Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-470
470. országos ölés márczins 86 1^72. 821 gyük be. Tegyük lehetővé nekik azt, hogy itthon elégítsék ki ambitiójokat, és ne tegyék ezt sem Moszkvában, se Belgrádban, se Bukarestben, hanem találják kielégítésüket a magyar parlamentben, emeljék fel itt szavukat, mondják el jogos panaszaikat, és utoljára, t. ház, ha ide még bejön — vegyük — 10 vagy 20 nem magyar képviselő : vajon ez megváltóztatja-e a ház phiziognomiáját. Tagadom, hogy ez által ezen magyar parlament mostani jellegéből, t. i. magyar jellegéből vesztene. Sokkal nagyobb baj az, ha valamely gépezeten nincs ventilátor, a melyen a gőzök és párák elillanjanak: hanem ha azok ott condensálódnak; mert ezen condensált gőz utoljára a gépezet szótrobbanását okozhatja, míg akkor, ha van tere, a hol a túlságos feszerő eltávozhatik: ily eshetőségtől sokkal kevesbbé lehet félni. Ám mondják meg a nemzetiségek, mit kivannak, és ha igényeik igazságosak és méltányosak : Magyarország soha sem volt és most sem lesz más, mint nagylelkű minden igaz, méltányos követelés iránt. Azt mondják továbbá, hogy az átalános szavazati jog mellett az ultramontanismus emelkednék túlsúlyra. Én nem ignorálom azt, hogy fájdalom! nálunk még sok ember engedi magát vezettetni az ultramontán kezek által; de korántsem annyian, hogy képesek volnának Magyarország alkotmányát, Magyarország szabadságát koezkáztatni. és ezen ultramontánok ellen nem az fog nekünk segédkezet nyújtani: ha az átalános szavazatjogot még csak elvben sem fogadjuk el; hanem segédkezet fog nyújtani az: ha nem pártolunk holmi kathol kus cassinokat,holmibuesújárásokat,proeessiókat, holmi ultramontán folyóiratokat, a nép mind megannyi ámitóit és vesztegetőit. (Tetszés hol felől.) Én, t, ház, azt hiszem, hogy azok, a mik Magyarország népeinek műveltségi állapotáról ezen parlamentben az imént mondottak: a keserű igazságnak hatványozott kiadásai. Tessék csak t. Chorin barátomnak összehasonlítani a magyar nemzet mai műveltségi állapotát az 1848-iki állapottal, amikor azon szabadelvű választási törvényt megalkották; nézzük milyen a magyar nép iskolázottsága jelenleg és müven volt akkor. En nem akarok bókot mon dani a mostani kormánynak; de azt mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy tanügyünk jelenleg sokkal jobban áll, mint állott 1848-ban; hogy Magyarországban most sokkal több intelligens és müveit ember van, a nép soraiban is: mint volt 1848-ban és én ennek folytán meg vagyok győződve, hogy ha most az 1848-iki választási törvényeket kiterjesztjük oly korlátok között, mint a minőket én érintettem: nem fojcérr. H. NAPIZÓ 184-1- xxnr. gunk kedvezőtlenebb arányra bukkanni, mint találkoztak 1848-ban az akkori iskolai viszonyok tekintetében. Ha ekkor is azt mondták volna, hogy először nézzük: meg miként áll a műveltség az országban, és ha ennek kipuhatolására kiküldöttek volna mindenféle deputatiot: ezek talán még most is üléseznének, és még most sem volna az 1 U telkesnek szavazati joga. Félnek továbbá némelyek attól, hogy a nép nem önálló, megvesztegethető és könuyen elámítható. Fájdalom e megvesztegetésnek igen gyakran szemtanúi voltunk; hanem, t. ház, mondja meg nekem: ki a bűnösebb, az-e a ki megvesztegeti a másikat, a lélékkufár, vagy pedig az, aki eltántorittatott ? En azt hiszem, hogy a megvesztegetek bűnösebbek, és hogy ezek nem a nép közt vannak : hanem azok közt, akiket mégis kizárni én sem akarnék. Ugyhiszem, ezt senkisem fogja kétségbe vonni, (helyeslés hal felől.) Hisz a megvesztegetésnek most is van elég példája, pedig nincsen átalános szavazat jog; de azt merem állítani, hogyha a választók száma sok ezerrel szaporodnék: akkor a megvesztegetés sokkal nehezebb volna ; megvesztegetés lenne akkor is; de ha mi a megvesztegetésnek lehetőségét leszállítjuk és a megvesztegetést nehezebbé tesszük; ez által csak jó szolgálatot teszünk a hazának. T. ház! En szemtanuja voltam a választásnál, amint osztogatták az osztrákbankjegyeket a választók közt. Kétfelé vágták az 5 és 10 frtosokat; szavazás előtt odaadták az egyik felét, szavazás utánra ígérvén a másik felét. És ezt nem a nép emberei tették! és voltak oly szavazók, ki nemes öntudattal a választási asztalradobták a bankjegyet, és hogy piruljanak azok, akik vesztegettek. Mikor a nép közt ily példákat látunk, e népről oly könnyedén nyilatkozni, ezt annyira kárhoztatni legalább a magyar parlamentban: csekély véleményem szerint, nincs helyén (Élénk helyeslés a hal oldalon.) Azt vetik továbbá ellen, hogy a nép igen hamar engedne azon befolyásoknak, melyeket a pénzaristokraták, az oligarchák, bankhatalmasságok és más e félék gyakorolnának. Hisz ezen egyéneknek lehetőleg nemes irányt kellene adniok és mert ezek hajlandók gonosz merényletre: azért ne bőszüljük meg magunkat a népen. Isfem tartom én helyes eljárásnek, amit az anaehoreták tettek, a kik a testet üldözték azt hívén, hogy ez a bűnös: megfeledkezvén, hogy nem a test bűnös, hanem az akarat, mely a testet roszra vezeti. Ha én a magyar nemzet múltjára visszatekintek, egész tisztelettel jő eszembe, hogy ez volt az, mely nemzeti nyelvünket, szokásainkat viseletünket s eredetiségünket, egyszóval inind41
