Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

30 448. országos ülés február 20. 1872. dik, vagyis inkább a főkellék, az értelmesség megvan? Onnét azon kivétel még az 1848-ki törvényben a tudorokra, sebészekre, mérnökökre s a többire nézve, mely üdvös intézkedés csak az átmeneti időben történt. De föltéve, hogy valaki ezen kiváltságosok sorába nem tartozik, pl. valamely tudós, iró, ki minden szellemi, de sokszor anyagi jószágát is hazája és nemzete oltárára szentelte, semmi nyilvános czimet vagy hivatalt nem visel, épen ezen nemes foglalatossága következtében vagy azért, mert elveivel ellenkeznék : czélszerü, igazságos lenne-e azt is mind a tevőleges, mind a szenvedőleges választói jogtól megfosztani? Tehát nemcsak méltányos, de jogos is volna azon kivételt szabálylyá fölemelni, felruházván ezen nemes polgári joggal minden polgárt. Csak akkor mondhatná büszkeséggel és lelkesültséggel a magyarországi polgár -- mint a rómaiak mondák: eivis romanus sum —: magyarországi polgár vagyok; különben az ily jogtól megfosztottak csak páriáknak tekintethetnek az alkotmányos államban. Igen bölcsen tette az 1848-ki tőrvényhozás, midőn a nemesek és -nem-nemesek közötti különbséget megszüntette, és ezen megszüntetést az 1861-ki országgyűlés is magáévá tevén, a bűnvádi törvénykezésben kijelenté, hogy ezáltal nem történik „a nemes joga megcsonkítása, de a nem-nemeseknek a nemeshez való emelése." Jól kezdtük, de nem jól folytatjuk, annál roszabbul végezzük! Ha tehát már az 1848-ki államférfiak segíteni kezdtek az értelmiségnek, hogy a közpolgári jog győzelemre jusson: mért nem folytatja ezen nemes munkát a jelen kormány, ha már reformálni, előrehaladni akar 1 Ami pedig ezen kiváltságos osztályokra nézve érvényes, ugyanaz érvényes minden más polgárra nézve; mert senkiről sem lehet föltenni, hogy nem értelmes, nem jó hazafi, mig az ellenkező be nem bizonyittatik azon mondás által: quisque praesumitur bonus, donec contrarium probetur. Hogy pedig a kiválasztottak közé ne csempészkedjék be az, a kinek értelmisége, jó hazafisága, jóakarata és becsülete hiányzik : arról a törvény gondoskodott azon intézkedés által, miszerint azok, kik a kellő érettséget el nem érték, kik bűnösök, vagy csak a bűn gyanújában vannak, választási joggal ne bírjanak. De előre valakiről mondani, hogy nem jó polgár azért, mert nincs vagyona, nem öröklött, vagy minden jószágát épen hazájára vagy a közművelődésre nemeslelküen feláldozta, vagy azt épen a haza iránti buzgolkodása miatt tőle elvették, — a miről szóló példát nyújt az 1848-iki év: — ily eljárás, uraim, nemcsak igazságtalan, hanem bűnös is. Különben több példa megmutatta, hogy épen a nem vagyonosok, de értelmesek annál inkább ragaszkodnak a hazához. Ázt legjobban tanúsítják a mi aristokratáink, a kik külföldön élnek és ott vagyonukat pazarolják. Tudjuk azt is, hogy a vagyonos ember fél minden reformtól, bár üdvös is volna az a hazára nézve : csak azért, mert félnek, hogy tán azáltal kár háramlanék vagyonukra. De a censusnak van még egy, még szerencsétlenebb corrolláriuma. Az 1848: V. törvényczikk. 3-ik §-ában ugyan az mondatik ki, hogy képviselőnek „választható mind, ki választó"; tehát ha valakinek nincs vagyona, épen mert azt talán a nemes czélokra, saját kiképezésére vagy másokéra fordította, az értelmisége pedig mint Socratesnek vagy Cicerónak: az nem lehet népképviselő. De annak ellenében lehet egy a megkívánt telekkel bíró. ámbár alig irni és olvasni tudó. Mily rettenetes anomália ez! Mindezekből, hogy a többit az időkímélés ezéijából elhallgassam, azon következtetést húzhatni : hogy az átalános szavazási jog legigazságosabb, legczélszerübb ós legegyszerűbb. Most áttérek a következetesség! elvre. A törvényjavaslatban a már 1848-ban felállított elv magáévá tévén, miszerint „az eddig élvezett politikai jogtól senki meg nem fosztandó" rendeltetik, hogy a városi polgárok és nemesek ugyanazon törvény értelmében személyükre nézve a vá'asztási jog gyakorlatában meghagyatnak. Más kellék arra nem kívántatik, mint hogy „az 1869-iki országos képviselőválasztások alkalmával a választók közé a régi jogosultság alapján írattak be." De hiszen az iparosokra nézve is mind az 1848-ki törvény értelmében, mind később, meg volt a jog, hogy census nélkül is választóképesek, ha csak „folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak", most pedig a 10 frt 50 kruyi, illetőleg 6 frtnyi census megrendelésével ezen élvezett régi jog, minden jog és indok nélkül — ugy szólván — rögtönitéletileg tőlük elvonatik. Még pedig ezeknél tekintetbe veendő, hogy náluk még más kellék és minőség megmaradt, holott amazoknál azon puszta tény eldöntő, hogy „polgárok" vagy „nemesek." E tekintetben tehát nincs következetesség a t. kormány eljárásában. Mit jelentenek hát ama ünnepélyesen kimondott szép szavak, hogy „a nemes a nem-nemeshez emeltetett" t Én tagadom szemközt ezen törvényjavaslattal, hogy a nemes a nem-nemeshez emeltetett: inkább, ez annak ellenében lealaesonyittatott, megaláztatott, és ama szép szavak maguk magukat kigúnyolják. Az igazságtalansággal párosult kövekezetlenség a kormány részéiől tehát e tekintetben kézzel fogható. A czélszerüségi elv meg van sértve a titkos szavazási és az incompatibilitási rendelet el nem fogadása által. Nem foghatom föl, hogy a kor-