Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-450

ej 450. országos filé különös és különböző körülményeire fektettetik a nagy snly; tekintsük tehát, nálunk a körülményeket 1848. óta már a negyedik országgyűlés ül össze, és nálunk habár, a mi a censust illeti, nem divatozott épen az átalános szavazatjog; de mi a nemességet illeti: az maga osztályában mindig az átalános szavazatjogot gyakorolta, mert a legutolsó bocskoros nemes csak ugy szavazott minden qualificatio nélkül, diplomáján kivül, mint a leggazdagabb birtokos. E mellett tudjuk, hogy a legtöbb kerületekben a többség a totalitás, úgyszólván műveletlen pórnép; s kérdem most: történt-e az nálunk valaha, hogy a tudatlan paraszt választatott volna képviselőnek, mint példáulGallicziában ? (Közbeszólás; 1848-ban •volt!) 1848-ban volt kettő, kiket én is ismertem, s kik ugyancsak felvilágosodott és becsületes hazafiak voltak, ugy hogy csak sajnálni lehet, hogy nincsen e házban most is ily néhány valóságos népképviselő. De akár hányszor halottam hangsúlyozni, hogy a nép együgyű, ostoba, buta, nem értelmes, nem müveit; én ugy tudom, hogy ép ezen ostoba nép nagyon megszokta válogatni képviselőit ; és ha nem ámítják, nem corrumpálják: bizonyosan a legfelvilágosodottabb embereket fogja ide küldeni. A tapasztalás tehát bebizonyította, hogy nálunk nincsen mitől tartani, nem lehet kifogást találni. Vegyük bármelyik kerületet, és azt fogjuk tapasztalni, hogy ha átalános a választói jog: mégis a birtoktalanok alig 10—20-ad része fog szavazatot nyerni. De bár mennyit nyerne; bizonyosan mondhatjuk: hogy azok a destructio tendentiáját képviselni nem fogják, és én azt mondom, hogy az csak ráfogás, hogy a nép nem müveit és annak nincs annyi felvilágosodottsága, hogy nem tudja megérteni, mi a jog. En azt gondolom, hogy a moralitás a népben sokkal nagyobb : mint a magasabb osztályokban, mint az aristokrátiában. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nálunk ezen nép nem fog viszaélni jogával. De végre a népre a kormánynak legnagyobb befolyása van ; tehát mit tart tőle ? Ennek oka semmi más nem lehet, mint a reactio, ez nem engedi, hogy a népnek meg legyen joga; mert a reactio elve az, hogy a felsőbb érdekek a népérdekével ellentétben vannak; és én megvallom csodálkozom, hogy a magyar kormány fön akarja tartani ezen elvet, mely tökéletesen hamis. Ennélfogva én, t. ház! nem tudnék más alapelvet egy bölcs választási törvényben adoptálni, mint átalános választási jogot. A titkos szavazásról volt szó. Elismerem, hogy a titkos szavazás tulajdonkép csak opportunitási rendszabály, hanem tekintsünk körül: hogy állunk mi a választók többségével? Tudjuk, hogy 1848-ki glebae adstrictus populus volt, mározius 2. 1872. addig saját akarata nem volt, művelődési alkalma sem, s e generatio még most is él, ós ez természetesen még nem tudja magát tökéletesen tájékozni az iránt, hogy mi szabad a kormánynak, mi nem í meddig terjed annak hatásköre, illetékessége a néppel szemközt és meddig nem ? Tehát a kormány joga ós jogtalan befolyásának egészen ki van téve, részint az auctoritas. részint a szokásnál fogva, és ugyanazért, tekintve másrészt, hogy a kormány nem igen siet a nép művelődésével—legalább átalánosságban nem,—opportunitásból azt tartom, hogy mulhatlanul szükséges, hogy, ha tiszta hamisítatlan választásokat akarunk: behozni a titkos szavazást pártolni. Az incompatibilitásról igen kevés mondani valóm van; nézetem szerint ez is opportunitási kérdés, megengedem, hogy lehetnek országok, melyekben nagyon üdvös, helyes és szükséges, hogy tisztviselők is leheasenek képviselők. Azt olvastam, hogy Poroszországban a tisztviselők egy időben az országgyűlésen jelentékeny szolgálatot tettek épen a nép érdekében. Lehet; hanem itt szintén a mi körülményeinkre tekintek. Kérdezzük magunktól saját tapasztalásaink szerint : türi-e a kormánypárt s a kormány politikája azt, hogy a tisztviselők oppositióhoz csatlakozzanak? én azt állitom,hogy nem. Yolt itt 40—50 tisztviselő a házban : de én csak egyről tudom, hogy merészkedett az ellenzékhez csatlakozni, és az is lakolt ezért; sőt egy esetben történt, hogy egy tisztviselő bátorságot vett magának a belügyminiszter urat va-f lami ügyben interpellálni. Alig végezte beszédét, már is hozzá szaladt egyik collegája, s botrányát nyilványította merészségért, hogy mint tisztviselő a miniszterhez interpellatiót intézeft. Addig, mig mi ily nézeteket táplálunk; mig a kormány azt tartja, hogy e tisztviselők szolgíi s oppositióhoz csatlakozniuk, lelkismeretök szerint szavazni nem szabad: addig, ha őszintén akarjuk megvallani meggyőződésünket: azt kell mondani, hogy a tisztviselő előtt a parlament ajtajának bezárva kell lenni. Mert különben k|b képvisel itt az ilyen tisztviselő mást, minta kormányt? és én azt hiszem, hogy nem le^et czélunk, hogy rabszolgákat mint képviselhet fogadjunk be a képviselőházba. Ennélfogva, t. ház, ez lévén nézftem szerint a 3 fő elv, melyen a választási Örvénynek alapulnia kell: megvallom, hogy csík ezeket pártolom, és azt hiszem, hogy minden káogás a mi ez ellen felhozatik, csak ráfogás, valósájbs alap nélKfll; ugyanazért én a szőnyegen levő ivjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem 'fogadom el. De nem fogadom el, t. ház, fisza Kálmán képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot