Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471f

352 471. országos ülés márczins 27. 187-2. tőrvényjavaslatnál a választók egyrésze jogarnak, a másiknál az összes választók jogainak, önök tehát azt kívánják, hogy mi ezen jog védelmét adjuk fel; (Bal felől felkiáltások: Nem adjuk fel!) rcng ellenben ha ugy állana is a dolog: önök mit kivannak ? miért nem engednek hozzájutni a többi törvényjavaslatok tárgyalásához? azért, hogy a választók jogait megszorítani lehessen? Oly különbség ez, t. ház, a melyet bárkinek merem ez országban, e ház kebelén irivül elfogulatlan Ítélete alá bocsátani. És önöket, a t. túloldalon, kik vádolnak bennünket, hogy ezen vita hosszura nyújtásával akadályozzuk a reformkérdések megoldását s kik között még többen vannak, kiknek ezen idő politikai multjok fénypontját képezi: emlékeztetem a pozsonyi országgyűlésekre. Nem hallották-e ezen vádakat, midőn követeltetett a pozsonyi ellenzéktől, hogy az ország jogai érvényesítésére szánt felszólalásait, feliratait szüntesse meg, vegye vissza, tegye le azért, hogy a reformkérdéseket tárgyalni lehessen. (Jobb felől közbekiáltások: Be ások majoritásban voltak!) Tekintsünk csak vissza a múltba és ugyanazon argumentumokkal fogunk találkozni, melyekkel önök jelenleg élnek. (Jobb felől: Ások többségben voltak!) Azon országgyűléseknek mindig dicsősége fog maradni, hogy az ország jogai mellett mindig bátran és határozottan küzdöttek, és ha önök azt mondják, igaz, küzdöttek egy ideig, de azon tul lehetővé tették a reformkérdések tárgyalását: ugy utalok indítványomra és azt mondom: mi küzdőttünk, küzdeni fogunk, de e küzdelem mellett lehetővé akarjuk tenni a reformkérdések vitatását. (Igás! bal felől.) De ma hallottam egy beszéd folyamán, mely a jelen tárgyalás keretébe inkább illik, mint a délelőttibe, hallottam tagadtatni: mintha a jobb oldal árt követelne ezen kérdések megoldásaért. Ugyan kérdem, nem árkövetelós-e az, ha az kívántatik, hogy lehessen a választók egy részét jogaitól megfosztani, valamennyit pedig jogának gyakorlatában megcsorbitani azért, hogy némely közhasznú törvények keletkezhessenek ? Nemcsak ár ez, de sőt oly nagy ár, minél nagyobbat már követelni sem lehet. (Igaz! Ugy va-ul bal felől.) Az mondatott ugyanazon képviselő ur által, hogy az ellenzék az, mely árt követel, követeli a parlamentalismusnak megsemmisítését, követel olyat, minek teljesítése által a túlsó oldal öngyilkosságot követne el a parlamentalismuson. (Nevetés bal felől, saj jobb felől.) T. ház! Hogy a parlamentalismus megsemmisülne az által, ha a kormány vagy többség a mutatkozó ellenszenvvel szemben engedékenynek mutatkoznék, azaz nem is elveiből engedne; hanem elhalasztaná elveinek érvényesítését: ezt a parlamentalismus történetéből bebizonyítani bizonynyal senki sem tudja; sőt a parlamentalismusnak épen abban fekszik egyik ereje, hogy minden ily kérdéseket — megadva azoknak a kellő időt, — éles összeütközések nélkül megoldhatókká tesz. (Igaz! Ugy van! bal felől.) És ha a parlamentalismusnak az volna helyes magyarázata, hogy a parlamenti többség soha semmiben sem engedhet: ugyan kérdem, nem volna-e az igy magyarázott parlamentalismus absolutabb a legnagyobb absolutismusnál ? (Helyeslés bal felől, ellenmondás jobbról.) Hát hogyan történt minden alkotmányos változás Európában? nem-e ugy, hogy az absolut hatalmak birtokosai engedtek, bár a hatalom kezökben volt? de engedtek, mert nem akarták a dolgot összeütközésre vinni. Hiszen uraim, ha az áll, hogy a hatalomnak, az erősnek engedni nem szabad : akkor minden compx-omissum ki van zárva, akkor az elnyomásnak, a forradalomnak kell egymást fölváltani. (Mozgás jobb felől.) Épen nem a gyengét, de az erősét illeti meg az engedés, és az épen a parlamentalismus előnye, hogy ott, ha jól értik, a hatalom : az erő engedhet, ha látja, hogy a hatalomhoz való vak ragaszkodás keserves összeütközésekre vezethetne. Ami azt illeti, hogy a túlsó oldal nem engedhet, mert ha engedne, a parlamentalismuson követne el öngyilkosságot, engedelmet kérek, de ezt egészennem is értem; mert vajon, t. ház, a túlsó oldal aequale-e a parlamentalismussal, mert öngyilkosságot kiki csak önmagán követhet el, tehát öngyilkosságot a parlamentalismuson csak ugy követne el, ha a túlsó oldal maga annyi volna, mint a parlamentalismus. (Derültség bal felől. Nyugtalanság jobb felől.) Szeretném, ha méltóztatnék nekem valaki bebizonyítani ezt. (Kerkapoly fejét rúzsa.) Jankovits Antal képviselő ur mondta! Látszik, nem méltóztatik tudni, ki mondta, nem volt szerencsénk a miniszter úrhoz. Ha önök azt hiszik, hogy önök a parlamentalismus maga, hogy önök nélkül nem lehet parlamentalismus : akkor gratulálok; de szerintem sem önök nem a parlamentalismus, sem mi nem vagyunk a parlamentalismus: hanem vagyunk egyes pionok mindnyájan, még a miniszterek is, kik a parlamentalismus mezején mozognak és mi elbukhatunk mindannyian, — mert mi mind tévedhető emberek vagyunk, — de azért a parlamentalismus nem fog veszélybe jutni. (Élénk tetszés bal felől.) Az által tehát, ha egyik vagy másik párt, ha a túloldal megbuknék: %^jiarlamentalismuson ön

^ZÜÍí

:ossá

» csakugyan nem követtetnék el;