Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

460. országos illés márczins 13. 1872. 353 Eljárásunkra és a házszabályokra nézve azt mondta a t. pénzügyminiszter ur, hogy eszébe jut egy bizonyas franczia, ki midőn valaki rósz tettet követvén el, azzal igazoltatott, hogy a mit tett, az megfér a törvény keretébe stb. erre a franczia azt mondta, jele, hogy ez ember nem nekünk való. A miniszter ur ezt ide alkalmazza, s azt mondja, hogy a házszabályok nem nekünk valók. Én bizonyos vagyok benne, hogy ha az a franczia néhány nap óta ott a karzaton hallgatná a tanácskozásokat, és látta volna miként fejlődtek a dolgok: nem azt következtette volna, hogy a házszabályok nem nekünk valók; hanem hogy a kormány nem nekünk való! Itt ez a helyes következtetés. Bevégzem beszédemet egy rörid kéréssel. Előbb azonban kötelességemnek tartom Henszlmann barátom nevében helyre igazítani a pénzügyminiszter ur mondását, ki azt mondta, hogy Henszlmann csak akkor tartja szükségesnek a commissiot, ha a választási törvényről van szó; de ha parallel üléseket tartunk, szerinte sincs szükség commissiora. Ez által Henszlmann nevetségessé tétetnék. Ő ilyesmit nem mondott. 0 sem az egyik, sem a másik esetben sem akarja a hosszú üléseket: mert egészségi szempontból itél. A pénzügyminiszter ur beszéde végén azon kéréssel fordul hozzánk, hogy óvakodjunk, ez — úgymond — nem pártkérdés, ez a parlamentalismus kérdése; vigyázzunk, hogy pártérdekeinkkel együtt parlamentestől mindenestől el ne bukjék. Nagy csapás, nagy szerencsétlenség lenne, és mi a magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy ez ne történjék; de ha még is a sors keze ugy hozná, hogy megtörténnék, akkor azt mondom, hogy van valami, mi még a parlamentalismus felett áll: ez a nemzet, az ország, a haza java. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A parlamentalismusnak alapja a polgári jog, a választói jog. Ne nyúljanak önök ehhez, és ne szorítsák ezt meg: és a parlamentalismus meg lesz mentve. Egyébiránt még egy végnyilatkozatot akarok tenni a t. pénzügyminiszter ur szavaira. 0 azt jelentette ki tegnap, hogy főkép azt nem helyesli bennünk, hogy miután a törvényjavaslat a többség által átaláuosságban elfogadtatott: mi megakadályozzuk azt, hogy a ház a részletekbe bemehessen. Igaz ugyan, hogy azon oldalról nekünk több izben épen az ellenkező szemrehányás tétetett, mert azt mondották nekünk több izben, hogy nem vagyunk következetesek, megtagadjuk a törvényt átalánosságban: aztán mégis bemenünk a részletekbe. Én inkább a pénzügyminiszter ur magyarázatát fogadtam el, az minden esetre helyesebb, hogy mikor a tőbbicÉpy. H. Tstxiá 18S4 xxn. ség elfogadja a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául, igen természetes, hogy abba a ház bemenjen. Hozzá tette a t. pénzügyminiszter ur, hogy azt természetesnek fogja találni, ha mi a részleteknél kifejezést adunk aggodalmainknak. Ebből talán azt kell sejtenem, hogy a kormány mégis magában szállván, kész a részleteknél azon pontokat megváltoztatni, melyekben mi legalább látjuk a polgárok jogait megsértve ; én tehát e szempontból kijelentem, hogy a magam részéről semmiképen sem fogok ahhoz járulni, hogy a részletekbe bele ne mehessünk: majd meglátjuk, hogyan teljesiti a jobb oldal és a kormány a maga kötelességét. {Helyeslés bal felől.) Horváth Sándor: T. ház! Én oly komolynak látom a parlament jelen helyzetét, oly komolynak különösen a t. pénzügyminiszter ur tegnapi beszéde után, hogy bár szeretek a humor fegyvereivel élni: ez alkalommal még sem alkalmazom azokat. Oly komoly vádakra, mint a minőket a t. pénzügyminiszter ur tegnap emelt ellenünk: a szokottnál ünnepélyesebb és férfiasabb hangot kell választanom. A t. pénzügyminiszter ur beszédében két pont melyre jelen beszédemben kiterjeszkedni akarok. Az egyik az, melyben meggyőződésére hivatkozik; a másik az, melyben arról vádol bennünket, hogy mi a parlamentalismus, az alkotmány, s a kormány erkölcsi alapjait aláássuk. 0 meggyőződésére hivatkozott. Én t. ház nem teszek kifogást az ellen, mert tisztelettel hajlok meg a meggyőződések emberei előtt, s magam részéről élet-elvemül vallom, hogy meggyőződésemhez hü akarok maradni mindaddig, mig keblem dobogni fog. (Helyeslés, éljenzés bal felől.) De megvárom a meggyőződés embereitől t. ház, hogy necsak önön lelkismeretök előtt tudjanak beszámolni arról, a mit e házban cselekesznek ; hanem be tudjanak számolni választóik előtt is. T. ház! Kérdem én, hogy azon képviselő, a ki azon törvényjavaslatra, melynek részletes tárgyalásába be akarunk menni, az a képviselő, a ki azon törvényjavaslatra szavazni fog: be tud-e majd számolni saját választói előtt. Hogyan számolhatnak be, t. ház, pl. azok előtt, a kiket a mostani törvényhozásban megfosztottak szavazat-jogaiktól ? És kérdem én, hogy érzi magát bármely képviselő felhatalmazva arra, hogy csak egyetlenegy választóját is, a ki ide küldte őt: megfoszsza választójogától? vajon nem visszaélés ez azon joggal, melyet reá ruházott a választó akkor, midőn őt ide felküldte ? (Bal felől: Igás!) Az ő meggyőződésének, t. ház, sohasem 46