Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-470
470 országos ülés márczins 26 1872 311 vele és páriának tartották a közkatonát. Ma ezen tények másként állanak. Ma mindenki köteles hazáját szolgálni, sőt követeljük a kormánytól, hogy a sorozásnál a legszigorúbban járjon el, hogy a szegényebb néposztályban ne ébredjen azon keserű érzet, hogy a müveit osztály kivonja magát azon kötelezettség teljesítése alól, melyet neki teljesítenie okvetlenül kell. Ma követeljük, hogy ugy bánjanak a katonával, mint fegyver alatt álló polgárral, és meg vagyok győződve, hogy az idők haladtával, különösen ha pártom elvei diadalra fognak jutni: a magyar hadsereg életbeléptetése által le fog hullani az utolsó korlát, a mely ma még a katonát a polgártól elválasztja. Nem azért szükséges, t. ház, a választói jog fejlesztése, hogy az állam czéljai által szükségelt szolgálatok jutalmaztanak ; hanem azért, mert véleményem szerint kétség kivül igaz, hogy minél több ember van érdekelve az alkotmány f önállása iránt: annál biztosabb talapzaton nyugszik az. Ki kell tehát a választási jogot fokonként fejleszteni a nemzet műveltségi állapotával, és államjogi intézményeivel öszhangzásban; de nem rögtönözve oly modorban, melyben annak meghonosítása sem a nemzet műveltségével, sem az állam többi intézményeivel összhangzásban nem áll. En egyátalában nyíltan bevallom t. ház, hogy részemről a fokozatos fejlődésnek vagyok barátja; a radicalis haladás csak oly időben indokolható, midőn a múlt traditioival tökéletesen szakitni múlhatatlanul szükséges; de beismerem különben, hogy radicalis haladásnál is roszabb az, midőn a fönálló jogok megsértetni szándékoltatnak. Megvallom, hogy nem értem a t. kormány eljárását, mely nem okulva a multak eseményein, a jogesorbitás sikamlós lejtőjére lépett, higyje meg a t. többség, hogy semmi sem sérti inkább a nemzetet, mint ha annak jogos követelményei a / parlamenti többségek által leszavaztatnak. Én csak egy példát fogok felhozni. Lajos Fülöpnek minisztere Gruizot ép ugy támaszkodott a parlamenti többségre, mint azt a t. kormány jelenleg teszi; leszavaztatott minden reform törvényjavaslatot, leszavaztatta a választási jog fokozatos fejlesztésére vonatkozó indítványát az ellenzéknek, az „enrichez-vous" theoriáját és a politikai nihilismust terjesztette, csak az anyagi fejlődésre utalva a nemzetet; befolyásosabb embereket megnyert vaspálya concessiók s rendjelek, egész vidékeket vaspályák és csatornák építése által, s mi történt ? Egynehány napi komolyabb mozgalom elegendő volt, hogy az egész kártyavár ledöntessék; mert'a nemzet megvetette azon férfiakat, kik állítólag a nemzet érdekeit, valósággal azonban csak önös érdekeiket képviselték a parlamentben. (Helyeslés bal felől) Henszlmann Imre t. barátom, kit különben humanisticus törekvése miatt nagyon tisztelek, jónak látta még a soeialis kérdést is szőnyegre hozni. Higyje meg t. képviselőtársam, hogy Magyarországon soeialis kérdés még nem létezik. Oly országban, hol több a munkaadó, mint a munkavevő; oly országban, hol a munkásoknak legalább nagyobb része még azon műveltségi fokra nem vergődhetett, hogy a tőkeszerzésre ösztönt éreznének: ott a munkások elnyomatásáról beszélni ép nem lehet. Magyarországban e tekintetben igen egészséges viszonyok vannak; még ma soeialis izgatásnak lés soeialis kérdésnek talaja nincsen; de határozottan kell tagadnom azon állítást is, hogy a képviselőház a munkások jogos kívánalmait uem teljesítette volna. Méltóztassék átvizsgálni az ipartörvényt, és bizonyára számos intézkedést fog találni, melyek a munkásokat az igazságtalan zsarolás ellen oltalmazzák, melyek a munkások társulási jogát sokkal jobban biztosítják, mint az jelenleg Franeziaországban a suffrage universel alapján választott parlament tette; többet egyelőre nem kellett tenni, mert valamint nem czélszerü az, hogy a törvényhozás az idő szellemétől hátra : maradjon: ép ugy szakaszokat alkotni oly intézményekre, oly társulati viszonyokra, melyek tényleg nem léteznek, véleményem szerint czélszerü törvényhozási működés nem lenne. (Helyeslés bal felől.) Nem mindig szabadelvű az, ami radicalis, igen, a radicalismusnak is megvan a maga időszaka. Válságos időkben, hol a múlt intézményeit gyökerestől ki kell irtani, még akkor is ha netalán ezen kiirtás által némi jó csirája is kiveszne; a hol a nemzeti haladásnak uj ösvényt kijelölni szükséges a radikalismus ; — de békés időben fokozatos fejlődés az, a mely sokkal jobban biztosítja a szabadelvüség diadalát, mint a radicalis haladás. En ezen szempontból, mert jelen körülményeink közt a nemzet culturai állapotával és államuuk többi intézményeivel öszhangzásban akarom fejleszteni alkotmányunkat, Madarász képviselő által beterjesztett az általános szavati jogra vonatkozó indítványát el nem fogadhatom, hanem részemről csatlakozom azon módosításhoz, melyet Csernatony tisztelt barátom indítványozott. (Élénk helyeslés bal felől.) Szontagh Pál (csanádi): Jóltudoménis, t. ház, hogy az átalános szavazatjog egyike azon jelszavaknak, a melyet a modern radicalismus zászlajára irt. Tudom; de pusztán ezen tényért, mert fel látom irva ezen jelszót, annak elvét
