Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-461

461. országos ilés márezius 14. 1872. 375 gedni, hogy a nálam szokásos rövidséggel indokoljam. (Halljuk l) Mindig kellemetlenül hatott reám, midőn itt az ország fővárosában, az egykori kincses most szegény Erdély egyik, vagy másik érdekéről, óhajáról levén szó: azt némi lenézéssel fitymálással hallottam fogadtatni, s gyakran ugy feltüntetni, mintha hazánk ezen része csak terhére lenne az anyaországnak. Ezen urak, a kik Erdélyt ugy szokták ismertetni: vagy soha sem ismerték, vagy elfeledték hazájok történetét s nem tudták vagy elfeledték, hogy volt és pedig hoszszan tartó idő, csaknem két század, midőn Erdély volt a tulajdonképeni Magyarország ; elfeledték, hogy hazánk nemzetisége, tudományossága itt fészkelt, hogy Erdélyből indultak ki a szabságért és a lelkiismeret függetlenségéért lefolyt harczok, melyek az ország határáig terjedtek ; sőt elfeledték azt is, hogy Erdély képes volt magát 1848-ban is megmenteni, sőt az anyaországnak is segíteni. Legfőbb érdeme van Erdélynek kétségtelenül hazáne tudományossága érdekében is: mert annak fejedelmei nem elégedtek meg Erdély tudományossága emelésével, hanem kiterjesztették azt Magyarországra is ; és midőn a szabadság zászlóit kihozták, kihozták egyszersmind azon rajokat is, melyek Patakon, Debreczenben, sőt Nagy-Szombatban ós Pozsonyban is oly fészkeket raktak le a tudományosság számára, melyeknek szellemi hasznát ma is élvezzük. Ezen érzet volt az, t. ház, mely boldog emlékű cultusminiszterünket, b. Eötvös Józsefet, áthatotta akkor, midőn a kolozsvári egyetemre nézve törvényjavaslatot terjesztett be. Erezte jól, hogy ezen intézkedés, mely által Erdély tudományos művelődésének betetőzése czéloztatik: csak egy régi kölcsönnek visszafizetése részletekben; nagyon jól érezte ezen tárgy sürgősségét is, mert ismerte Erdély viszonyait, Erdély szegénységét, és tudta, hogy viszonyai és szegénysége olyanok, hogy mig hajdan a fejedelmi patronusok ... — Kérek csendet t. ház! ily zajban nem lehet beszélni! {Elriöh csenget.) mondom, mig hajdan a fejedelmi patronusok, az angol, a német, s hollandi egyetemekre küldhették az ifjakat : ma már legnagyobb részének az sincs módjában, hogy az ország fővárosába jöhessen, egyetemi felsőbb kiképeztetóse czéljából. Különösen sürgős és fontos, s magáévá tette a tanügyi bizottság is, s félretette még azon czélt is némileg: hogy hazai tudományosságunkra nézve, most rögtön érvényre emelje azon elveket, melyek az európai hasonintézetekkel egyenlő magasságra emeljék ezen intézetet, s arra törekedett, hogy ezen intézet, a kolozsvári egyetem, még ez évben okvetlen létrejöjjön. Csak egy nevezetes javaslatot foglal magában a tanügyi bizottság véleménye, melyek kétségtelenül mindenki által elfogadhatók, s nem lehet szó, sem tudományos, sem más szempontból ellene. így áll jelenleg ez ügy. Mi, a tanügyi bizottság tagjai ügyekeztünk ezt a legnagyobb sürgősséggel keresztülvinni, s félretettünk minden más tekintetet, Erdély művelődési szüksége, s a körülmények sürgősségének szempontjából. Most tehát nem lenne egyéb hátra, mint ezen törvényjavaslat gyors tárgyalása, és keresztülvitele; s miután maga e törvényjavaslat is csak ideiglenesül van föltüntetve, addig is, mig valóságos és részletes tervezet egyetemeinknél, s átalában a felsőbb tanintézeteinknél létre jönne: én is részemről mellőzöm még azon parlamentális követelményt is, mely e tekintetben hoszszasabb tárgyalást igényel, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani: „Határozza el a képviselőház, miszerint addig is, mig a törvényhozás a felsőbb és legfelsőbb tanintézeteink szervezése iránt véglegesen intézkednék, a vallás- és közoktatási minisztert oda utasítja, hogy tekintetbe és foganatba vévén a tanügyi bizottság javaslatait, a kolozsvári egyetemet még ez év folytán állítsa fel s a fölállítás szükségleteire még ez ülésszak alatt póthitelt kérjen." T. ház! nem szükséges, hogy a reformjavaslatok sürgősségét én emeljem ki; kiemelte azt már előttem a mélyen t. miniszterelnök ur, azzal sem vádolhat a jobb oldal és kormány, mintha időnyerés tekintetéből terjeszteném be javaslatomat : mert annak elfogadása egyszerű fölkiáltással megtörténhetik. Ha mindennek daczára nem méltóztatnának ezen határozati javaslatot elfogadni: akkor a vád nem ezen oldalra, hanem a túlsó oldalra, a kormányra esnék és én igen hangsúlyozom, hogy az nem lenne egyéb konokságnál. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kinyomatni s annak idején tárgyalásra ki tűzetni fog. Henszlmann Imre: T. ház! Én bátor vagyok e tárgyban egy inditványnyal föllépni, mely igy hangzik: „Vétessek tárgyalásba közvetlenül a középtanodai és egyetemi törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött 15-ös tanügyi bizottságnak 982. számú, a kolozsvári egyetemről szóló, már az osztályokban is letárgyalt jelentése és törvényjavaslata." Ezen indítványt indokolom azzal először is, mit maga a tanügyi bizottság jelentésében mondott. Ugyanis azt mondja: *hogy a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásának — ezek