Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
334 459. országos ülés márczius 12. 1872. hangou, mint megszoktuk már tőle; de az tagadhatlan, hogy a magas cotburnust épen ugy felvonta ő is, mint a pénzügyminiszter imént tartott beszédében, oly nyomasztó hatást gyakorolt az emberre a modor, a hang, a melyen szóltak. Engem szokott érni azon vád közönségesen e házban, hogy az én hangom valami olyan nyomasztó. Én megvallom, hogy ugyanezt fedeztem föl ma ós tegnap a miniszteri hangban s azt valósággal fel is fedeztem. Azt meg fogja engedni a pénzügyminiszter ur, hogy ez legalább nem ráfogás; elkomorodtam magam is, elkeseredtem, elöntött a keserűség érzete a miniszter beszéde után; alig bírtam felocsúdni elkeseredésemből, mikor vége volt beszédének; miután a pénzügyminiszter beszédét ma oly nagy tetszéssel, oly örömrivalgással fogadták a tul felöl a napok óta szomorkodó pártról. (Bal felől élénk derültség.) T. ház, hogy mért említem meg ezt én, különösen a mai ülésben hallottak után? Azt hittem, hogy a jobb oldal nem szomorkodik, mert az ellenkezőre láttam nála okot, mert például mai nap az első szónokok közül Tisza László beszéde elején, beszéde folyamán többször, és végén minduntalan azt jelenté ki, hogy t. barátjával Tisza Kálmánnal nem érthet egyet, azt vártam, hogy örömrivalgásban fog a t. jobb oldal kitörni ; szólt utána több szónok, kik kénytelenek voltak bevallani, hogy sem ennek, sem annak véleményében nem osztoznak, azon indítványt el nem fogadják. t És ime az örömnek semmi jele! T. ház? Épen e mozgalmas napokban azt látjuk, hogy a t. kormánypárti sajtó elkövet mindent arra nézve, hogy az ellenzék kebelében szakadást idézzen elő; s midőn ezen szakadás szemmel látható példákkal nyilvánul, azt várná, az ember, hogy a jobb oldal örülni fog; és épen ennek ellenkezője történik: szomorú gyászbaborult szónoklatok tartatnak. {Derültség.) Ennyi oldala van t. ház e nagy tért befoglaló kérdésnek, hogy az ember előre kénytelen látni, hogy ha a legnagyobb beszélő képességgel és hangképességgel volna megáldva: az eredmény akkor is csak az lenne, hogy az eredmény tehetségét felülmúlja, például maga egészségügyi oldala e kérdésnek, mint azt előttem szóló Plachy t. tagtársam felemiitette, annyi mindenre adna okot, hogy attól félni, hogy ha mindazt csak felületesen is elmondanám: nem jutna elegendő idő arra, hogy egy pár megjegyzést is tegyek a t. miniszter ur beszédében előadottakra. Hanem egy párt nem mellőzhetek. Teljesen méltányolva felszólalását azoknak, a kik gyenge egészségükre hivatkoznak, teljesen egyetértve azokkal, a kik már azon szempontból is kivihetlennek tartják az ülések meghoszabitását, a mint azt indítványozó ur czélba vette, teljesen egyetértve azokkal: én csak a miatt vagyok némi aggodalommal, hogy nem politikai, nem pártszempont, nem valami magasabb szempont az, melyből a t. ellenfél meg nem fogja hallgatni ezen indítványt és kérést: hanem ezen 5—6 esztendő, illetőleg azon 4 esztendő óta, hogy ezen igy átalakított házban ülünk, gyakorlatban levő praxis lesz az, a miért meghallgatásra nem talál ezen különben méltányos kérés. Volt szó a ventilatióról; elismerték a jobb oldalon is, hogy a ventillatio hiányos, rósz; hanem azt mondják, hogy azt ez ülések meghoszabitása idejére helyreállítani nem lehet; magam is azt hiszem, hogy nem lehet, de még ha lehetne is, azt hiszem, hiányzik az akarat: mert ha szótnézünk e teremben, azt látjuk, hogy a szelelő lyukak valamennyien a bal oldal boszantására voltak kigondolva ; ott a másik oldalon egyetlenegy szelelő lyukat sem látok. {Helyeslés bal felől.) Egy zárt ülésben történt felszólalásom folytan sikerült egy másik kellemetlenséget elhárítanom, melyben a baloldal részesült. Még a muzeumbani tárgyalások alkalmával tapasztaltuk, hogy itt folytonosan járáskelés volt a gyorsírók részéről, a kik azóta tudnak máshol is menni. Ha kimegyünk a folyósókra, itt a jobb oldalon látjuk az üveg alkotmányt; amott pedig majd elhord a szél azon a folyosón, melyen nekünk kell járnunk. így van a karzati jegyekkel is. A baloldali embernek azt mondják, hogy elfogyott a jegy, ha messze földről ide utazott választója számára akar ilyet kieszközölni; de közvetlenül az elfogyásra vonatkozó nyilatkozat után a jobb oldali képviselők tizével kapják a jegyeket, olyan helybeliek számára, a kik csak mulatságból jönnek ide. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezeket naponként tapasztaljuk. De most sem azért mondom ezeket, hogy panaszkodjam, szomorkodjam, nem követem a t. ellenfelet, habár volna okom a szomorkodásra. De hogy a t. miniszter ur beszédével való foglalkozáshoz némileg közelebb juthassak, megemlékezem azon szavakról, melyeket Győrffy és Huszár képviselőtársaim emiitettek, kik közül az egyik Tintorettot, a másik a tintahalat emiitette. Ezen két szó csak azért maradt meg emlékemben, mivel bizonyos alliteratio van közöttök. Tintoretto, tintahal. Azt hiszem, hogy találó volt mindkét megjegyzés. Hanem mégis nagy a különbség a t. belügy- és pénzügyminiszter ur fellépése és előadása közt. A cothurnus meg van mind a kettőnél, komoly, méltóságos a hang és nagyok igen nagyok a mondatok. Említve volt már, hogy a belügyminiszter ur európai kérdéssé
