Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-448
448 országos ülés február 29. 1872. 31 máuy miért riad vissza a titkos szavazástól. Ha az 1848 -ki törvény a jelen viszonyok és körülményekhez képest átidomítani szándékoltatik, a mint a törvényjavaslatban hangsulyoztatik : a viszonyok és körülmények oly természetűek, hogy azt parauepolólag követelik. De különben is tudjuk, hogy a csekélyebb ügyekben is, például: a municipalis, megyei, községi és más gyűlésekben mindig titkos szavazás alkalmaztatik, ha személyi kérdésről van szó. És itt, hol az egész állam érdeke forog fön, hol a törvényhozótestület tagja választatik : itt erőszakoltatik a nyilvános szavazás. Ezen tekintetben is az 1848-ki államférfiak nemcsak bölcsek, de loyalisabbak is voltak, midőn a szavazás módját az illető választóknak szabad akaratára hagyták. De a túloldalon azon ellenvetés tétetik, hogy a nyilvános szavazás által szilárdul a jellem, tökélyesbedik az erény; igenis: ott, a hol már meg van szilárdítva, tökély esitve. De fog-e szilárdulni a jellem, tökélyesbülni az erény ott : a hol más hiányok mellett még a megvesztegetések és más visszaélések esábja;, melyekre nézve intézkedés tétetni nem szándékoltatik. sőt azoknak tárva nyitva hagyatik a kapu, az elámított népet ingerlik? De ugy hiszem, hogy ezúttal a kormány szándéka nem egyéb, mint a nyilvános szavazattal, hasonlólag mint a censussal, magának uj virilis-szavazatokat teremteni. És e tekintetben engedelmet kérek azon kijelentésért, hogy a kormány következetlen: dehogy, még igenis igen következetes, mert az országban az egész állami szervezkedés a virilis intézményen alapul : ahhoz képest természetesen kellett idomítani a szava- j zást is és akkor a t. kormány megfelelt a maga feladatának, megfelelt a jelenlegi viszonyoknak és körülményeknek. Isten áldja meg. (Derültség.) kz még, t. ház, hagyján volna. De van az országban még egy egész serege az állandó, kiváltságos viriliseknek : azok a hivatalnokok. Kire és kinek kedvére fognak ezek szavazni? Természetesen arra és annak kedvére, kitől kenyeret nyernek, kitől sorsuk függ. Onnét annyi tétovázás, azért kerül oly nagy bajba az incompatibilitási törvénynyel előállani. bár már a múlt századok törvényeiben is olynemü intézkedések fönállottak. De erről majd többet, ha a központi bizottság jóslata beteljesedvén : az arra vonatkozó törvényjavaslat bár utólag előterjesztetik. Az erkölesiségi elv ellen elkövetett vétekre van szerencsém a következőket mondani. Ugy látszik, hogy a t. kormány e tekintetben nem is mozog, életjelet sem mutatja. Pedig jól tudja, hogy a közönséges polgári ügyekben is, a törvénykezésben szigorú büntetések szabvák, vagy legalább gyakorlatban vannak a megvesztegetésekre. És ott, a hol az állam oly szent érdeke forogfőn, hol minden káros befolyás a választás szabadságára, a szabad akarat nyilvánítására eltávolítandó; hol a törvényhozó választatik, hogy az egész államot képviselje: ott ne legyen semmi ellenőrködés, ne legyen törvény a visszaélések meggátlására? Qui tacet, censentire videtur — tehát a kormánynak szándéka, tűrni a megvesztegetéseket és minden olynemü visszaéléseket. Miért? mert abból tán haszon háramlik reá. De, t. ház, ez által meg van szentesítve az erkölcstelenség az állam aegise alatt; és ez azon dicső reformok egyike, mely által a kormány, Ígérete szerint, az 1848-iki törvény a jelen viszonyok s körülményekhez képest átalakítva, reformálva lőn, mely által pedig uj meg uj merényletek fognak az erkölcs és az állam ellen felcsirázni, a modern reformátorok dicsőségére. A tisztelt szerkesztő urak nem jól tették, hogy Thaisz kapitány urat nógatták, sürgették, hogy ujabban itt Pesten a fölmerülő játékbarlangokat fölkeresse, háborgassa. Halljuk!) Hisz, azok ártatlanok, mint talán a lotteria is, mely utóbbi hasonlólag az állam által türetik, mert jó| fejős tehén, melytől az államnak haszna van : mert itt egyesek saját pénzöket bár könnyelműen elköltik. De vannak sokkal veszedelmesebb barlangok : azok a megvesztegető barlangok, melyek az egész ország szemeláttára, az állam oltalma alatt alkottatnak. Itt. t. ház, az állam legszentebb joga kártyára tétetik, uj barlangok teremtetnek, melyekben az erkölcstelenség szentesittetik, azátaláuos erkölcsromlottság előmozdittatik. Most, t. ház, következik a törvényjavaslat i utolsó vétke; a nemzetiségi elv ellen. De én I ezen elv fejtegetésétől önkényt elállók: nem azért mert azt látom, hogy ki van fáradva a t. ház figyelme, hiszen magam is kifáradtam, hallgatva másokat, hanem azért, mert a jelenlegi körülményeknél fogva azt fölöslegesnek tartom. Mondtam már beszédem kezdetén, hogy előttem igen örvendetes tünemény, hogy oly téren találkozunk, melyen szót emelhetünk a közös szabadságért, melynek paizsa alatt a nemzetiségek is állanak, ha az — a közös szabadság — valóban megvalósul. A nemzetiségi elv további fejtegetésétől elállók azon okból, mert azon kormánytól, mely a maga nemzetiségével, maga fajával oly mostohán bánik el, mely a maga teste és vére elien felbőszül: azon kormánytól a más nemzetiségűek semmi jót sem várhatnak. (Élénk helyeslés bal felől.) Hiszen jól jegyezte meg Vukovich Sebő t. barátom, hogy ugy látszik, mintha a kormány szánt szándékkal növelni és szaporítani akarná a bajokat az országra nézve, de a melyeket a camarilla Árgus szemeivel néz és csak alkalomra les, hogy ezt a maga hasznára kizsákmányolja.
