Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

258 468. országos iiíés márczias 22. 1872. Henszlmann t. képviselőtársam némileg szavakat is adott: miért tagadnék meg e jogot a nőktől ? És ha már a nőket beveszszük a sorozatba, mi az elv egyenes eonsequentiája, akkor legalább megtizszereznők a jelenlegi választók számát. Hogy önök helyesnek látják-e azt 9

Ao uj elemet venni be a jogosultak közé, tekintettel az ország legfontosabb ügyeinek elintézésére: nem tudom; de nem hiszem, hogy egyszerre önök maguk is óhajthatnának ily nagy lépést tenni. Hasonlókép érintem csak, de nem refleetálok rá, azon téves érvet is, mely felfogásom szerint teljesen érték nélküli, hogy az átalános szavazat behozatalával a szelídebb elemet hozzuk be a szilajabb elem ellensúlyozására. Én, miután már műveltségi szempontból a kérdéshez szólottam : ezt tovább elemezni nem kívánom. Ami azon érvet illeti, hogy ezek szerint a szegény ember nem vehet részt a képviselőválasztásokban : ez bizonyos fokig elvitázhatatlan. De én azt hiszem, hogy mindaddig, mig a választói jog meghatározása körül, s itt gondolom találkozom t, barátaim nézeteivel, a vagyont veszszük fel, mindaddig hibázunk. Választásnál, felfogásom szerint, gazdag és szegény emberről szó nem lehet, mert mint előbb kifejtettem, átalánosan elismert igazság az, mit különben boldogult Eötvös miniszter fejtett ki legszebben, hogy ha hazafiság tekintetében a gazdag és szegény közt különbséget lehetne tenni, mit egyébiránt ő is téves állitásnak jelentett ki: akkor a serpenyő alkalmasint a szegények felé hajolnék, mert ők vannak inkább, közvetlenebbül rászorulva a hazára^ Ezt elismerem s ismétlem, hogy az átalános szavazat be vagy be nem hozatalával nem az az irányadó, hogy szegény ember-e valaki vagy gazdag ; hanem az, mit már emiitettem, hogy az által oly csekély műveltségi emberek ne jöjjenek be, kiknek meggyőződésem szerint direct befolyást adni helyesen nem lehet, azok választására, kiknek kezébe az ország törvényhozása, tehát az ország jövője van letéve. De nem tartom irányadónak azon ellenvetést sem, hogy akkor a megvesztegetések megszűnnének, nehezebbé válnának. Felfogásom szerint azon különbséget látnám benne csak, hogy — ha szabad magamat így kifejeznem, — most a megvesztegetés talán concentráltabb, akkor extensivebb volna, körülbelül ugyanazon összegek jönnének forgalomba, melyek most jönnek, (Derültség) csakhogy szélesebb körben egy-egy — fájdalom, hogy ugy kell mondanom — lelkét eladó választó kezébe kisebb összegek jönnének, mint most, de valósággal a lélekvásárlás az erkölcstelenség e tetőpontja még szélesebb körben űzetnék, s itt kénytelen vagyok másodszor is felemlíteni Francziaország példáját, nem is foglalkozva vele most bővebben. A mi Henszlmann Imre t. barátom azon nézetét illeti, hogy a természetes jog ós a törvényes jog ugyanegy, és a törvényes jog csak akkor jogosult, ha megfelel a természetes jognak : ezt az érvet ón egész teljességében nem fogadhatom el. En azt hiszem, hogy a természetes jog fékezésére, a természetes jog módosítására, az államélet lehetővé tételére való épen a törvényes jog, s ezért valóban szükséges. E jog nem ellentéte, de mégis különböző dolog, mely egymást kiegészítik részben, részben pedig korlátozzák. Hogy e két eszme, a természetes és törvényes jog közt a helyes sulyegyen meglegyen : erre nézve, felfogásom szeiint, kettő kell. Először az átalános népoktatás, népnevelés, mely a természetes jogot szelídíti, a mely a természetes jognak magából az egyénnek érzelméből kifolyó korlátokat szab; és másodszor: kell a törvényes jogokat a gyakorlókra nézve és ezek lelkében a liberalismus, a szabadelvüség és a haladni vágyás. Mert, t. ház, én a természetes jogot csak akkor tisztelem, ha korlátok közt bir maradni, csak azon ember természetes jogát tudom tisztelni egészen : a ki öntudatosan határt tud szabni vágyának és ösztönének. De másfelől a törvényes jog gyakorlóit és kezelőit is csak akkor birom tisztelni, ha azok senkinek természetes jogát meg nem szorítják inkább, csakis azon határig, hol valaki természetes joga más egyén jogába akar vágni, és annak szabadsága meggátlására és joga gyakorolhatásának akadályozására akarná természetes jogát érvényesitni. Beszélt Henszlmann t. barátom a fehér négerekről (Hattjuli!) és fájdalom, t. ház, nekem magamnak is volt szerencsém vagy szerencsétlenségem Angliában ilyen fehér négereket látni. Á többek között egy gyárban Manchesterben mutattak nekem egy 70 éves embert, a ki egy ablakban ült és egész egyszerűen motólálta gyapját, de a felügyelő szerint oly tökélylyel, hogy a motólálásban 2 vagy 3 annyi munkát végzett mint más; hanem ugyan akkor a felügyelő egyszersmind elmondotta azt is, hogy ez ember, mióta 7 éves korában a gyárba belépett, azon ablakban dolgozik ; de soha életében egyebet a motólálásnál nem csinált, az evésen, iváson és motóláláson kívül semmihez nem ért. Hogy az ilyen egyéneket, t. ház, valósággal fehér négereknek nevezhetni : azt tagadni nem lehet; de, t. ház, miután, nem ugyan hazánkban, mert itt az iparnak ilyen kihágásaitól megvédelmez a nemzet józan esze, de más országokban, hol ily fehér négerek vannak, kiknek egyoldalúsága ily magas fokra van vive: ott épen nem lehetne helyesen alkalmazni az átalános szavazást, mint azt a fran-