Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-468f
468. országos ülés 1 oly uj elemek vonatnak a melyek eddig politikai jogokat nem élveztek, s nem birnak sem vagyoni ön állással, sem elegendő képzettséggel a politikai jogok gyakorlására. (Fölkiattás jdbbfelől! Ez a democratia ! Zaj bal felől). Nézetem szerint ily elemeknek a politikai küzdelmekbe való bevonása a kóranyagot csak neveli a nemzet testében, a küzdelmeket még nagyobbakká, az állapotot még bonyolodottabbá teszi, s ezért nem kívánom én az átalános szavazatnak rögtöni életbe léptetését. És ez nem puszta theoria fonalán mondom, hanem példából indulok ki. (Zaj jobb felől). Elismerem, hogy nagyon megható oly fenséges állapotoknak szemlélete, milyeket például Északamerikában látunk. Ott megvan az átalános szavazat és senki sem panaszkodik ellene, megvan pl. Európában a schweizi lespublikában is, és ott sem panaszkodik ellene senki; hanem ezen példák, midőn Magyarország speciális viszonyairól van szó, nézetem szerint semmit se nyomnak a latban. Az északamerikai államok egészen más mint az európai államoké, és lételők egészen más alapon nj r ugszik. Az, mi az észak-amerikai államokat létre hozta: volt a politikai és vallási szabadságnak szeretete. Ez ösztönözte azokat, kik a XVII-ik században kivándorolván Amerikába, ott kerestek menedéket a politikai és vallási szabadságnak. Az északamerikai államok ezen lehető legtisztább forrásból erednek. Ott nincsenek monárchicus elemek. Madarász József (közbe szól:) Vannak ott is. Vidliczkay: Megngedem, vaunak ott is csekély mennyiségben, de nagyobb mennyiségben nincsenek ; — nincsenek aristokraticus elemek, nincsenek hierarchiai elemek és nincsen ezen háromnak egy negyedikkel a demokratiával való küzdelme. A közoktatást az észak-amerikai államok mindig egyik fő feladatuknak tekintették s arra minél nagyobb gondot fordítottak. Így van ez több schweiczicantonban, hol az átalános szavazat divik. Ily társadalmakban, melyek ennyire egészségesek és ennyire megtisztultak a közoktatás által: az átalános szavazat semmi kárra] sem jár. De vegyük például Franciaországot. Tudják önök t. képviselőtársaim, hogy Francziaországban az átalános szavazat nem jól sikerült, sanetionalta és megerősítette a despotismust a caesarismust. Miért? Nem akarom az okokat fejtegetni, mert akkor talán legalább egy broschuret kellene erről irnom; csak annyit jegyzek meg, hogy a mi Francziaországban hiányzik arra, hogy az átalános szavazat oly üdlározins 22. 1872. 253 vös hatást fejtsen ki, mint másutt, az először a megelőző közoktatás jó téteményének hiánya, másodszor pedig a legkülönbözőbb politikai elveknek küzdelme, milyen a monarehicus az aristokraticus s az ultramontán elv s ezeknek küzdelme a szabadelvüsóggel. Hazánkban meg van e küzdelme a különböző politikai elveknek és a különböző tendentiáknak. A dolog ezen helyzetében nekem legalább nézetem az, hogy a körültekintő eszélyes politika azt kívánja, ne halmoztassanak még magasabb ra az államorganismusában található kóranyagok. Ily kóranyagok tekintem én a tudatlanságot és a nyomort, melyet nagy mértékben meg lehet találni azon regiokban, a melyekhez tartoznak azok, kik az átalános és csakis az átalános szavazati fog utján vonatnának be a politikai küzdelembe. Én részemről Magyarország jelen körülményei közt, a közszabadság ügyére nézve — tekintve a többséget — az átalános szavazatijog rögtöni behozatalától jó eredményt és jó sikert nem várok s azért nem is kívánom annak rögtöni behozását. De midőn ezt fejezem ki ; más részről elismerem azt is, miszerint annak kell lennie egyik fő czélnak, melyre fokozatosan és folytonosan törekedni kell; mert én a mint különben is már többször kijelentettem, az átalános szavazatot elvileg elfogadom, és annak jogosultságát elismerem. De van még egy ok, melynél fogva nem fogadhatom el még most az átalános szavazatot, és az a következő: Nekünk a t. belügyminszter ur a törvényjavaslat megbirálására semmi féle adatokat nem nyújtott. Nézetem szerint ha arról volna szó, hogy az átalános szavazat, komolyan és rögtön behozassák : legalább az én felfogásom szerint, a dolog számtani oldalát is kellene ismerni. Tudnunk kellene először, hogy állanak a számok azon jogosultakra nézve, kiket az 1848-iki törvény választói joggal felruházott, s hogyan aránylik ezekhez azoknak száma, a kik csupán az átalános szavazati jognál fogva nyernének politikai jogokat. Ezek tudása s ezeknek combinálása nélkül felfogásom szerint a fenforgó kérdésben nem lehet határozni, legalább nem akként, hogy az átalános szavazati jog rögtön behozassák. Én tehát az átalános szavazatjogot ezen oknál fogva sem fogadom el. De midőn egy részről nem fogadom el az átalános szavazatjoI got: akkor más részről azon meggyőződésemnek is kívánok kifejezést adni, miszerint abból, a mi az 1818-iki törvényben foglaltatik a választási
