Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-460
g52 4$6. országos Més uircziis IS. 1872. kevesebbel, mint azzal vádolt, hogy mi megtámadjuk a parlamentalismus alapját azért, mert nem akarjuk respeetálni a többség akaratát. T. ház, én vagyok az első, ki ezen vádat magamtól határozottan visszautasítom s visszautasítanám még akkor is, ha nem oly izgatott perczben jött volna. Én meghajlok a többség akarata előtt; de ne állítsák ily pontra a kérdést, ez igen fontos alkotmányos kérdés. Hiszen akkor ugy összezavarjuk az alkotmányos kérdéseket, hogy a végén magunk sem tudjuk, mi az alkotmányos. Ha a pénzügyminiszter ur azt hiszi, hogy az alkotmányosság alapja az, hogy a többség akarata föltétlenül teljesüljön minden módosítás nélkül: akkor én azt kérdem a tisztelt háztól, mire való hát e tanácskozási teremben az ellenzék? Mit teszünk mi itt ? Hiszen, ha a nemzet csak a többség által akar kormányoztatni : akkor sokkal természetesebb lenne az, hogy választás után számítsuk össze itt a házban, hány jobboldali, hány baloldali van, önök többségben vannak, maradjanak : mi visszavonulunk, haza megyünk ; az ország pedig megkíméli a napidijakat. (Helyeslés bál felől.) Ha ez ugy állana, mint a pénzügyminiszter ur monda: akkor a parlamentalismus theoriája ad absurdum vezettetnék. De nem igy áll. Miután minden parlamentalis tanácskozásban benne van az ellenzék: jele, hogy az ellenzéknek valami missiója van, A többség hivatása, az ellenzékkel együtt tanácskozni, elfogadni tőle azon érveket, melyeket helyeseknek talál és visszautasítani azokat, melyeket hatalmas érvekkel meg tud czáfolni. így értem én a többség akaratát. (Helyeslés bal felől) De mikor önök kijelentik, hogy mi keresztülviszszük a törvényjavaslatot ugy, a mint van, nem hallgatunk önökre: akkor ez megszűnik a nemzet akarata lenni. Ez nagyon fontos megkülönböztetése az alkotmányos többségnek, mert másképen értelme nem lenne. A t. pénzügyminiszter ur tegnapi beszédében azt monda épen a balközépről szólván, hogy annak legkevésbé szabad tréfát űzni az elvekből és eszmékből. Engedelmet kérek, az ellen tiltakoznom kell, mert ugy hiszem, hogy azt senkinek sem szabad, sem balközépnek, sem szélső balnak, sem jobboldalnak. Ez tehát egy pártra sem vonatkozbatik és e házban nincs joga senkinek egyik pártra ráfogni, hogy az elvekből és eszmékből tréfát akar űzni: ezt visszautasítom. Megjegyzésem erre vonatkozik. ,Az a különbség, a mely a balközépet mi tőlünk elválasztja, prineipialiter elválasztja: az az elveknek, az az eszméknek csak egy árnyalata és a balközép az elveknek és eszméknek ezen árnyalatát — joggal vagy jog nélkül, okkal, vagy ok nélkül, nem bírálom, — elég fontosnak tekintette, hogy a positiv működés terét mindeddig úgyszólván magától ellökje és magát attól visszatartsa." T. ház! Én nem érzek hivatást magamban arra, hogy balkőzépi t. barátim álláspontját védelmezzem ; nem szorultak rá, megtették azt ők magok is; hanem miután a pénzügyminiszter ur szükségesnek tartotta ezen tárgyat érinteni azért, hogy eszméjét fejtegesse: engedje meg nekem, t. ház, hogy hasonló modorban reflectáljak az önök pártjára. Ugy hiszem, hogy ez ezen perczben szükséges, szükséges arra nézve, hogy tisztába jöjjünk egymással. (Halljuk!) Mióta szerencsém van e házban lenni, önök Deák-párt voltak; ez volt nevök. És ezen zászlót önök igen magasra lobogtatták, annak neve, nymbusa alatt fejlődtek önök oly hatalommá, a minők ma. Tagadhatlan az első időben, mikor e név alatt e zászló kitüzetett : a nép millióinak bizalma körülette sereglett. Eljön egy fontos perez, elmondta mindenki, tény, hogy válság perczein megy keresztül a mi parlamentünk és mit látunk? Ezen párt változik, sokkal inkább elhagyja álláspontját: mint elhagyta a balközép a magáét. A balközép — megmagyarázta, kimondta Tisza Kálmán t. barátom, — választani kellvén a két szélső fegyver közt, melyeknek egyikét arra föl akarják használni, hogy a roszat létrehozzák, a másikát arra, hogy a roszat megakadályozzák : — inkább ezen utóbbi fegyvert választja. Ez tiszta, világos helyzet. De kik önök ? Deák-párt-e még most is? Határozottan tagadom. Önök eléggé gondoskodtak arról, hogy a nyilvánosság ne foglalkozzék azzal, a mi az önök clubjában történik. De hiába; az már kiszivárgott és Magyarország már ma tudja, hogy azon eljárás, melyet a kormány követ, a kormány és kormánypárt eljárása; de nem a Deák-párté, és bizonyos tekintetben szerencse, hogy ez igy áll, szerencse legalább Pest város t. képviselőjére nézve, mert ez az egy dolog képes megmagyarázni azt, hogy ily fontos perczben ő, a ki oly lelkiismeretesen, buzgón teljesiti képviselői kötelességeit : ily fontos perczben hagyja el a házat. (Felkiáltások a jobb oldalon: Beteg!) Bocsánatot kérek, örömmel jelenthetem a t. háznak, hogy nem annyira beteg, hogy a házba el ne jöhetne. Elnök: Fájdalommal jelentem, hogy olyan beteg, hogy nem jöhet e házba. Személyes tudomásom van róla. Helfy Ignácz: Meghajlok az elnök ur szavai előtt és sajnálattal értesülök arról; de áll a tény, hogy az önök pártja sokkal nagyobb változáson ment keresztül e napokban, mint a melyen keresztül ment a balközép.
