Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

350 460. országos ülés Kirezins 13. 1833. dúlhasson, hogy semmit se tehessen, semmit ki nem vihet: akkor épen ez által adnánk jó pél­dát a parlamentalismus érdekében. Mert a par­lamentalismusnak kétségtelenül eredendő bűne az, hogy a többségnek zsarnokságra alkalmat nyújt, és ha valami akkor: ez fenyegeti a parla­meotalismust és nem az, hogy ha egyszer más­szor, — mint Szontagh Pál képviselőtársam is kifejtette — transactióra lép a többség a ki­sebbséggel, s ez által a kisebbség is érvényesít­heti akaratát. Fájdalom, nálnnk is napról napra mindin­kább kifejlik az, hogy a többségnek tulhatalma elnyomja a kisebbséget. Különösen kifejlett ez a legújabb időben, mióta a mostani igen t. minisz­terelnök urat van szerencsénk e széken látni. 0 mindjárt első fellépése alkalmával, midőn elő­ször szólott e házban, nem szólott az egész par­lamenthez, hanem igen is ostentatioval szólott a parlament egyik részéhez, kijelentvén, hogy a ház azon részétől vár egyedül támogatást. Mi történt most a legújabb időben ? Sző­nyegre került a választási törvényjavaslat. Mi kimutattuk ezen törvény tárgyalása akalmával hogy ezen törvény által hazánk választó polgá­rainak ezrei fognak megfosztatni választói jo­guktól ; kimutattuk továbbá azt, hogy ezen tör­vény által hazánk egy részében Erdélyben, egy oly igazságtalanság fog továbbra is föntartatni, mely egyenesen compromittálja, mely egyene­sen veszélyezteti magát a magyar nemzetet azon tekintetben, hogy bebizonyul ezáltal, mi­szerint azon igazságtalanságot, melyet e válasz­tási törvény létre hozott: továbbra is fön akar­ja tartani és a sérelmet orvosolni nem akarja. Önöknek nem sikerült megczáfolni a mi érvein­ket, de elhatározták, hogy minden áron keresz­tül fogják vinni ezen törvényt; hatalmi kérdés lett belőle s még megragadtuk a körülmények kedvezményét, melyek a kisebbség kezébe lát­szottak játszani a törvényjavaslat sorsát. Azonban mi pactálni akartunk s ha volt valaha kérdés, mely transactióra alkalmas : ak­kor azt hiszem, ez egy ilyen; mert itt hisz nem volt elvekről szó, nem volt arról szó, hogy a trans­atio következtében oly valami jöjjön határo­zatba, a mi által a pártálláson csorba ejtetik, hanem arról volt csak szó, hogy maradjon meg az 1848-i törvényben biztosított választó jogo­sultág ezentúl is. Önök azt mondták, hogy öDÖk sem kíván­ják azt megváltoztatni. Á ház ezen oldalán tör­tént ugyan indítvány az átalános szavazati jog behozatalára nézve ; de a transactio utján azok is, kik ezen indítványt tették: igen szívesen be­leegyeztek volna, hogy maradjon meg a válasz­.ásijog az 1848-iki törvény alapján, és a tör­vény szabványainak magyarázata akként történ­jék, hogy ezáltal maga a jog ne sértessék és a magyarázás ürügye alatt polgártársaink ezrei ne fosztassanak meg választási joguktól. Itt tehát nem volt elvi kérdés, és nem volt elvi kérdés köztünk hasonlókép az erdélyi ügyre nézve sem. Önök is azt mondják, hogy készek megtenni mindent a nemzetiségek érdekében, a mit a méltányosság, a mit az igazság megkíván. Ugyanezt mondtuk mi is ; csakhogy önök nem akarják alkalmazni ez elvet : mi pedig en­nek gyakorlati alkalmazását sürgetjük. Ebben volt ugyan eltérés, de elvi eltérést ezen kérdés­ben sem volt, s azért a kérdés igen alkalmas, arra hogy transactio utján oldassák meg. Önök visszautasították a pactálást, visszautasították a nyújtott baráti kezet; és kérdem most már helyes volt-e, államférfiúi eljárás volt-e, hogy önök makacssága által most már oly jelenetek­nek vagyunk tanúi, és oly helyzetbe jutottunk, mely kétségtelenül a ház mindkét oldalán csakis sajnosán tapasztaltatik ? Ha tehát oka valaki ezen helyzetnek, azt hiszem nem mondok merész dol­got: ha azt mondom hogy annak oka nem mi vagyunk, hanem önök! Önök túlságba mentek azon hatalommal, melylyel mint többség irá­nyunkban bírnak, önök visszautasították atrans­actiót; önök nem akartak egy hajszálnyit sem engedni és hatalmi kérdést csináltak belőle; önök a hatalomnak, mely kezökben, van nemcsak valódi előnyeit óhajtják biztosítani, hanem gőg­jét is kifejtik, mert „crimen laesae majestatis"­nak tekintik azt, ha a kisebbség azt kívánja, hogy egyszer az ő óhajtása irányában is mutattassák engedékenység. Ennélfogva jutottunk azon hely­zetbe, hogy kénytelenek vagyunk önvédelem czól­jából, kénytelenek vagyunk polgártársaink jogai­nak megóvása czélj'ából felhasználni azon esz­közt, mely történetesen a jelenlegi országgyűlés vége felé közelgóse folytán kezünkben van, és el is vagyunk határozva az eszközt felhasználni, kimeríteni. Ami már most a szőnyegen levő kérdést szorosabban illeti, t. i. az ülési órák berendezé­sét, én t. barátomat Németh Albert képviselő urat azon sikamlós térre, melyre ő lépett nem követem; (Derültség) ő jobb oldali indítványt tett magáévá és megtalálta, amit kjresett, megtalálta a pártoltatást a ház másik oldalán. Nem követhetem e térre azért, mert ón igen túlságos hosszúnak tartom az ülésezések idejét, mely az indítványban foglalta­tik, és azt hiszem, hogy ha csakugyan délelőtt és dél­után folytonosan fognak ülések tartatni: akkor nem tudom, hogy képes volna-e a háznak felfedezett uj Aesculap-ja Henszl-mann Imre t. barátom, roz­zant alakjainkat reparálni. Ugyanazon okból nem járulhatok Madarász

Next

/
Oldalképek
Tartalom