Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
0 0 fi 455. országos Ülés Én nagy tisztelője vagyok a szép nemnek, és tudom, hogy ha a hallgatásban versenyezhetünk is velők, azonban, engedelmet kérek, a hol agyon kell beszélni egy tárgyat, illetőleg — érdekesen beszélni: ebben a nők mesterek, (Derültség.) Ily példára hivatkozom. (Halljuk!) Az Ezeregy-éjszaka meséjében maradt ránk egy történet egy hasonló áldozatról és ezer egy éjig tartó mesék fölfüggesztek a szellemdus hölgyre kimondott halálos Ítéletet. (Derültség.) Végre, ha nem birunk is rendelkezni mi férfiak annyi finomsággal, tapintattal, hanem is birunk annyi szellemmel, azon szóárral, (Derültség.) mely szükséges, hogy a mi ezéljaink hajóját a kikötőbe vigye, (Derültség.) ha nem birunk is mindezzel ; de birunk annyi elhatározással, mennyivel birt bár más irányban Curtius. (Derültség. Bálijuk!) Mit tett Curtius, midőn látta, hogy Rómának földje megnyílt, és jósok megjövendölték, hogy e repedés nem fog összemenni, hanem az ország elpusztul, ha csak egy ember fel nem áldozza magát. Akkor Curtius elszánta magát és beugrott a lángokba. (Derültség.) Az én feladatom még nehezebb, mert a franeziák állítása szerint, a halálnál borzalmasabb az unalmassá létei. Tehát, ha mi akarjuk feltartóztatni a javaslatnak törvénynyé válását, hogy önöket agyonbeszéljük: akkor nagyobb áldozatot vállaltunk magunkra, mint Curtius; harczolni fogunk érvekkel mig lehet, ha az érvekből kifogyunk, phrasisokhoz nyulunk, ha ezekből is kikifogyunk, ismételjük őket, ha ebből is kifogyunk, folyamodunk hanghoz, puszta szavakhoz de ezt megteszszük: meglássuk, ki fárad el előbb : önök türelme-e, vagy a mi áldozatkészségünk ? (Élénk helyeslés bal felől.) Nem fogadom el az indítványt mely előterjesztetett. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Vukovich Sebő: Ugy hiszem, t. ház, hogy a jelennél komolyabb tárgy feküdt már előttünk, mióta ez országgyűlés összeült és bár mint nevezzük azon kérdéseket, melyekhez egyes képviselőtársaink szólnak, nevezzük azt napirendnek, a kérdéshez szólásnak vagy akárminek: a tárgy, mely e házat folyvást izgatottságban tartja ugyanaz, melyhez, ma múlt két hete, hogy hozzászólunk (Igaz! Helyeslés.) Az igaz t. ház, hogy e jelenet, mely az utolsó napokban e házban kifejlett: nem mindennapi, sőt rendkívüli; de azon kérdést intézem a t. házhoz: vajon az ok, mely e rendkívüli eljárást e háznak egyik oldaláról szülte, nem szintén rendkivüli-e ? Hisz, t. ház, nem kisebb dolog forog előttünk, mint polgártársaink jogainak márczins 7. 1872. megcsonkítása. (Felkiáltások bal felől. Igaz! TJgyvan!) És önök uraim azon csodálkoznak, hogy ez eljárás megakadályozására t. barátaim oiy lépéshez folyamodtak, mely bármily rendkívülinek látszassák is, mégis mindenkor a törvényen belül, sőt e ház szabályain belül áll. Más országokban, t. ház, midőn hasonló fontos kérdésekről volt szó, nem ahoz nyúltak, hogy a képviselők gátolták a tanácskozást és éltek azon joggal, melyet a ház szabályai nyújtottak. Isten mentse hazánkat, hogy hasonló példára kényszerüljünk ; de azt mondom, hogy valahányszor ily eset fordult elő más országban: vagy kitört a forradalom, vagy a kitöréshez közel áll. (Élénk helyeslés és felkiáltások bal felől: Ugy van! Jobb felől: Az absolulismus alatt!) Azt mondják, az absolutismus alatt; de azt mondom oly testület, mely parlamentnek nevezi magát, ha jogot csonkit, a parlament nevét meg nem érdemli. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Én nem akarok végső példákra hivatkozni, hanem emlékeztetem a t. többséget arra, hogy Angliában, a mely rendszerető és törvénytisztelő ország, midőn 1832-ben arról volt szó, nem hogy a létezett jogokat megcsonkítsák, hanem, hogy azokat megadják : akkor csaknem kitört a forradalom, és magának a királynak bezúzták a hintaja ablakait, (Mozgás.) és Wellington herczegnek, a nép bálványának is betörtek házába. T. ház ! Ha ez így van, akkor hiába beszélünk órákról; és valóban nem szólanék arról, hogy meddig tartsanak az ülések, mert egyátalában nem oly tárgy, mely e házat oly feszültségre gerjesztené fel; de szó van azon szerencsétlen törvényjavaslatról, melyet t. belügyminiszter ur benyújtott, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s magának a belügyminiszter urnák eljárása vajon nem igazolja-e az ingerültséget, mely azóta született ? Első beszédében miniszter ur hogyan mutatta be ezen törvényjavaslatot ? Ugy, mind egy ártatlan bárányt, azt mondván, ez oly törvényjavaslat, a mely egyátalában senki jogát meg ne sérti, hanem .csak arra van irányozva, hogy szabályozza az utat, melyen mindenki a jog élvezetéhez hozzá juthat. De már a második beszédében kénytelen volt engedni a belügyminiszter ur lelkiismereti ösztönének és elragadva szónoki árja által, és lerántotta kedvencz javaslatáról a bárány takarót, és elénk állította a vad szörnyeteget, (Tetszés a bal oldalon.) melyeta belügyminiszter arra nevelt, hogy azon küldőink, kiket ő is szives volt usurpátoroknak nevezni, j agaitól megfoszsza. Szóval is csúfolt miniszter ur, azt mondván, hogy, az ellenzék azok mellett harczol, kik, ha nem fizetnek annyi ós annyi adót: kidnek a szavazat élvezetéből. Tehát nem
