Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-450

450 országos ülés tnárcins "2. 1SJ2. 35 sem ;nem pedig azért, mart az czélra nem vezet, s mintegy ráparancsol a miniszter úrra olyasvalamit, mit a miniszter ur mindjárt kezdetén magától vissza utasíthat, azt jelentvén ki a miniszter, miszerint nincsenek adatai, s igy a beterjesztett törvényjavaslat természetesen ezélját veszti. Én azt hiszem, hogy ha oly törvényt akarunk alkotni, a melylyel kielégítsük az országban levő valamenyi érdekeket és „factorokat, szóval az egész népet: az csak Irányi Dániel tisztelt képviselőtársunk határozati javaslata alapján lehetséges. A múltra tekintve, felmerült ugyan kérdés, és kétely az iránt: vajon az 1848-iki magyarországi törvény szelleme melyik ? az-e, mely az átalános szavazat mellett van, vagy pedig az-e, mely a census mellett szól ? Állíttatott a közép balról, hogy az 1848iki törvényből nem lehet az átalános szavazatjogot kivenni; más oldalról az állíttatott, hogy igenis, hogy azon törvény inkább tartalmazza az átalános szavazatjogot, mint a censust. Az 1848-iki törvény igen csekély censust határozott ; de midőn az előbbi jogosultaknak jogát főntartotta, minden esetre inkább az átalános szavazati jogot pártolja; mert az előbbi jogosultakat minden qualificatio nélkül, legalább minden census nélkül, fentartotta jogukban, s igy azoknál a census elejtetett. A csekély census minden esetre arra vezet, hogy az is elejtessék, nem pedig arra, hogy restinguáltassék. Nem lehet feltenni az 1848-iki törvényről, hogy azon czélja lett volna, midőn hozatott, hogy idővel a reactionak hódolva, a szavazati jogot megszorítsa. Én pedig azt hiszem, hogy ha tágabbra akarjuk szabni, csak az átalános szavazati jog az, mire emelni szükséges. Én ezért az 1848-iki törvényből soha sem tudnám kimagyarázni azt, hogy az a censust mindenkorra fenntartani akarná ; hanem inkább azt, hogy ha javittatik, ha a reform utján módosittatik: az átalános szavazatjogra akart vezetni. Ugyanezért t. ház, én befejezve beszédemet, egyszerűen kijelentem, hogy pártolom az Irányi Dániel képviselőtársunk által benyújtott határozati javaslatot. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Deáky Lajos: T. ház! Midőn az 1865iki országgyűléstől az osztrák absolut hatalom, az általa csak elvben elismert 1848-iki! törvények revisióját követelte, az azon országgyűlés vezérférriai, kik most is a jobb oldalon ülnek, Tóth Vilmos miniszter úrral, a revisiót megtagadva, az 1848-ki törvényeknek tettleges elismerését es életbe léptetését sürgették. Hogy nem komoly szándékkal, azt mutatta azon körülmény, melynél fogva működésüket nem mint 1861-ben, hogy félbeszakították, oda hagyták, vagy felfüggesztették volna, hanem tovább folytatták s egy közösügyi munkálat kidolgozását — előbb hogy a felett az országgyűlés határozott volna, hogy vajon van-e közös ügy vagy nincs ? — kilátásba helyezték, mely közösügyi munkálat kidolgoztatván, törvény erőre emeltetett, s ezzel együtt az 1848-iki törvény és alkotmány vissza állítása nemcsak, hogy végkép elmaradt; hanem a mi fájdalmasabb dolog, e 48-iki alkotmánynak legsarkalatosabb pontja, eme közösügyi alkotmánynak áldoztattak fel. Epén egy ily szomorú műtétnek állunk most küszöbén, midőn az 1848-iki törvény, melynek revisiója akkor visszautasittatott : most a magyar kormány által revisio, illetőleg bonczkés alá vétetik Ha Tóth Vilmos miniszter ur törvényjavaslatának indokolásában azt mondta volna: ez a magyar kormány egy pártkormány,, mely létalapját, a közösügyi jogalapot nem veszélyeztetheti, mely hatalmának jövőjót legalább öt évre okvetlenül biztosítani akarja: ugyanazért Magyar, Román, vagy bármi jogosult követeléseknek csak ugy és akkor engedhet, ha azok a kitűzött czéllal nem ellenkeznek: ezen indokolást értettem volna. De mikor syreni hangon arról akarja meggyőzni az embert — a mit a törvényjavaslatról nem mondhatni, — hogy t. i. főbb alapjaiban az 1848-iki törvényt meghagyta, hogy a censust nem emelte, hogy a kerületezéshez nem nyúlt, s mint az előadó ur előre bocsátotta, az érintetlen maradt: ezt nem értem, mert a censust annyira felemelte, hogy még maga t. Zsedényi képviselőtársam is, — kiről azt hiszem senki sem kételkedik, hogy a lehetőségig a kormányt igyekszik támogatni, — osztályüléseinkben csaknem kétségbeesett azon véghetetlen sok számú polgár fölött, a kik ezen törvényjavaslatnál fogva, — ha sikerülni fog azt törvény erőre emelni, — választói jogaiktól el fognak esni. Épen azért reményltem magam is, hogy a t. képviselő ur ellene fog szavazni a törvényjavaslatnak, vagy legalább eszközölni fogja, hogy azon becsű, melyet a kormány itt indítványba hozott, ha csakugyan ő hozta volna — megengedem, hogy a Deák-párt hozta indítványba — megkétszereztessék, vagy megháromszoroztassék. A példa legjobban világosit. Egy két szobás háztól, — a házosztály adó szerint — fizet a választó polgár egy forint hatvan krt, tegyük a Zuschlagokkal együt két osztrák frtra. Azt monda a törvényjavaslat, hogy ezen összeg hatvanszoros értéke fog a ház értékének tekintetni, tehát 60 meg 60 az 120frt, a valódi értéknek alig V

3 része. Ghyczy és Simonyi Ernő képviselő urak