Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

252 46S. országos ülés utáiczius 22. 1872. nélfogva kénytelen vagyok azt indokolni. (Halljuk bal felől.) Alkotmányos állapotaink jelenleg a 1865/7-ki kiegyezésen alapulnak. De kérdem én a t. többségtől : vajon azon kiegyezés eszméjével, mint programmal annak idején ki lépett föl a nemzet előtt? Vajon közvélemény volt-e az annak idejében azaz a választások előtt ? Az kicsinált dolog volt; de a közvélemény nem kívánta, a közvélemény magát az iránt a választások előtt sehol ki nem fejezte. Létre jött azután egy tettleg, mely tettleg tudott magának többséget csinálni és tettleg íön tudja tartani e többséget, de csak mesterségesen. És uraim, azt kérdem továbbá, hogy ki az önök közül a túloldalon, ki a közelebbi választások alkalmával, midőn programmját elmondta választói előtt: azt mondta volna, hogy ő a választói jogot meg fogja szorítani, a ki azt mondta volna, hogy neki nem kell három évi országgyűlés, neki ötéves kell. Azt kérdem önöktől, van-e önök közül egy is, ki ilyen programmal fel mert volna lépni? •{Helyeslés bal felől.) • Elnök Kérem a képviselő urat a tárgyhoz szólani, most uem a kiegyezési alapról van szó, hanem az első fejezet első §-áról. Vidliczkay József: Bocsánatot kérek t. elnök ur, hanem beszédem elején kijelentettem, hogy szólni kívánok először a bevezetéshez, másodszor Madarász képviselő ur indítványához. A mit mondani akarok ezen utóbbival függ össze. Én respectálom a házszabályokat, hanem igen kérem a t. elnök urat és fel is teszem róla, hogy ő is respectálni fogja bennem a szólás szabadságot. Az érvelésnek, kérem, nem lehet elnökileg határt szabni; (Helyeslés bal felől.) ha ez történik : akkor vége van a szólásszabadságnak. Hogy én mikép érvelek, — az én logikámtól függ; de én nem vethetem magamat alá az elnök ur ellenkező felfogásának, a mely lehet téves is. Hogy mikép itéli meg érveimet a t. elnök ur, az tőle függ; de a midőn érvelek, azért nem térek el a tárgytól, s azért a mig ezen a helyen állok: kérem a t. elnök urat méltóztassék bennem a szólásszabadságot respectálni, mert enélkül nincsen parlamenti vita. (Bal félü: Halljuk; Jobb felöl: Zaj!) Elnök: Én képviselő urnák, s bárkinek szólásszabadságát respectálom, azt tanúsítottam is; (Jobb felől: Igás \) de nekem kötelességeim vannak, melyek engemet a házszabályoknál fogva köteleznek. A házszabályok azt mondják: a napirendre Kitűzött tárgytól eltérni nem szabad; képviselő ur pedig most a kiegyezésről szól {Zaj!) s a másik pártnak azt veti szemére hogy miuő programmot adott ki : ez pedig a tárgygyal nem függ össze ; azért bátor voltam, sőt kötelességemnek ismertem, képviselő urat erre figyelmeztetni, és e részben rendre utasítást a képviselő úrtól nem fogadhatok el, serre a házszabályok a képviselő urnák jogot nem is adnak. (Helyeslés jobb felől.) Vidliczkay József: Nekem nincs sem jogom sem szándékom rendre utasitani a t. elnök urat, s ezt nem is tettem, ez csak félreértésen alapulhat; de méltóztassék meggyőződve lenni. . . . (Zaj] A dologra! bal felől. Halljuk! bal felől!) Patay István: Azokat tessék rendre utasítani, kik belevágnak a beszédbe. Vidliczkay József: T. ház! (Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés themáját én már el is hagytam volt, és belementeni azon themába, hogy micsoda programmal léptek fel önök a múlt választások alkalmával. Itt méltóztatott a t. elnök ur engem félbeszakítani. Ezt azért hoztam fel, a mennyiben a mostani állapotot kórállapotnak jelentettem ki, lévén nálunk nem annyira parlamenti kormány, mint inkább kormányi parlament. Ennek indokolására elég legyen felhoznom azt, hogy itt a kormány befolyása alatt, a törvényhozó testület, e ház több esetekben oly törvényeket hozott, melyeket a közvélemény semmikép kívánt ; és hozott oly törvényeket a kormány befolyása alatt, melyeket a közvélemény ha szóba jött volna, kétségkívül repudiált volna. Ismétlem: önök soraiban senki sincs, ki a múlt választás alkalmával oly programmal lépett volna fel, mint a minő most megvalósitatni czóloztatik. Itt tehát megfordítva áll a dolog Angliához képest. Angliában a kormány közvéleménytől a törvényhozó testtől kapja az impulsust: itt pedig megfordítva áll a dolog, itt a képviselő testület veszi az impulsust a kormánytól; s azért mondom én, hogy itt minálunk inkább van kormányi parlament, mint parlamenti kormány. (Helyeslés bal felől.) Már most tovább fűzöm érveléseimet, mert nem kívánok itt megállani ; hauem átmegyek az átalános szavazat kérdésére, miután a mit eddig felhoztam, csak azért hoztam fel, hogy indokolni tudjam: miért nem kell nekem az átalános szavazat; s azért kikérem az elnök ur figyelmét és türelmét, hogy lássa át, hogy az én beszédemnek ez a fonala. (Mozgás.) T. ház! Minden esetre kórállapot az, melyben mi most vagyunk. Nézetem szerint nem jó politika az, ha a országnak ily állapotában a politikai küzdelmekb