, hogy annál praegmánsabban, annál tüzetesebben szólhassak az indítványhoz. T. ház, azon makacs ellenállás, melyet nekünk ellenzéknek szerencsétlenségünk van önök ellenében, mint a Horiatiusok (Derültség) a Curiatiusok ellenében elfoglalni: ezen makacs ellenállás felújítja emlékemben a boldogtalan 60-as éveket és eszembe juttatja azon hírhedett diplomatát, a ki elég tapintatlan volt 20 éven át Magyarországnak jogos követelményeit tagadni és hogy magát vigasztalhassa, elmondta nálunk fenyegetőleg: „Wir können warten." Mily őrült erőlködés volt ez, mutatják ez alkotmányos falak, melyeknek 67. óta van szerencséjük Magyarország minisztereit itt a kényelmes bársony székekben üdvözölni. (Derültség.) Az ellenzéknek helyzete szemben önökkel, tökéletesen hasonlít a 60-as időkhöz, a mennyiben, Schmerling akkor Verwirkungs theoriájával bennünket fenyegetve, Magyarország önállósága elé akart akadályokat gördíteni ; önök pedig a majd meglátjuk, majd elvárjuk theoriájával Magyarországnak egy sarkalatos nagy horderejű törvényét akarják megnyirbálni s ha lehet megsemmisíteni. Ez az 1848-iki V. törvényczikk a magyar nem zetnek vérrel pecsételt magna chartája. Engedje meg a t. ház. hogy ez állításomat igazolandó képleteket használjak. Tudjuk az ó-testamentomból, (Derültség jobb felől.) ha Kiss János t. barátom itt volna, ö jobban tudná, én csak ugy felületesen tudom, hogy Mózes villámlás és mennydörgés közt irta meg azon tíz parancsolatot, mely az egész világ müveit vallásai által. elfogadtatva, ma a vallások morálját képezi. így vagyunk az 1848-iki törvényekkel : azok is ágyú-villámlás, és dörgés közt hozattak, és hazánk törvényei nagy halmazában a 48-iki törvényczikkek képezik a hazai törvények morálját, a népek positiv jogát. (Tetszés bal felől.) Ha a theologusok, a reformátorok, Calvin, Luther, Zwingli, Melanchton a tiz parancsolatból kiyeszik az 5-iket, mely azt parancsolja: ne ölj, megsemmisítik a tiz parancsolatot. így van ez itt is, ha önök az 1848-iki törvényekből kiveszik az V-ik törvényezikket: megszűnik az akkor morálja lenni Magyarország törvényeinek. (Élénk tetszés bal felől.) Engedje meg a t. ház, hogy állításomat igazolandó hivatkozhassam egy franezia munkára. (Halljuk!) 1865-ben bécsi lakos lévén, gyakran látogattam a bécsi egyetemi könyvtárt, és ott egy franezia könyv akadt kezembe, melynek czime ez volt: „La philosophie de la politique", szerzőjét hogy hívják azt elfelejtettem, hisz régen volt. (Derültség a jobb oldalon.) Esedezem nem nevetséges ez, hanem tanulságos, méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk!) Ezen mély tudományú könyvben, többi közt azt olvastam: hogy azon nemzet, mely politikai vívmányait föladja, vagy azokból enged: az enyészetnek indul, azon nemzet, mely politikai vívmányaival mintegy megelégedve, azokat megőrzi, de tovább nem fejleszti: azon nemzet tesped. Csak az oly nemzet számithat jövőre, csak az oly nemzet 13*
