Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

•28 448. országos ülés február 29. 1872, is keresztülment, nézetem szerint oly mivelet hogy erre satiyrátnem irni valóban önfeláldozás, kötelességmulasztás volna. A t. kormány ugyan hivatkozott az 1848iki törvényre azon szándékkal, hogy azt reformálja, vagyis lényeges hiányait kipótolja, orvosolja; nézetem szerint a t. kormány ezen törvényhez oly viszonyban áll mint azon gazda, ki — legyen szabad az Írásból felemlítenem példát, — földjébe tiszta búzát vetett, de éjjel jött az ellenség, s konkolyt vetett oda. A gazda, midőn a konkoly felcsirázott, csudálkozott és természetesen meg is haragudott; így e törvényjavaslatnál, ha a t. ház által elfogadtatik, egyszer a jövő nemzedék is esudálkozni és megharagudni fog, sőt megátkozni is fogja a mostani vetőt, mely a legbecsesebb kincsét olyképen elrontotta, elferdítette! T. ház! könnyebb áttekinthetőség és tájékozás végett bátor vagyok sorozatokban classificálni ezen törvényi avaslatnak lényeges hiányait; ezen sorozatok pedig meg annyi bűnt, vagy — hogy lágyabban fejezzem ki magamat — megannyi vétket képeznek; mert oly tettet, oly merényletet, mely az alkotmányosság, a nemzet élete ellen van irányozva, máskép nem nevezhetek el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Találtam pedig hét ily vétket: (Halljuk!) 1. az igazság ellen; 2. a politikai elv; 3. a nemzetgazdászati; 4. a következetességi; 5. a czélszerüségi; 6. az erkölcsiségi; 7. a nemzetiségi elv ellen. Bátor leszek ezeket egyenként elemező bonezkés alá venni. (Halljuk.) Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy nem vagyok barátja a száraz theoriának, az üres frázisoknak, hanem a dolog lényegét akarom feltüntetni : mert tudom hogy a legcsekélyebb dologból is szépen felezifrázva nagyot lehet csinálni. Ami az igazság elvét illeti, itt áll előttünk a kerületek felosztása nemcsak Erdély, hanem Magyarország más részeire nézve is. E felől annyi mondatott már e házban, hogy fölösleges nekem ezen igazságtalanság és aránytalanságról többet szólanom; hivatkozom tehát az előttem elmondottakra. A magyar ajkú képviselők közül is némelyek arról vádolták a t. kormányt, hogy ezáltal a román nemzetiségen igazságtalanságot szándékolt elkövetni. De én részemről nem vagyok hajlandó ezt hinni, azért nem, mert oly politika nem csak tapintatlan, józantalan, de aljas is volna. Hanem hajlandó vagyok ezt a hanyagság és reactiónak tulajdonítani. Miért? A t. minisztérium bevallja, hogy e tekintetben igazságtalanság s aránytalanság áll fön. Ha tehát előrebocsátotta, hogy az 1848-ki tőrvény lényeges hiányait pótolni akarja miért nem teszi ezt? Miért nem orvosolja azt, miután a miniszter ur maga vallotta be, beszédében, hogy maga a király három év előtt az 1848-ki törvény reformját inaugurálta? Azzal mentegeti magát, hogy arra nem voltak adatok. Hát három év nem volt elég ezen adatok beszedésére. 0 azt mondja tehát, hogy hiányzanak az adatok. De nem az a kérdés, vajon hiányzanak-e az adatok vagy nem: hanem az, hogy miért hiányzanak? E kérdésre kívánom, hogy a t. miniszter ur nyíltan és egyenesen feleljen; mert csak ugy mondani, hogy hiányzanak az adatok: annyit jelent, mintha megkérdeztetnék valamely tanuló, hogy miért nem tanulta meg leczkéjét s ő azt felelné: mert játszottam. Oly komoly ügyekben, mint ez, nem szabad játékot űzni. Es én az ország szine előtt kérdem a t. miniszter urat: miért hiányoztak az adatok ? De, t. ház, nemcsak a választó- kerületek felosztásában van hiba. A törvényjavaslatban még nagyobb és sokkal vastagabb hiba is rejlik. Ez abban áll, hogy egy egész tartomány kihagyatott a választási jog keretéből. Ez a nem régiben polgárosított végvidékkel történt. Vagy ki merné mondani, hogy a határőrvidék nem integráns kiegészítő része Magyarországnak, nem tartoznék szent István koronájához? Legalább minden jel arra mutat: itt e házban láttuk tárgyaltatni annak állami költségvetését; láttam azt, mint olyat a nem régiben kézbesített hivatalos statistikai közleményekben is figuráim. (Igaz! a szélső haloldalon.) De annak képviseletéről e törvényhozó testületben, a törvényjavaslatban egy árva szó sincs. A t. belügyminiszter ur talán azt fogná mondani: hiszen király ő felsége még nem változtatta meg ennek állami ós nemzetgazdászati viszonyait. Hát a magyar államnak nincs ehhez semmi köze szólani? Ha igy van : akkor gratulálok a magyar államnak ily integritás, ily polgárosítása miatt. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tehát mit jelentenek ama a felség által ünnepélyesen kimondott szavak; hogy az alkotmányos élet élvezete kiterjedjen a végvidékre is? Mit jelent azon tünemény, hogy a két varazsdi ezred Horvátországban már régen az alkotmányos élet élvezetében van, s azok már részesei is az ottani törvényhozó testületnek? Tehát az, a mi Horvát- mint társországra nézve lehet: az lehetetlen volna Magyarországra nézve? En itt sem logikai összeköttetést, sem politikai indokot nem látok. De az 1848-ki törvények alkotói más államférfiak, más politikusok voltak; ezek ugyanis ezen törvény V. törvényczikke 53-ik§-ában azon intézkedést tevék, hogy „addig is, mig a végvi-