Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451. országos ülés márczius !. 187*2. 109 pességi és műveltségi viszonyok alapjáu állapittatnak meg a kerületek, és minden egyes képviselő azon kerületben együtt élő különböző érdekek összehatásának lesz eredménye. De nem lesz a képviselőház a nemzet tükre akkor: ha egynehány ember összeülvén, vagy legyen ez bár maga az egész parlament, mérlegeli a különböző érdekeket és a mint az o belátása szerint jónak hiszi, egyik vagy másik érdeknek több súlyt kölcsönöz, és igy alkotja össze a kerületeket. Akkor a képviselőház nem a nemzet tükre: de karrikaturája és egy pár ember agyszüleményének eredménye lesz. (Ugy van! bal felől.) De az, hogy az érdekeket kell igy mérlegelni a kerületek alakításánál, utoljára is hová vezet ? Ha mesterséggel lehet, ha mesterséggel kell az egyes osztályok érdekeit mérlegezni, és azok egymásra való súlyát, hatását korlátozni : akkor csak egy marad fön t. ház, és ez az érdek kép viselés, az úgynevezett: „Interessen-Vertretung". Engedje meg a t. képviselő ur, minden felállított nézetnek megvan a maga logikai következése; s mihelyt valaki azt állítja fel, hogy a különböző osztályok érdekeit latolgatni, és egymással mesterségesen ellensúlyozni kell: — ez logiee nem vezet máshoz, mint az Tnteressen-Vertretung-hoz; és hogy ez minő eredményeket szokott teremni, azt láthatjuk, nem uagyan messze tőlünk : láthatjuk ma is; mindenesetre pedig meg fogná teremni azt, hogy minden osztály elkülönözné magát a másiktól, minden osztály külön követhetné önző érdekeit, és a képviselőházban az egyes osztályérdekek állanának küzdve egymással szemben: a mi bizonyosan nem az érdekek kiegyenlítésére, hanem az érdekek harczára és a gyengébb érdekek elnyomására vezetne. (Igás! bal felől.) A t. képviselő urnák még csak azon mondására kívánok refleetálni, a miket Vukovich Sebő igen t. képviselőtársam egy áilitásával [szemben felhozott. Vukovich Sebő t. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy ő igazságtalanságot lát abban, midőn őt mint egy nagy kerület képviselőjét egy kis kerület képviselője leszavazza. Én azt tudom, ugy is értettem s nem is lehetett máskép érteni, hogy nem a képviselő személyiségére lát igazságtalanságot, nem a képviselőnek e házbani egyéni súlyára, befolyására: hanem igen is igazságtalanságot lát a választókerületre nézve, a mely nagy választókerületnek voksát egy kis, alig pár száz emberből álló kerület leszavazhatná. Tehát a t. képviselő ur Vukovich Sebő t. képviselőtársamat tökéletesen félreértette. Azonban ha félreértette, bizony helyes ok volt tiltakozni ellene, csakhogy miért hozta fel épen Ghyczy Kálmán t. barátomat? Hisz nem hiszem hogy Ghyczy Kálmán, ragy mi félünk attól, hogy az Ő egyéni súlya e házban csökkenni fog azért, mert kisebb kerületből való; tehát mintegy védelem alá helyezni nem volt szükség; hanem mondta volna a képviselő ur: Jaj uram, az istenért, hiszen ha a választók számától íügg a képviselők nyomatéka a házban: mit fog nyomni a pénzügyminiszter, mit nyomok én? hiszen akkor minket a szél is elfúj. (Derültség. Helyeslés bal felől.) T. képviselőház! Lehetetlen, hogy arra is, amit Bausznern képviselő ur mondott, röviden ne reflectálják. Hogy a t. képviselő urat a censusnak vagy a választásjognak átalánossá tétele, sőt a censusnak tágítása is aggasztja: természetesnek találom, respectálom; hogy a képviselő ur, mert ez aggasztja, az által kivan érvényt szerezni az általa képviselt érdekeknek, hogy a magyar nemzet és Magyarország létét is ugy állítja oda, mint a mely megsemmisül, ha az megtörténik, a mi az ő speciális érdekeire nézve veszélyes: azt is nagyon megfoghatónak találom; de van egy, a mit nem értek, a mit nem találok megfoghatónak és ez az, hogy midőn valaki azt hirdeti, hogy a magyar nemzetiség és a magyar állam épsége csak igaztalanság, csak erőszak utján tartható tön: akkor e házban az tetszésre és tapsokra talál. (Helyeslés bal felől.) Uraim ! Azért, hogy valamely argumentum malmunkra hajtja a vizet, nagyon jó lenne meggondolni a következést is. {Ugy van! bal felől) Most fegyvert adtak önök roszakaróink kezébe, hogy félrevezethessék azokat, a kik nem ismerik viszonyaink it, hazánk határain kivül. Hisz most hivatkozhatnak rá, hogy a magyar képviselőház többsége éljenei által beismerte, hogy a magyar nemzetiség és a magjrar állam csak mesterséges utón maradhat fenn. (Ugy van! bal felől.) Ezt uraim én határozottan tagadom és a jövendő is meg fogja mutatni, hogy tagadni lehet ; és ha rákerül a sor, és azok, kik ezt kétlik, meg akarnák kisérleni: tettlegesen is be fogjuk bizonyítani, hogy nem áll, (Ugy van! hal felől) de ezen helyzetet megnehezíteni az által, hogy segítik a magyar képviselőház többségének éljenei, hogy Magyarország ellenében Németországban, a külföldön^a közvélemény elámittassék: ez az, a mit nem értek. (Élénk, helyeslés bal felől). Kemény Gábor t. képviselőtársam beszédje elején azt mondja, hogy a politika az exigentiák tudománya; beszéde végén, talán megirigyelve azt, hogy más magasabb röptét vett, egy oly magas czélt tüz ki, a mely ellen mint czél ellen szó nem lehet, de ami az exigentiák tudomá-