Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

82. 448. országos ülés febrnár 29. 1872. A nemzetiségeknek tehát — de a magyar fájnak is — nem mara<i egyéb hátra, mint azon feladat, hogy ők is hasonlóan várjanak az alkalomra, mig a jégkéreg, az erős jóakarat és loyalis egyetértés sugarai által széttörve, az alkotmányosság és a közszabadság folyamáról eltakarodik. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) T. ház! Legyen szabad még csak két rövid megjegyzést tennem, minthogy nem reméltem, hogy ma szólni fogok, különben szándékom volt kimerítőbben megfelelni Szilágyi Dezső t. képviselő urnák, a kinek beszéde igen ügyes ; de sophismákkal van telve. Ha pedig szép phrasisokkal felczifráztatik valami : akkor szépen, csinosan néz ki. Legyen szabad erre csak egy példát felhozni. (Halljuk.) Buffonnál, a hires természetbúvárnál vendégek voltak, és kertjében láttak egy üveget, mely azon oldalán, a mely árnyékban volt, meleg volt és azon oldalán, mely a napon volt, hideg. Az természetellenesnek tetszett nekik. Most tudakozódtak, ide s tova vizsgálták, hogyan lehet ez, mig utoljára theoretice, sok szép phrasisok nyomán abban állapodtak meg, hogy ha ez máskép volna természet ellenes volna. Időközben jött a kertész és Buffon megkérdi — azt zavarba akarván hozni: — hogy van az, hogy az üveg az árnyékban meleg és a napban hideg? Hisz — úgymond — én nem rég megfordítottam, hogy a forróságtól szét ne repedjen. (Élénk derültség.) Ezen történetecskét, t. ház, mellékesen legyen mondva — a censusra is lehetne alkalmazni, melynek lényege, hogy csak az szavazhasson, kinek vagyona van, a ki iskolákat tanult ; korántsem pedig az, kinek természetes, józan esze van, a ki, mint ezen kertész az igazságot ki tudja találni, közvetlen utón s jobban a mint világhírű tudósok. Körülbelül igy áll Szilágyi Dezső ur beszédével is. Én e tekintetben csak két észrevételt teszek, és azt gondolom, hogy helyén lesznek. 0 ugyanis azt mondja: „a törvényjavaslat az 1848diki törvénynek két alapkövét, a szavazati jog megszabását és a többit érintetlenül hagyja." Igaz-e ez? Köviden legyen megjegyezve, hogy ez nem igaz. Mert az iparosra nézve az alapkő meg van rendítve, mivel azokra nézve 10 írt. 50 kr, illetőleg 6 frt határoztatik meg, a mi azelőtt nem volt. Ez, ugy gondolom, világos ? A második megjegyzésem Szilágyi ur állításai egyikéről, melyről Helfy Ignácz ur is bár más szempontból, szólott, a következő „Mert én jogot" — igy szól Szilágyi ur jeles beszédében — „csak a törvény alapján ismerek az országban, ennélfogva ezen kifejezést, hogy „jog", nem tekinthetem másnak, mint csak metaphorának." Én, t. ház, a ki szintúgy szerencsés voltam a jogtant tanulni, nagyon csudálkozom ezen állításon, mert ugy hiszem, hogy Szilágyi t. barátom is jogász, vagy legalább tanulta azt, és nemcsak egyszerű államhivatalnok. (Közbeszólás a szélső balon: Codificator is !) Akkor örülök, hogy ügyem van hasonnemü ellenemmel. De azon nézetben vagyok, hogy a ki a jogot csak kezdette is: érti, hogy a jog és törvény közt roppant nagy különbség van. Mi a törvény és mi a jog? A jog mint t. képviselő ur mondotta, megáll magában már, de a törvény tükre a jognak, csakhogy az ő felfogása szerint minden tőrvény jó; az én felfogásom szerint pedig az nem áll. Ugy hiszem, hogy minden jogász előtt tudva van, hogy a törvény csak akkor jó: ha megfelel a jog eszméjének, a jog követelményének, melyből származott. Mert különben — hogy tovább ne menjek — kérdem, miért igazitjuk ki az 1848-iki törvényt? Én ugy hiszem, hogy oly állítás Szilágyi t. barátom részéről csak Japsus linguae lehetett, mert különben nem ferdített volna el olyanokat, melyeket a csak kezdeményező jogtanulónak is tudnia kell. Hiszen akkor Törökországban, Chii nában stb. minden törvény jó. A törvény relaI tiv, a jog pedig absolut fogalom. A jog mindig I jó, állandó, örök, a törvény változékony és rósz I is lehet. A jog mindig igaz, csak az emberek nem mindig jól alkalmazzák azt. Ennyit Szilágyi urnák. T. ház! Mielőtt befejezném beszédemet, igen nagy köszönettel vagyok eddigi szives türelmökért s most nem marad egyéb hátra mint kijelenteni: hogy nem fogadhatom el sem a miniszteri törvényjavaslatot, sem a bal-középét. Az elsőt azért nem, mert abban kerestem jót ; de vagy nem, vagy igen keveset találtam. Mert a törvényjavaslat — hogy egy Shakespeare-példájával éljek (Halljuk.) oly tartalmatlan, üres, mint egy rakás konkoly, melyben csak néhány szem búza van; az ember fáradozik, mig feltalálja a két három szem búzát, de nem éri meg a fáradságot, hogy megkeressük. Igy van az a munkálat is. De másrészről nem helyeselhetem a bal oldal javaslatát, sem mert az épen középszerű, megfelel a balközép természetének ; de nem a gyökeres orvoslásnak. A miniszteri törvényjavaslat vagy jó, vagy rósz — tertium non datur — tehát radicalis orvoslás kell. Vulnus incurabile ense recidendu n. Ezen törvényjavaslat oly bonyolódott csomó, melyen csak N. Sándor kardja segíthet, s azt gondolom, a t. ház ezen kardot fel is fogja, vagy legalább kellene használnia, s ily értelemben fog határozatot hozni. Én tehát ragaszkodom azon