Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

468. országos ölés márcziss 22. 1872. 259 czia példa fájdalmasan megmutatta, s kétségtelen, hogy az ország közügyeinek vezetése vagy az arra való befolyás ezen fehér négerekre nem bizható. Nálunk, népünknek — mint már elébb kifejtem — természetes eszénél, viszonyainknál és annál fogva, hogy hála istennek, hazánkban még proletariátus nincsen : ilyen fehér négerek sincsenek ugyan; de tagadhatatlanul nálunk is vannak olyanok, és sajnálattal kell mondanom, ezren és százezren, kik azokról, mik a parlament teendőit, közügyeink vezetését és az itt elintézendő internationalis kérdéseket illetik : igen kevéssel birnak több tudomással, mint amaz általam emiitett manchesteri fehér néger ; mindamellett tehát hogy népünk értelmesebb, viszonyaink jobbak : az átalános szavazat behozatalát czélszerünek s helyesnek el itt sem fogadhatom, sőt egyenesen veszélyesnek tekinteném azt. Már sok izben kifejtem azt, t. ház, hogy a eensus rósz eszköz az értelmiségi állapotnak jelzésére ; de miután azt most jobbal felcserélni képesek nem vagyunk : ugy tekintem, mint egy rnalum bene positum-ot, mit most az egyszer meggyőződésem szerint helyesen meg nem lehet változtatni. De nagyon szerettem volna épen azért, mert meggyőződésem szerint nem változtatható, hogy ezen törvény ne ily alakban tétessék élénkbe, mint milyenben előttünk fekszik. Erre nézve, miután a kételyek és félremagyarázásáról méltóztatnak szólani, egy anekdotta jut eszembe. (Halljuk! bal felől.) Az egykori viszályban élt két testvér atyja meghalt, az egyik testvér elment az erdélyi itélő mesterhez, mint osztoztató biróhoz s igy szólott : „osztoztasson meg engem méltóságod testvéremmel igazságosan ; de ugy, hogy neki semmi ne maradjon, s legyen minden az enyém." Ha a hasonlat nem áll is egészen, ezen igazságos osztás és a jelen törvényjavaslat közt találok mégis némi analógiát b enne: ha tekintetbe veszem, hogy ezen törvényjavaslat olyformán igyekszik az 1848-iki elveket megmagyarázni, s a kételyeket eloszlatni, hogy a magyarországi eddigi jogosultak egy nagy részétől a jogot elveszi; (Igaz! Igaz!) az erdélyi nem helyesen jogosultaknak pedig nem ád semmit. (Igás! Igás! bal felől) Az ilynemű magyarázatot, a kételyeknek ilynemű fölvilágositását én érteni nem tudom, s annál inkább szeretem megtartani a mostani állapotot, mely az 1848-ki törvényekben meg van határozva, s ha nem szélesbitjük, a polgárok választási jogkörét, ha már az önök, — nem tudom hogy mondjam, — akarata-e vagy akarat hiánya miatt az erdélyi választókon segíteni nem lehet : legalább ne vonjuk meg jogaikat azoknak, kik ezen jogokkal határozottan tisztán s tettleg birnak. Én, t. ház, mint már bátor voltam jelenteni, óhajtanám, hogy oly módon alakíttassák át e fejezet, hogy abban mind azon rendeletek összefoglalva legyenek, melyek a választási jogot szabályozzák, tehát azok is, melyek az 1848-iki magyarországi és erdélyi választási törvények szakaszaiból megtartatnak. Pártolom s elfogadom részemről Csernatony Lajos barátom inditványát ; s itt tán el is hagyhatnám beszédemet, ha nem kellene t. barátom, Henszlmann Imre. egy megvallom, engem elszomorító megjegyzésére egy kis észrevételt tennem. 0 ugyanis itt hivatkozva franczia példákra és talán franczia álláspontra téve magát is át, arról beszélt, miszerint hazánkban a munkás osztály nélkül, sőt ellenére hozatik az országgyűlésen a törvény. T. ház! Erre nézve tudnunk kellene legelőbb is azt, hogy ki a munkás és ki a nem munkás? szerinte, mert én Henszlmann t. barátomat, ki fejével dolgozik, ép oly munkásnak tartom, mint magamat, mikor mint asztalos legény a pesti asztalos czéhnek tagja voltam; (Mozgás) de annyival inkább munkásnak tekintem Vidats János t. barátomat, mint a munkások királyát, s egj'átalán nem szeretnék azon nézetnek ezáfolatlan kifejezést engedni, hogy ezen parlamentben bármely osztály ellenére hozatnak törvények. Azt hiszem, hogy igen t. barátom Henszlmann, a mint maga is kifejezte, valamint idézetét franeziából fordította, ugy francziából fordította ezen nyilatkozatát is. En voltam azon blouseban, a melyről ő beszélt, én éltem mindennapi érintkezésben a kézmüvesekkel évekig; de a mi kézműveseinknél még az átalános szavazat iránti szükség érzete fel nem merült. Arra ők nem vágyódnak. Vágyódnak befolyni községeik, törvényhatóságaik ügyeibe; de legalább a legnagyobb rész még átlátja, hogy nincs minősítve arra, miszerint a parlament tagjai választására is egyenes és tekintélyes befolyást gyakoroljon. Sohasem hallottam részökről ezen óhajt illetőleg panaszt. Ezt kötelességem lévén megjegyezni, bezárom beszédemet annak kinyilatkoztatásával, hogy én nem ismerhetem el azt, a mit ismét Henszlmann képviselő ur mondott, hogy a eensus biztosítja a forradalmak jövőjét. Nem hivatkozom saját hazánkra, mert hisz e tekintetben, istennek hála, még nem tehettünk tapasztalást; de csak engedtessék meg nekem ez irányban Angliát Frankhonnal, sőt némileg Amerikával is szembe állítani : s akkor nagyon szembe szökő lesz, vajon a eensus okozott-e több forradalmat ha az a eensus népszerűen és szabadelvüleg kezeltetett; vagy pedig az általános szazazat. Pártolom Csernatony t. képviselőtársam inditványát