Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

449. országos ülés márrzins 1. 1872. 45 tanuljon a legerősebb akarat mellett sincs alkalma. És mégis oly szomjúságot öntsünk kebleikbe, a melyet nem bírnak kioltani ? Es Schwarcz Gyula ur még tán azt képzeli, hogy ez nagylelkűség, hogy ez könyőrület ? Alkönyörület, hamis könyőrület ez, uraim! és hasonlít amaz álsamaritanus tettéhez, ki Arábia sivatag pusztán az éhezőnek adott enni heringet, de nem adott vizet. (Élénk helyeslés. Igás! Felkiáltások balról). Mi az irás, t. ház? Eszköz gondolataink közlésére, eszköz, hogy gondolatainkat láthatóvá tegyük, hogy közölhessük gondolatainkat a távollevőkkel is; persze, kinek nincs gondolata, nincs mit közölnie. Mi az olvasás t. ház? kulcs az ismeretekhez; de könyv a lakatja. Es ha én valakinek kulcsot adok; de szobát nem adok a kulcshoz, annak én még nem adtam ám lakást. Az olvasás a kulcs, könyv a lakatja; sok könyv, jó és drága könyv, nem Zöld Marczi históriája, nem olcsó, Bogár Imre históriája, nem a disznóvá változott zsidó históriája; ezek annyit rontanak a népen, a mennyit' az irás és olvasni tudás sem javított. Pedig leginkább ehhez folyamodnak: ha nincs jó könyv ; akkor a kulcs magában mit sem ér, ha nincs lakatja; hasonlít azon kulcsokhoz, melyeket a kamarás urak hátukon hordanak; annak sincs lakatja. (Derültség.) T. ház! de az ellenkezője sem áll a dolognak, hogy például a ki irni és olvasni nem tud: az értelmetlen, miveletlen volna. Ismertem embert, ki pár száz ezer forintot szerzett, a legnagyobb rendben tartotta és kezelte kiterjedt gazdaságát. Már most kérem, ha neki nem kedvezett volna a szerencse, — mert hiszen a gazdagság végre is inkább a szerencse műve, mint az értelemé, — ha ő szegény maradt volna, azért megmaradt volna értelmesnek, és mégis kizárjuk? Árpád nem tudott olvasni, és egy hazát szerzett; Hunyady a dicső kormányzó, a dicső hadvezér nem tudott irni; ha ezek nemes levelüket elvesztve — ha ugyan volt ilyen — elszegényedve élnének most köztünk : nem adnánk ma nekik szavazati jogot? Azt képzeli Schwarcz Gyula t. barátom, hogy nem bírnának megválasztani Fehérvártt egy képviselőt ? (Derültség.) Az én t. barátom Schwarcz Gyula a suffrage universelről szólván, a púposokkal ad absurdum vitte a dolgot. Miután senkinek sem szeretek adósa maradni: én is szolgálok hát neki egy következtetéssel, melyet az ő javaslatából vonok le. Az ő javaslata alapján például össze kellene irni a jövő követválasztásra, a mennyiben a kellő kort elérték, a mennyiben fenyíték alatt nem állnak: össze kellene irni a kopogó szelleméket is; miután a spiritualisták azt hiszik", hogy azok is tudnak irni — az asztal lábával. (Derültség.) Schwarcz Gyula t. barátom érvek helyett egyetlenegy szót használt a nélkül, hogy motiválta volna. De hát mert használta ? erre az egy szóra is akarok reflectálni. Anarchiától fél, mondván, hogy az átalános választási jog anarchiára vezetne! Ezt mondja ő, és mégis óhajtja, hogy a ki irni, olvasni megtanul, szavazatot kapjon. Ha ezt jobban meggondoljuk: akkor ebből igen furcsa dolog jön ki. (Malijuk!) Kérem, ha ki irni, olvasni megtanul, szavazatot kap, — miután irni és olvasni per absolute minden ember megtanulhat: ergo minden ember kaphat szavazatot. — De akkor Schwarcz Gyula tisztelt barátom két tűz közé jutott, mert akkor megvan a suffrage universel, megvan a veszély, megvan az anarchia! Tegyük, hogy javaslata már törvény, minő furcsa helyzetbe jön ő! Ha csakugyan fél az anarchiától: akkor azt kellene kívánnia, hogy a mit most kivan, hogy mindenki megtanuljon, bár csak ne teljesülne! Akkor azt kellene kívánnia — nem hogy népiskolát építsünk, hanem pusztítsuk el onnan is, a hol van, a tanítókat kergessük el: mert anarchia lesz, mert suffrage universel lesz! Én azt hiszem, hogy ebben logika van. (Helyeslés bal felől.) És most a ház egyik uj, de merem mondani, egyik legkitűnőbb szónokának Szilágyi Dezső képviselő urnák beszédére van pár rövid észrevételem. (Halljuk!) Ő veszélyesnek tartja a suffrage universelt, mert félti a népet a megvesztegetéstől először; másodszor ezen alapon azt véli, nem jutna be annyi hivatott tehetség a házba, ergo ennek folytán a ház roszabb törvényeket hozna. Ha Szilágyi képviselő ur pénzbeli vesztegetést ért: akkor nincs igaza. Minél kevesebb a választók száma, annál sikeresebben működhetik a megvesztegető, — ugyanazon választókerületet értem; minél nagyobb a választók száma, annál sikertelenebb a vesztegetők müve. Nem kell félni! Még mellé csatolom a titkos szavazást is! No hiszen kérem, a ki egy olyan választókerületben, hol 15,000 választó van és titkos szavazás, mégis veszteget; — arra valaki azt mondhatná rá, hogy tékozló, — én azt mondom, bolond, és azt az őrültek házába kell vinni. (Derültség.) Avagy talán nem a lélek vásárlásra gondolt a t. képviselő ur, talán a demagógia vészé-