Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. otszéeos ö és ; tandjuk, kétségtelenül én leszek jogosítva azt mondani, hogy absurdum azon következtetés, a mit a belügyminiszter ur' tett. (Helyeslés.) En nem űzök triviális tréfát, mert a tárgyat illetőleg azon indokot, a mi tanácskozásunknak okul szolgál : sokkal komolyabbnak tartom, semhogy azt triviális tréfa tárgyául tekinthetném. En ki is jelentem azt. hogy ha talán később beszédem fonalában tréfás eszméket is hallatnék: mégis egy komoly való felé törekszem, t. i. afféle, megakadályozni egy oly rósz törvény alkotását, a melyet mi a népre nézve károsnak tartunk. (Helyeslés.) Most a napirendhez fogok szólani, s valamint Tisza László t. barátom sajnálattal jelentette ki; ugy én is kényszerülve vagyok sajnálatomat fejezni ki a fölött, hogy t. barátom Tisza Kálmánnal, kivel rendszerint egyet szoktam érteni : most egyet nem érthetek, mert én a képviselők egészsége tekintetét e kérdésnél sokkal nagyobb fontosságúnak tartom, mint ő és jogosítva vagyok azon következtetésre, azok után, miket e terem rósz ventillatioja, az éjszakai hoszszu üléseknek a testre való káros hatásáról itt e helyen hallottam, hogy jövőre az ülések csakis az eddigi mód szerint tartassanak, én e tekintetben legálisáivá vagyok. Saját nevemben szolok; de szólok t. barátom Bogyó Sándor és Vitolay képviselőtársaim nevökben és mindazoknak nevében, kik műnyelven a képviselőház ispotályosainak is nevezhetők, mert nekünk nem válhatnék egészségünkre az, ha a hosszú ülések következtében, a rósz ventillatio és esti nyomott lég mellett, sokáig tanácskoznánk. És én megvallom, hogy ez merőben ellenkezik a képviselői immunitással is. (Derültség jobb felől.) Igenis meg fogom mutatni, hogy miért tartom merőben ellenkezőnek. Az immunitás biztosítja a képviselőt arról, hogy materialis tekintetben ne zaklattassék; igen, de kérdem én, hogy egészségi szempontból, ha zaklatjuk a képviselőt és zaklatjuk csak azért, hogy a hazára nézve egy rósz törvényt erőszakoljunk keresztül, vajon e zaklatás nem ellenkezik-e az immunitással? En azt állítom, hogy ez határozottan sérti a képviselő immunitását és nagyon csodálkozom, hogy ezen kérdésnél t. barátom Schwarcz Gyula a ki különben közművelődési és humanisticus czéloknak meleg pártolója: fel nem szólalt; mert az ő kosmopolitico philantropieus nézetei kétségtelenül kell, hogy elkárhoztassanak minden olyan attentatumot,melya képviselő kínzására ezéloz. Az állatkínzást a müveit államok törvénynyel és policialis intézkedésekkel gátolják. Mi a képviselő kínzását akarjuk rendszerré emelni, a mi ellen én, és azok, a kik méltán ki aárczins 12. 187* ggg érdemlik e nevet „a képviselőház ispotályosai", határozottan tiltakozunk. Simonyi Ernő t. barátom, a múltkor igen helyes etymologiájával feljogosított arra, hogy Pulszky Ferencz urat drága barátomnak nevezzem ; én nem szeretném, hogy azon collegialitas szerencséjét, még az egészség teljes feláldozásával is meg kellessék vásárolni. Ennélfogva az indítványok egyikét sem pártolom; hanem igen is elfogadom, a mit Tisza László barátom jelzett, már t. L, hogy az ülések az eddig szokásos ós rendes időben tartassanak. Ha azonnan ebbeli nézetemben többségre nem találnék: akkor arra kérem, — sajnálom, hogy nincs jelen — a t. belügyminiszter urat, hogy most a legközelebb beterjesztett incompatibilitási törvénybe és törvényhez, egy novellát szíveskedjék beterjeszteni, mely a jövő képviselők rettentő példájára felvegye pótlólag azon intézkedést, hogy képviselő nem lehet, a ki testi egészségénél fogva az éjjel-nappal való üléseket kiállani nem birja. Szilády Áron: T. ház! Nem a magam érdekében, hanem az előttem szólott két miniszter ur érdekében, kívánom mindenekelőtt az általam mélyen t. elnökséghez azon kérést intézni, hogy ha méltóztatik is a házszabályokra hivatkozva engem egyszer, vagy többször rendre utasítani: méltóztassék megkímélni a miniszter urakat attól, hogy ne akkor méltóztassék rendre utasítani, majd mikor az ő beszedőkkel foglalkozom. Ami a tanácskozás menetét illeti, t. ház, az különös hatást gyakorol az emberre; minden esetre a tárgy fontossága az, ami mélyebben, erősebben érdekli és szólásra készteti az embereket. En nem tudom, magam is érzem ezen hatást, és annak kell tulajdonitanom, hogy bár elébb felírattam magamat, mint a miniszterek közül egyiket, vagy másikat hallottak volna beszélni: de annyit mondhatok, hogy ha fel nem írattam volna magamat addig, mielőtt a miniszter urak szóltak; bizonyára megtettem volna ezt akkor; mert csak akkor tárult fel előttem azon roppant tér, a melyet betölt ezen mostani vitának tárgya. Mikor először a belügyminiszter \ ur, azután a pénzügyminiszter ur hozzá szóllot( tak e tárgyhoz: a belügyminiszter ur mint kij jelentette, ugyan nem a tárgyhoz, a pénzügyj miniszter ur bár ki nem jelentette, szintén nem 1 a tárgyhoz, mintha a nap és éj lovagját láttam I volna felvonulni t. ház a vita terére. T. ház! A vita terén megjelent elsőben fényes nap lovagként a belügyminiszter ur, meg| tette a hatvágást azon érdemben és oly hűség! gel és lelkiismeretséggel, oly harsány trombita-