Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. országos ülés márczius 12. 18Í2. 335 cselekedte ezen mostani állapotunkat. (Élénk derültség a bal oldalon.) A t. pénzügyminiszter ur kifejezései, mint rendesen is a meggondolásnak szokván következései lenni, nem igy, hanem szavait tekintve sokkal kevésbbé megtámadható alakban, de lényegében azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter ur kifejezéseivel mégis nagyon megegyező modorban nyilatkozott. Azt mondja például, — kezdjük beszédje végén: — mindenestül semmik vagyunk, ha a parlamentalismust semmivé teszszük. Hát ki akarja semmivé tenni a parlamentalismust, t. ház? Mi, ugy tudom, hogy nem. Mert ha önök vádolnak például azzal, hogy beszélni szeretünk, én azt hiszem, hogy a ki beszélni szeret; az nem kívánkozik vissza a szótlan némaság világába. (Helyeslés bal felől.) Nem akarjuk mi megsemmisíteni azon parlamentalismust, melynek terén önökkel a lefolyt időszak alatt mi elég keserves sikertelen harczot folytattunk ; hanem bármily sikertelenek és keservesek a harezok, mi megállunk a csatatéren mindaddig, mig össze nem rogyunk, vagy le nem szoríttatunk róla, és nem ismerjük el, hogy a parlamentalismust veszélyeztetnők, Mi küzdünk azért, hogy a parlamentalismus ürügye alatt a jog és szabadság meg ne semmisittessék. (Igás! bal felől.) Nem is kötünk föltételt kötelességünk teljesítéséhez, mint a t. pénzügyminiszter ur monda. Mi jutalom nélkül teljesítettük eddig is kötelességeinket, jutalomra való kilátás reménye nélkül fogjuk továbbra is teljesíteni. Az, a mit föltétlenül kívánunk : ez azon jognak biztosítása azon jognak minden lehető utón és módon való megmenteni akarása, mely jogot nem akarunk confiscaitatni engedni az annak gyakorlatában törvényesen benlévőktől. (Helyeslés bal felől.) Mily ára van a parallel üléseknek? Elszörnyedve monda a t. pénzügyminiszter ur, és oly árt látszott feltüntetni, a melyért mi ezt követeljük, a minőt egyátalában megadni nem csak, hogy nem hajlandó, hanem nem is képes magasabb szempontok és kötelességeknél fogva, mint a mit a szükkörü háznak benseje elmondani kívánhat és követelhet: európai szempont. A parallel üléseknek igen csekély az ára, Azon parallel üléseknek, nézetem szerint, nem egyéb volna az ára, — a mely ugy hiszem, igen csekély azokra nézve, kik hazájokat szeretik, nemzetök alkotmányos szabadságának nyugodt előre haladó irányban való fejlesztését szí vökön hordozzák, — mondom, nem volna egyéb, mint önmagok megbirálása. Ez az ára azon parallel üléseknek. De ismét azon helyzetben vagyok, a hová jutottam az egészségügyi szempontból ejtett szavaimmal. Itt sem reményihetem azt, hogy meghallgatásra találnak szavaim, mert hisz nálamnál és pártunknak tán mindnyájunknál több tekintélyben részesülő tagja által volt erre fölhiva a t. jobb oldal és őt sem hallgatta meg. Ha lehet hinni a hirnek, talán tíz vagy húsz volt azok száma, kik osztoztak e nézetben ; a többi pedig mint egy ember szólt és szavazott ellene. Ha annak szavára nem hitték el, nem kecsegtetem magam azzal, hogy az én szavamra elhigyjék, hogy ez nem oly nagy, hanem csekély ár egy alkotmányos érzelmű emberre nézve. Nem tagadom azt, hogy önök is lehetnek alkotmányos érzelmű emiserek. Állítják, tehát elhiszem; hanem hogy cselekvésük nem az, hogy nem mi vagyunk, kik a parlamentalismust meg akarjuk semmisíteni: — ezt engedjék meg nekem, hogy állítsam és legalább egy talánnal kételyemet fejezzem ki azok irányában, kik — mondhatnám, nem tudva, mit cselekesznek, de nem akarom azt mondani, hanem kik - • legjobb meggyőződés és legjobb indulat által egy kis szenvedélyessógtől félrevezettetve, akarva. nem akarva olyat tesznek, minek nincs más neve, mint az alkotmányosság öntudatlan megsemmisítése. Jogeljátszás volna, ha a többség megengedné nekünk azt, a mit kérünk és kívánunk; nem a magunk érdekében, hanem azon nép érdekében, melynek választotjaiként ülünk itt? Jogeljátszás volna-e azokkal szemben, jogeljátszás volna velünk szemben megadni nekünk, a mit kérünk azért, mert a többség nem engedhet ? Azt monda a belügyér ur, hogy a többség nem capitulálhat. Capitulatióra felszólítást mi sem fehér, sem fekete zászlóval nem tettünk; eapitulatiőra való felszólításnak talán azon compromissum tekinthető és tekintetik a t. belügyér ur által, a mely nem csupán a magunk részéről, hanem a ház minden oldaláról nyilatkozott. Szép az önérzet, szép az önakaraterő is: hanem mikor az önérzet önhitsóggé, mikor az akaraterő makacs akaratossággá fajul el: oly tulajdonoknak tekintem ezeket, melyeket legalább államférfiuban nem szeretek látni és szemlélni. Államférfiú és higgadtság szerintem oly két fogalom, melyek közül ha az első jut eszembe, a másiktól eltekinteni nem tudok; és a kiben hiányzik a kellő higgadtság és önuralom, az önmérséklet és kiben ezt a szenvedélyesség elborítja és semmivé teszi: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy hallom a szót, de nem értem értelmét.