Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

448 országos ölés február 29. 1872. 29 dék politikai rendezése iránt a törvényhozás részletesen intézkedni fog, a végvidéki ezredekre, valamint a csajkások kerületére nézve is a minisztérium a választási rendet határozandja." A törvényhozás pedig ugyanezen törvény V. §-ában a határőrvidéket választási joggal is, mint a többi alkotmányos polgárokat, felruházta, meghatározván neki a választási kerületeket is. De a mostam kormány jónak találta ezen intézkedést mély hallgatással mellőzni. Vagy tán ezen törvény még érvényes ? Ha igen, kérdem, hol a határőrvidék képviselete? ha nem: miért nem történik intézkedés a felől? (Igaz! a szélső bal oldalon.) Nem szabad oly hallgatással mellőzni ezen kérdést, mint ezt a t. kormány teszi ; hanem nyíltan kell annak megoldásával előállani. Ennyit e részben átalánosságban. A részletes tárgyalás alkalmával lesz szerencsém még többet mondani a méltányosabb választási kerületi felosztásra nézve. Erdélyre nézve némelyek a magyarajku képviselők között is, a mi dicséretükre válik, nemzetiségi szempontból is tárgyalták a kérdést s azt mondották, hogy ezen igazságtalan s aránytalan felosztás folytán leginkább a románokon történik igazságtalanság. E tekintetben nekem is lenne sok mondanivalóm, különösen a mi a a végvidéket illeti, mert itt is léteznek többségben a szerbek és románok. En itten, t. ház, nem akarok nemzetiségi szempontból szólani ; hanem kinyilatkoztatom azt, hogy nagyon örülök azon, hogy oly téren találkozunk, a hol a közszabadságról van szó, melyen elnémul minden nemzetiségi követelés : mert ha közszabadság lesz, nem lesz szüksége az egyes nemzetiségeknek külön követeléseket felállitani, kivéve azokat, melyek egyéniségi létükre, önfentartási jogukra vonatkoznak, önfentartási ösztönből származnak. Tehát azon szempontból kiindulva, hogy ott találkozunk a hol szó van a közszabadságról: csak azt mondom, hogy nem annak vagy ennek sértetett meg nemzetiségi joga; hanem megsértetett a polgároknak, az államnak joga, megsértetett az ország integritása: mert az a mi csak a papíron áll, nem ér semmit. Befejezésül legyen szabad itt még azt hozzáadnom, hogy ezen tapintatlan, ildomtalan jogmegfosztás sem igazsági, sem politikai szempontból nem helyeselhető, mert ez által megfosztatik nemcsak az állampolgár szent jogától, hanem az állam is polgáraitól; a polgárok az államtól elidegenittetnek, a helyett, hogy annak megnyeretnének. Ezt akartam, t. ház, elmondani, a mi az igazsági és a politikai szempontot illeti. Most áttérek a nemzetgazdászati elvre s ezen szern~ pontból bátor vagyok a következőket megjegyezni. A t. kormány azt monda a censusra nézve, hogy azt nem akarja felemelni, sem leszállítani. Nem hiszem, hogy ez is lapsus linguae volt a t. belügyér részéről, a mint Irányi képviselő ur beszéde alkalmával kétkedőlég megjegyzé; mert hogy az nem volna: azon körülményből következtetem, hogy a t. lelügyminiszter több sorban categorice kiemelé, hogy a kormánynak korántsem szándéka a eensust felemelni, és hogy a lapsus linguae nem lett utólag e házban hivatalosan constatálva. A törvényjavaslat szövegéből kitűnik, hogy nem igaz, hogy a census nem volna felemelve; tehát nem igaz, hogy a kormány programmjához tartotta magát, hogy nem fogja felemelni a eensust. Ebből további következtetést vonva, bátor leszek néhány észrevételt tenni. (Halljuk \) A t. kormány egész eljárásából e tekintetben ugy látszik, hogy az nem ismeri, vagy nem akarja elismerni a nemzetgazdászat tanában oly ismeretes szellemi értéket, mely az anyagival egyrangu, de sokszor azt túl is haladja. Mert a eensust az anyagi vagyon zászlajául kitűzvén ; kirekeszti és megfosztja a választási jogtól mindazon polgárokat, a kiknek ugyan szellemi értékük megvan, de anyagi értékük hiányzik. Ez pedig igen igazságtalan eljárás: mert a szellemi értékből sokszor több haszon háramlik az országra, mint az anyagiból. De ugy hiszem, hogy a választói képességre nézve mindig feltételeztetik a szellemi érték, az értelmiség. Mert ha ez nem állana: akkor a bolondok is, a mint — ha jól emlékszem — Szilágyi Dezső t. képviselőtársam sophismaként megjegyzé, be juthatnának e házba mint annak tagjai; bár oly eshetőség nem tulajdonítandó az átalános szavazat hiányának, mely ellen — gondolom — Szilágyi Dezső ur ezen kifogást tett ; hanem a törvény hiányainak, mely különben kipótolható, bár az magától is értetődik. De helyesebb következtetés itt az volna: ha az értelmiség nem kívántatnék meg, nem tudom, hogy mi jognál fogva fosztathatnának meg a nők mind a tevőleges, mind a szenvedőleges választási jogtól, föltevén: hogy a megkívántató anyagi vagyonuk megvan? Nem akarom azt mondani, hogy a nőknek nincs értelmiségük, — ámbár nem vagyok feltétlen barátja a nők emaneipatiójának, mint Majoros t. barátom, — hanem az nincs a nőknél a mostoha körülmények miatt elegendőkép kifejlesztve. Tehát eldöntő mind az anyagi, mind a szellemi értékre nézve az értelmiség. Mi oknál fogva érezzük tehát magunkat feljogosítottaknak a választási jogtól megfosztani mindazokat, kiknél a máso-