Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

310 470. országos ülés márczius 26. J872. melynek hiányában magasabb ismereteket elsajátítani lehetetlen. Tökéletesen osztozom abban, a mit a minap Dobsa Lajos t. barátom kifejezett, hogy az irni és olvasni tudás nem czél, hanem csak eszköz, eszköz a magasabb ismeretek elsajátítására; de meg fogja engedni, ha határozottan állitom azt is, hogy ez eszköz hiányában a czélt soha elérni nem lehet; de tovább megyek és azt állitom, hogy azon ember, ki irni és olvasni képes : ez által mindenesetre ösztönözve fogja magát érezni a továbbhaladásra, mert abban meg van a haladás iránti vágy csirája, az minden esetre jobban van képesítve a történtek fölött magának Ítéletet alkotni, mint egy hasonképességü ember, ki az ismereteknek még e legalantabb fokára sem vergődhetett. Ha ezen szempontból vizsgáljuk az irni és olvasni tudók számát: akkor valóban szomorú képet nyerünk hazánk eulturalis viszonyairól. A legújabb statistikai adatok szerint Magyarországban és Erdélyben a 6 éves gyermeket be nem számítva, az irni és olvasni tudók száma 4.816,234 vagyis az összes lakosság, —idenem értve a 6 éven alóli gyermekeket, 44 l

U %-a; az irni és olvasni nem tudók száma 6.069,000 vagyis az összes lakosság 557a %-át teszi, más szavakkal mondva Magyarországban és Erdélyben a lakosság felénél jóval több sem irni, sem olvasni nem képes. Elismerem azt t. képviselőház, hogy az elemi műveltség ezen hiányai némileg ellensulyoztatik az alsóbb osztályok józansága és természetes képessége által, melyet senki eltagadni nem fog, kinek egyszer alkalma volt, különösen a földmivelő osztállyal érintkezésbe jönni. De mégis kötelességemnek tartottam e körülményre utalni, midőn a radicalis haladás szőnyegre hozatott, melyre véleményem szerint a szükségelt mivelődés hiányában meg nem értünk. Fejleszszük a műveltséget, teljesítse mindenki kötelességét a községben, a megyében és itt a törvényhozó teremben: és én meg vagyok győződve, hogy ezen czél bizonyos idő befolyása 'után el fog éretni, akkép, hogy ezen gyökeres haladás egykoron a nemzet műveltsége és az állam többi intézményeivel egyhangzásban fog állani, holott annak ma rögtönzött életbeléptetése ezen összhangzatot megzavarni nagyon képes lenne. De különben is a suffrage universel nem is oly intézmény, mely mindenütt a parlamentek szabadelvű typusát előmozdítja, mely mindenütt azonos volna a szabadéivüséggel. Nézzük Franeziaországot. A franczia parlament suffrage universel alapján választatott és mégis annak többsége legalább véleményem szerint szenvedélyes, korlátolt, felfogású emberekből áll, kik inkább képesek bazájokat egy államcsíny örvényébe dönteni, csakhogy Francziaországot ismét a legitimitás foszlányaival boldogíthassák. Poroszországban például 1862-ben a hármas osztályú választási rendszer mellett sokkal több szabadelvű ember ült a parlamentben, mint jelenleg; sőt az utolsó választási események kétségtelenül bizonyították, hogy a suffrage universel nagyon képes ugy a kormány közegeknek, mint a papság befolyásának súlyát még öregbíteni. Ezen példák valóban igazolják, hogy nem mindenütt és nem mindenkor azon 3S a suffrage universel a szabadelvüség követelményeivel. Sokszor hozatott fel a radicalis haladás barátai részéről azon érv, hogy az átalános szávazatjogot meg kell honosítani azért, mert a honvédelmi kötelezettség íolytán mindenki hazáját szolgálni, szükség esetben hazáját védelmezni és érette vért ontani köteles. Én t. ház, ezen elmélet helyességét részemről el nem ismerem. Nem ismerem el, hogy az állam' a czéljaira múlhatatlanul szükségelt szolgálatokat jutalmazni köteles lenne. A ki védelmezi hazáját, védelmezi egyszersmind személyes biztonlétét ós saját existentiáját és mindaz, a mi az átalános honvédelmi kötelezettség folytán a polgárok részéről követelhető, abban pontosulhat össze, hogy a háború ne könyelmüen az uralkodói szeszélyek kielégítésére, hanem egyedül a haza megtámadott jogának védelmére vivassék. Ezen czél csak akkor fog eléretni, ha béke és háború fölött maga a parlament dönt. Hogy mily távol állunk ezen czéltól jelenleg, azt, minthogy a szőnyegen levő kérdéshez nem tartozik: fejtegetni feleslegesnek találom. A választási képesség t. képviselőház, nem az emberrel született jog, hanem megbízás, melyet mi az államtól nyerünk. Ezen kérdés tehát nem az egyéni jogok szempontjából, hanem a társadalom összes érdekének szempontjából oldható meg helyesen és czélszerüen. De különben is az átalános honvédelmi kötelezettség a suffrage universel meghonosítását egyáltalában nem indokjlja; mert kétségbe kell vonnom azt, hogy az átalános honvédelmi kötelezettség honosítása által épen az alsóbb nép, a kevésbbé művelt és vagyonos néposztálynak terhe sulyosbittatott volna. Ellenkezőleg bátran merem állítani, hogy a mai helyzet a múlt helyzetével szemben rajok nézve előnyös. T. képviselőház ! A vagyonos, a művelt osztály a védkötelezettség behozataláig kivonta magát a. katonai kötelezettség alól, a szegény és kevésbé müveit néposztályt besorozták, elhurezolták idegen földre, embertelenül bántak