Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
98 464. országos ülés márczins 18. 1*72. csak ezen törvényjavaslatnak és az 1848-ik esztendei törvénynek tüzetes combinatiój a, hanem a tulajdoni jogra vonatkozó és az ujabb időkben gyökeresen megváltozott törvények ismerete és a telekkönyvi szabályoknak ismerete is megkívántatik. Az 1848-iki törvény továbbá azt mondja, hogy szavazatjoggal bir az, ki egy negyed úrbéri telekhez hasonló kiterjedésű birtokkal bir. A jelen törvényjavaslat azonban már egészen mást mond. Azt mondja, hogy az ily birtoknak nemcsak hasonló kiterjedésűnek kell lenni egy negyed úrbéri telekhez, hanem hasonló minőségűnek is : azaz birnia kell mindazon appertinentiáKkal, melyek az úrbéri törvények szerint egy negyed úrbéri telekhez tartoztak. Ezen intézkedésnek hordereje ismét csak a hajdani úrbéri viszonyok bővebb, most már csak szűk körben honos ismerete által dönthető el; mert hiszen, közönségesen tudva van, hogy az úrbéri tartozékok nem voltak egyenlők az egész országban, megyénként, községenként ugy menynyiségre, mint minőségre nézve változtak. Nem lehet továbbá első tekintetben ártatlanabb törvény, ezen tör vény javaslatuak 3. szakaszánál, mert ha valamely földbirtoknak, valamely háznak értéke meghatározandó, ha meghatározandó valamely évi állandó biztos jövedelemnek összege : igen természetes, hogy gondoskodni kell ezen értékek és jövedelmi öszszegek meghatározásának módjáról is; de ezen értékek és jövedelmi összegek meghatározásának módja, melyet az emiitett harmadik szakasz magában foglal, oly annyira eltér az 1848-ik esztendei törvényben megállapítottaktól, miszerint kétségkívül eredményezendi is, hogy annak folytán igen sok választói az országnak meg fognak fosztatni a szavazati jogtól, és ez bővebben csak az adótörvények combinatiójából tűnik ki. Én megengedem, t. ház, hogy a törvény ezen homályossága és nehéz érthetősége a minisztériumnak igen tetszetős. Sőt azt is hiszem, hogy a minisztérium ezen törvény szerkesztésénél épen ezen homályosságot és nehéz érhetőséget kereste. Mert épen a törvény ezen nehéz érthetősége, ezen homályossága fedi el leginkább a törvényjavaslat titkát, mely — maglehet — abból áll, hogy az ország választópolgárainak nagy része ugy fosztassék meg választói jogától, hogy ezt a nagy közönség egyelőre észre se vehesse. De ha ez a kormánynak netalán érdekében is van: nincsen a nemzetnek érdekében. Mert ha van törvény, melynek világosnaK, átlátszónak, az ország minden józaneszü polgárai által megérthetőnek kell lenni: a választási törvény az. Ezen választási törvényben benne kell foglaltatni mindannak, a mi a választói jogra vonatkozik, mindannak, a mi a választási eljárásra vonatkozik. Ben kell ezen választási törvényben lenniök az 1848-ik évi törvény azon szakaszainak, melyek meg nem változtattak; ben kell lenni a módosított szakaszoknak; benne kell lenni a netáni pótlásoknak is, hogy igy a törvény egy egészet képezvén, abból magából minden további kutatás nélkül kiki a maga saját és polgártársai választójogáról magának tudomást szerezhessen, s mivel a törvényjavaslatnak a központi bizottság által tervezett czime a törvényjavaslatnak azon szerkesztésétől elüt bennünket, melyet én óhajtok: a központi bizottság által tervezett czimet részemről nem fogadhatom el; de nem fogadhatom el azon czimet sem, melyet Helfy Ignácz t. képviselőtársam indítványozott. Kezdetben, nem tagadom, hajlandó voltam e czim elfogadására ; mert azt véltem, hogy ez czime az 1848: V. törvényczikknek is, s ha akkor e czim elfogadtathatott, elfogadtathatik most is; de miután hallottam azon indokolást, melylyel Helfy Ignácz t. képviselőtársam indítványát bevezette, miután hallottam, hogy ő ezen czimet azért hozza javaslatba, mert e czimben benne foglalva látja az átalános szavazati jog kimondásának eszméjét: megvallom, az általa javaslott czimet részemről legalább elfogadhatónak nem vélem; mert én magam is az átalános szavazati jogot azon czélnak, azon ideálnak tartom, mely felé az államoknak a választási törvények szerkesztésénél haladniok kell; de ugy is vagyok meggyőződve, hogy talán soha sem — és minden esetre csak igen ritkán — lehet valami tökéletest előállítani, hanem e tökéletes felé az emberi lét gyarlóságánál fogva csak fokonként lehet és kell törekedni. Az átalános szavazati jog — nézetem szerint — behozható oly államokban, hol a közoktatás már hosszabb idő óta honosított tökélyesedése mellett a polgárok mind a műveltség azon fokán állanak, hogy megnyugvással lehet rajok bizni annak meghatározását, hogy az ország legfőbb ügyének, a törvényhozás ügyének kezelésére kik legyenek legalkalmasabban megválaszthatok. Az átalános szavazati jog továbbá behozathatik akkor, ha a társadalmi élet folytonos fejlődése, tökélyesedése és megfelelő törvényhozási intézkedések folytán azon ellentétek, melyek igen sok államban és nálunk is a polgárok külömböző osztályai között a vallásra, nemzetiségre nézve, a tőke és munka, a munkaadók és munkakeresők közt léteznek : nem megszüntetve, hanem élességükre nézve meggyengitve nem lesznek. Mindaddig ellenben, inig a műveltségnek kellő foha
