Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

456. orszégos ülés márczius 7. 1872. 22S György, Mocsonyi Jenő, Mocsonyi Sándor, Móricz Pál, Maller Miksa, Nemes János gr., NyiryJózsa, Oláh Miklós, Paczolay János, Papp Lajos, Pavlo­vics István, Perczel István, Pethes József, Parik Gyula, Pétery Károly, Pilisy Lajos, Plachy Ta­más, Podmaniczky Frigyes b., Pribék Antal, Prick József, Prónay József, Pejacsevics László gr., Pe­jacsevics Nándor gr., Ráday Gyula, Eam'cher Jakab, Rákóczy János, Rhédey István gróf, Román Sándor, Ranch György bárói Salamon Lajos, Salamon Tódor, Sárközy Béla, Schwarcz Gyula, Semsey Albert, Sipos Orbán, Siskovics Tamás, Sréter Lajos, Stanescu Imre, Sebessy József, Simics Ignácz, Suhaj Imre, Szabó Imre. Szathmáry Miklós, Szentiványi Károly, Szepesy Gyula, Széchenyi Ödön gr., Szilády Áron, Szilá­gyi Lajos, Szilvay Károly, Szlávy József, Szluha Benedek, Szomjas József, Szögyényi László, Sztrati­mirovics György, Szunyogh Albert, Táncsics Mi­hály, Tekky Domokos gr., Térey Pál, Tisza Lajos, Török Albert, Török Sándor, Thury Sámuel, To­masich József, Uhlarik János, Ürményi Miksa Wagner Frigyes, Vécsey Tamás, Vukotinovics La­jos, Zahomáczky Bálint, Zámory Kálmán Zeyk Jóysef, Zichy Nándor gr,, Zlinszky György, Zmeskál Zoltán, Zuwich József, Almásy Sándor, Bánffy Elek báró, Beniczky Gyula, Berde Mózes, Betegh Kelemen, Boér János, Bogdán Vin­cze, Bogyó Sándor, Borlea Zsigmond, Brogyányi Vincze, Bujánovich Sándor, Boncs Döme, Bataglia­riny Pál, Chorin Ferencz, Császár Bálint, Csen­gery A., Csernovics P., Caar János, Deák F., Degré Alajos, Dezső Szaniszló, Dienes József, Dietrich Ignácz, Domahidy Ferencz, Dőry János, Dunszt Ferencz, Eitel Frigyes, Elekes György, Eszterházy Pál gr., Éber Nándor, Eder István, Farkas Gyula, Tejér Mik/ós, Feszt Imre, Fittler Dezső, Forgách Antal gr, Széll Kálmán jegyző: 417 igazolt képviselő közül igennel szavazott 96, nemmel szavazott 165, távol van 160. Elnök: E szerint a többség Lázár Ádám képviselő ur indítványát nem fogadta el. Sza­páry Gyula gróf kivan szólni. Szapári Gyula gróf: Nem akarok indítványom tárgyalása által, melyhez már úgyis 10—11 szónok van felírva, részese lenni azon eljárásnak, hogy a tanácskozásokat elhalaszszam azon időig, mig indítványom tárgyalása befejeztenék. Ennélfogva a házszabályok 30-ik §-a sze­rint indi tványomat visszavouom és a 128-ik §. értel­mében a napirendre térést indítványozom. Németh Albert: Én Szapáry Gyula gróf indítványát ezennel magamévá teszem, (hosz­szas derültség a bal oldalon.) Dobsa Lajos: Igen t. miniszterelnök Lónyay úrtól hallottam egy igen jeles mondást, mely­XSOüf. BE. KáSLÓ 18|| XXII. lyel megnyitotta egyik elhiresedett beszédét. A sza­vak igy hangzanak : Beszélni arany, hallgatni ezüst, (Kiáltások: Megfordítva vanl) „Beszélni ezüst hallgatni arany?* Helyes ugy van! De azon körülmény is, hogy eltévesztettem, bizonyítja, hogy mennyire igaz az, a mit mondani akarok, mert, a mint mondani szokás, a dolog az igaz­ságra vezetett, akkor azt mindnyájan készpénz gyanánt vettük. Azt hittük, hogy a hallgatás csupa aranyokból van verve, azt hittük, hogy a beszélés oly ezüst, a melyet még agioval föl lehet váltani bankóra. De a mai nap, ha még soha tapasztalá­sunk e tárgyban nem lett volna, e mai nap megtanít bennünket, hogy a legnagyobb igazság gyanánt elfogadott közmondások is néha egészen fordított értelmet nyernek a körülmények beha­tása által. Én nevezetesen, most bátor vagyok kimondani, hogy a mai napon jelen esetben be­szélni arany ós hallgatni ezüst, (Halljuk!) s ime mi ennek folytán fölváltjuk a mi aranyunkat ezüstre, és miért teszszük ezt? Azért, hogy öljük az időt ? Nem, — mert nagyon jól tudjuk, hogy az az idő mennyire drága, az angol is azt mondja, hogy az idő pénz, de mi teszszük azért, hogy megmentsünk egy életet. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A jelen törvényjavaslat, melybe van adva, melynek napirendre tűzését ugy sürgette gr. Szapáry Gyula; de ugy látom, hogy ő maga is belátta, mily helytelen dolgot sürgetett s elállott javaslatától, (Derültség) jobb útra tért, ezen törvény­javaslat mondom, voltaképen nem egyéb, mint hu­rok, melyet a népszavazat nyakába akarnak dobni. (Helyeslés és derültség bal felől.) Es én látom magam előtt a siralomházat, gyertyákkal illuminálva (Felkiáltások a szélső bal oldalon: A gyorsírók ott lámpáikkal az entre­prise de pompe funebrel) és látom az elitélt sza­vazatjogot és látom ott Szapáry Gyulát, a mint készítette a hurkot, bogy mielőbb kivégezze, (Zúgás a jobb felől) Kérem, én képekben beszélek, (Derültség.) s a kit nem ér, ne vegye magára! (Zajos derültség bal felől, mozgás a jobb oldalon.) hanem itt vagyunk mi, az ellenzék talpon va­gyunk, ébren vagyunk és mi az elitéltnek a sen­tentiázottnak kiveszszök nyakából a hurkot, amint lehet, (Igazi Igaz! bal felől.) és amit isten segít­ségével hiszem, hogy elfogunk érni, és ha ez nem lehet, akadályozzuk végperczéig a meddig lehet, az országgyűlés bezártáig, mert akár med­dig húzzák, ápril 20-án tul húzni nem lehet. (Tetszés a szélsőbal oldalon). Én először sajnálom most mélyen, hogy igen t. barátom Majoros indítványát nem fogad­tuk el, hogy a nők emancipáltassanak, (Zajos, hosszasan tartó derültség.) 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom