Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
464. országos ülés márczias 18, 1872, 99 be nem áll; mindaddig, mig az emiitett ellentétek, nem mondom, megszüntetve, mert ez talán sohasem fog bekövetkezni, hanem élességökre nézve meggyengitve nem lesznek: részemről azon véleményben vagyok, hogy az államban a legfőbb hatalmat, a törvényhozói hatalmat a nagy tömegekre bizni, az állam ezélja és érdekei veszélyeztetése nélkül nem lehet. Valamint egyes embernek, ugy a nemzeteknek is megvan ifjúkoruk, férfikoruk, és fájdalom ! öregségük is; s azért valamint a tapasztalatlan iíjunak nem lehet saját vagyonáról és személyéről való azon korlátlan önrendelkezési jogot megadni, mely minden érettkoru férfiút megillet: ugy az ország legfőbb ügyeiről való rendelkezési jogot magában foglaló választási jognak szélesebb és szélesebb körre kiterjesztésénél is — nézetem szerint — mindig nagy óvasággal kell eljárni. (Helyeslés hal felől.) Akartam még egy pár szót mondani (Malijuk!) azon indítványról is, melyet a kérdéses czimre nézve Almássy Sándor t, képviselőtársam tett; de elhallgatom ezen észrevételt, miután Matolay Etele t. képviselőtársam ugyanazt már elmondotta; hanem azzal zárom be beszédemet, hogy — az ón nézetem szerint — a czélnak leginkább azon javaslat felel meg, a melyet Matolay Etele t. képviselőtársam adott be ; mert ezen javaslat lehetővé teszi azt, hogy a törvényjavaslat oly módon szerkesztessék, mint én azt szerkeztetni kívánom. Ennélfogva részemről Matolay Etele t. képviselő ur javaslatát fogadom el. (Élénk éljenzés és helyeslés bal felől.j Plachy Tamás: T. ház ! Midőn a szőnyegen foigó törvényjavaslat eziméhez akarok szólani, egy régi magyar példabeszéd jut eszembe, s ez az, hogy: „jó bornak nem. kell czégér." A mostani reclame- és humbug-korszakban, midőn a politikai s társadalmi szédelgés -— akarom hinni — netovábbját érte el: a legroszabb bornak a legczifrább czégért festik. Azokat, kik a haza zsírján élősködnek, azokat, a kik az avatlanok vagyonát elszédelgik: ügyes, vállalkozó embereknek nevezzük. A közigazgatási institutiók terén törvényesítjük a cast-szellemet s a virilis előjogot, s nevezzük ezt a demokratia alapján tovább fejlesztett autonomicus intézménynek. Az igazságszolgáltatás terén a birói kinevezésekben keressük azon panaeeat, mely nemzetünket a kor színvonalára emelje s megfeleljen a mai kor kívánalmainak. A tőrik-szakad kormánypolitikát erélynek, a makacsságot s a kormányférfiak kíméletlen nyilatkozatait eszélyes és méltóságos eljárásnak nevezzük. A parlamentalismus élete fölött meghúzzuk a vészharangot azért, mert a tanácskozási rend keretén belől pártérdekeink ellen tán ellenvélej meny nyilvánul; de nem késtünk ugyanezen parlamentalismus életfájának gyökerét aláásni akkor, midőn annak legkiválóbb két attribútumát a vagyon és vér fölötti kizárólagos rendelkezési jogot adtuk fel; a polgári joggyakorlatot megszorítjuk, a választási qualifieátiót reducáljuk, a három éves országgyűlést ötre akarjuk emelni. És midőn ezt tenni akarják, indokolják azzal, hogy ez az 1848-i törvény reformja, hogy ez haladás; a reactiót haladásnak, a szédelgést vállalkozásnak, a főispáni mindenhatóságot hatósági autonómiának, az ultramontanismust vallásosságnak csúfoljuk ; és teszszük ezt, t. ház, miért ? teszszük ezt azért, mert a rósz bornak czifra ezégér kell. A törvénynek is van czégére^ és ez a czim, illetőleg czimének őszintesége. Én azt szeretném, hogy a törvény czime mindenekelőtt hiven azt tükrözze vissza, a mit tartalmaz, Ha a szőnyegen forgó törvényjavaslat czimet annak tartalmával hasonlítjuk össze, bennem azon aggály támad, hogy ha azt ugy fogadnók el, a mint szövegezve van: azon szédelgést, melyben társadalmi és politikai irányban culminálunk, törvényhozásunkban is meghonosítanék. Az őszinteség legszebb attribútuma a törvénynek, s ha van elég bátorságunk rósz törvényeket alkotni : legyen elég bátorságunk azok czimét is a tartalomhoz méltón fogalmazni. Ha a most szőnyegen forgó törvényjavaslathoz a mondottak szerint igaz czimet keresnék : akkor leginkább I megfelelő lenne annak az, melyet már Matolay képviselőtársam előttem fölemiitett s melyet Almásy Sándor t. barátom módosított indítványában fogalmazott. De miként Matolay képviselőtársam, ugy t én is hinni szeretem azt, hogy a tanácskozás | folyta alatt a ház bölcseségében mindazon módosításokat el fogja fogadni, melyek a hangoztatott haladás és szabadeívüség eszméjével oly szoros összefüggésben vannak. E tekintetben várva s reményivé a jobbat, azon pessimisticus elnevezéstől ezennel elállók; de mert, a mint mondám, magának a. czimnek mindig igaznak és őszintének kell lennie : nem találok jobb expedienst, mint azt, melyet Matolay képviselőtársam javasolt, ennélfogva véleményéhez csatlakozom. j Orbán Balázs b.: T. képviselőház! ' (Halljuk! halljuk]) A czim igen fontos szerepet játszik az él etben;félre értések kikerüléseért azonban megjegyzem, hogy nem oly czimeket értek, a melyeket a koronák ágai, vagy az irodák penészes rangskálája szerint szoktak megszabni, s melyeket részemről egyátalában fontosaknak nem tartok; hanem értem valamely műnek a czimét ; ezek nyomatékosak ugy, hogy néha könnyebb egy jó vezérczikket, színdarabot, vagy más művet megírni, mint annak jó és csattanós czimet 13*
