Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

•SI'.S országos ülés márczius 32. 1872. 255 segíthet; és tudjuk, hogy a nyomor hatása mikép működik még azon emberek lelkületére is, kik sokkaljértelmesebbek mint a munkásosztályok nagy tömegére nézve lehetséges. Tudjuk, még a legműveltebb és legtudományosabb emberek is a nyomor által mily izgatottakká, nem eapacitálhatókká, hiszékenyekké lesznek, rögtöni segítség után sóvárognak, meg nem gondolva a következményeket és nincs sem a gyógyászatban, sem a vallásban, sem a politikában eharlatanság, mely ne imponálna, még a á legértelmesebb elmének is, midőn ezen elme megzavarttá lett a fájdalom vagy félelem által." És aztán megjegyzi Macaulay: hogy ez így lévén a művelt, tanult és legtudományosabb embereknél is, akkor ő mindezt nem azért mondja, mintha a munkás osztályokat lenézné és azokra homályt akarna vetni; hanem csak azért, hogy ha a felsőbb osztályoknál iz ily következményeket idéz elő a nyomor: akkor az alsóbb osztályokra legalább is azon következményeket idézi elő, melyeket elősorolt. És tudjuk ezenkívül t. ház, hogy mily második hatása van az első hatásnak, tudjuk, hogy oly állapotban az alsóbb osztályok nem saját vétköknél fogva hozzáférhetőkké lesznek mindenféle oly kísérletnek, melynek árát aztán ők fizetik meg leginkább. Láttuk ezt az európai országokban, legalább egy európai országban, hol az átalános szavazat több esztendő óta már létezik. Mindezeket t. ház, miket a nag}^ történetíró és nagy szónok jelzett, az átalános szavazatot illetőleg figyelembe véve : figj-elembe kell nekünk magyaroknab venni azt is, a mi saját hazánkat illeti speeialiter. T. ház! Én megvallom őszintén, hogy én is látok kórjelt. Elismerem azon kórjelnek teljességét is, melyet Vidliezkay József t. barátom felhozott. De én látok egy más kórjelt is. És ez a kórjel az, hogy hazánkban bármely politikai kérdés kerül elő, egy vagy más oldalról öszszeelegyittetik egy bizonyos más kérdéssel, a melyet én igenis egy veszedelmes kórjelnek tartok. Én bocsánatot kérek, ha kifejezem itt azt; nem értek alatta semmit a jóhiszemű, becsületes törekvésű emberekre nézve, de értem a kórjeleket felhasználó azon embereket, kiknek czélját, legalább azon jelenségeinél fogva, melyekről gyakran ismertetek magukat, nem tarthatom a haza üdvére irányzottnak. Hazánkban kénytelenek vagyunk időről-időre mindenféle politikai kérdések felmerülésénél mindig a nemzetiségi kérdéssel jönni összeütközésbe. S én egész őszinteséggel kijelentem, minden utógondolat nélkül, mert nem szeretek utógondolatokkal beszélni, hogy én az átalános szavazatjogot addig : mig hazánkat dúija a nemzetiségi kérdés, megadni részemről nem fogom. Még egy más szempontból is bátor vagyok az átalános szavazatjog jelenlegi meg nem adhatósága iránt nézetemet elmondani. T. ház! Az átalános szavazatjogot én identiíicálom a respublicával. A hol átalános szavazatjog van, ott van respublica; s a hol megszűnt is a respublica: ott is ez teremte azt meg, ennek igy kell lenni. Ha az átalános szavazatjog egészséges alapon van, annak okvetlenül egyet kell jelenteni azzal, hogy az az ország elért már azon fokra, hol respublicának kell leDnie. Én t. ház, ismét leghatározottabban kijelentem, hogy Magyarországot nem akarom respublicának. Én t. ház, óhajtom, hogy Magyarország királyság maradjon, és megvagyok győződve, hogy ha a kormány határozott, józan reformpolitikát követ: itt nincs is semmi veszedelemben; azon gyanúsítások, melyekkel a kormány lápjai időnkent illetik ezen oldalt és illeték, nagyon jól tudja ezt az ország, oktalanul és ok nélkül, — akkor nem lesz ok, mondom, félni, — hogy azon jóslatok, gyanúsítások és mindenféle insinuatiók többek legyenek, mint rágalmak. T. ház, nekünk, — ezt ismét fájdalommal mondom, — magyaroknak nincs az a szerepünk, az a nagy szerepünk, hogy mi nagy dolgokat initiáljunk Európa részére. A mi szerepünk sokkal szerényebb. Nem mondom azt, hogy nem szép szerepünk s hogy nem lehet mindig nagyobb és olyan, a melyre mindig büszkébbek lehetünk; de nincs olyan szerepünk mégis most és még sok időre, midőn azt mondhatnók, hogy mi Európa részére initiálunk olyan nagy dolgokat, melyek még a körülöttünk levő nagy birodalmakban is ritkák. Eszébe se j áthat, tehát józanul senkinek sem, felfogásom szerint az, hogy akkor, midőn látjuk körülöttünk a nagy monarchiákat : itt Magyarországon valaki köztársaságot akarjon létesíteni. Hogy lehetséges ezzel józan embereket gyanúsítani? (Felkiáltások jobb felől: Hisz nem gyanúsítunk senkit!) Igenis történt gyanúsítás a közelebbi napokban is, mert akármikor erélyesebb állást vesz az ellenzék egy kormányintézkedés vagy törvényjavaslat ellenében: mindig előfordul az insinuatio és vád, melynek értelmét nagyon jól értjük, s melyet a t. háznak egyszer más alkalommal elmondani alkalmat fogok venni magamnak, vagy ha nem a t. házban, ugy egy más téren elmondom. Én tehát azért, mert egyrészről hazánk speciális viszonyait nem tartom olyanoknak, a melyeknél fogva hazám érdekében állónak tarthatnám az átalános szavazati jogot; nem is beszélve most arról, hogy ahhoz miféle utón juthatunk, a fokozott műveltség milyen utján fogjuk azt biztosan elérhetni; más-