Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. országos ülés márerics 12. 1872. ggg alatt lévő kérdéshez valami uj dolgot mondani; mindazonáltal engedje meg a t. ház, hogy al­kalmat vegyek magamnak még is egy bizonyos speciális szempontból nyilatkozni e kérdésről, mely elismerem a belügyminiszter úrra nézve tárcza-kérdés, önökre nézve hatalom-kérdés, mi reánk nézve becsület-kérdés; de a melyet, hogy Európai kérdésnek ismernek el : megvallom, nem birok sem elég hiszékenységgel sem elég fánta­siaval, sem pedig eléggé éles nagyitó üveggel. A kormány eljárása e kérdésben megvallom t. ház eszembe juttatja azt, a mit a természet történetben olvasunk a sépiáról a tinta-halról, mely zavarossá teszi a vizet, hogy zaklatói elől menekülhessen. Szerencsére Tisza Kálmán t. képviselőtársam tegnapi beszédében elosztatta a mesterséges fel­hőket, melyeket e kérdés körül összehalmozni méltóztattak és melyek mögül a kormánypárt orgánumai nagyon szórták a villámokat az ellen­zék ellen; de a villámok bizonyos tekintetben csak is színpadi vállámok voltak, melyek nem döb­bentenek meg senkit, csak igen kellemetlen füs­töt hagynak magok után. A belügyminiszter ur is igen jelentékenyen fölvilágositá a helyzetet tegnapi felszólalásában, midőn egész határozottsággal kijelentette, hogy a parallel ^ ülések iránt tett javaslatot el nem fogadja. Én nem hiszem, t. ház, hogy e nyilat­kozatot másképen lehetne magyarázni, hogy e nyilatkozat mást eonstatirozott és mást consta­tirozhatott volna, mint csupán azt, hogy a vá­lasztási törvényjavaslatnak, az 5 éves törvény­javaslatnak keresztül vitele — sőt hozzá teszem — hogy még az incompatibilitási törvényjavas­latnak keresztülvitele azon alakban a mint a kor­mány által proponáltatott: önökre nézve igen , fontos igen sürgetős, a szép szavakkal bemutatott reform-kérdésekre pedig valami különös súlyt nem méltóztatnak fektetni. Azon törvényjavaslatok közül, melyeknek gyors elintézését óhajtandónak jelölte ki a mi­niszterelnök ur egy pár nappal ezelőtt, van há­rom, mely megvallom azon vidékre, melyet kép­viselni szerencsés vagyok: szintén nagy fontos­sággal bir, és melyet előzetesen óhajtanék min­den más mellőzésével napi rendre tűzetni. Min­den más alatt első sorban természetesen a kér­désben forgó s az önök által igen kegyelt és dédelgetett választási törvényjavaslatot értem; nem értem a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatot, melynek nagyfontosságát épen a választási tör­vények és a jövő választásokkal szemben töké­letesen elismerem. E három törvényjavaslat a telepitvényesek­ről szóló törvényjavaslat, a kikinda-panesovai vasútról szóló törvényjavaslat, melyről megjegy­zem, hogy csak igérve van, de beterjesztve nincs, ámbár tartalmát ismerjük a lapokból ; végre a viz által elborított, egy millió hold föld iránt benyújtandó tulajdonképen nem tudom, hogy mi, ezt csak jelezni akarom, mert ez iránt nem kaptunk bővebb tudósítás. E három tör­vényjavaslatnak tehát mindenek előtt rapirendre tűzését óhajtom s kész volnék bármi hosszú idő tartamú ülések tartására; ámbár megvallom ezen törvényjavaslatokkal is furcsán vagyunk. Jelesen méltóztatnak tudni, hogy mi volt a kép­viselőház megállapodása, a telepitvényes törvény tárgyában; méltóztatnak azt is tudni, hogy az igaz­ságügyminiszter nem tartotta érdemesnek a fő­rendiháznál a képviselőház határozatát védel­mezni. Pedig bátor vagyok azt feltenni, hogy az igazságügyminiszter urat azon vörös karszék­ben mégis ezen képviselőház bizalma tartja, nem pedig a főrendiházé, a miről — ha majd ha a telepitvényesekről szóló törvény fog tárgyaltatni — bővebben meg fogok emlékezni. Miután azon kérdés ezen stádiumba jött, nézetem szerint, sok­kal jobb volna, ha a törvényjavaslat két részre osztatnék, és az állambirtokokon levő iránt tör­vény alkottatnék; a többi iránti intézkedés pedig elhalasztatnék egy boldogabb időszakra, egy má­sik országgyűlésre, melyen a mostaninál liberáli­sabb eszmék és liberálisabb hangulat fog ural­kodni. Meg akarom még említeni azt, hogy ha a telepitvényesekre vonatkozó törvényből nem lesz semmi; és ha a telepitvényesek és a víz­áradások által sújtottak nemcsak kielégítve, de megnyugtatva sem lesznek: ennek oka természe­tesen önök szerint az ellenzék lesz, mert az önök zászlójára az van irva, hogy „mindent a népért." A másik tárgy a kikinda-becskerek-p an­csovai vasútvonal. Tudja a t. ház, hogy 1 eg­alábbis8 interpellatiót intéztem,— amint a ház naplói mutatják — azon különböző miniszter urak­hoz, a kik a közlekedési minisztérium székét foglalták el azon 3 esztendő óta, mióta szeren­csém van ezen ház tagja lenni. Mindig volt ki­fogás, hogy nincs Szerbiával megállapítva a csatlakozási pont. Most sincs még megállapítva és mégis előterjesztik ezen vonalat: előterjesz­tik azért; mert nem akarom állítani, hogy nem akarják tárgyalni, előterjesztik, hogy mikor majd látszik, hogy a tárgyalás lehetlen: akkor azt lehessen mondani, mi beadtuk, tárgyalni is akartuk, és hogy ez nem történhetett meg, — annak az ellenzék az oka; — mert hiszen a mi zász­lóinkra az van irva, hogy mindent a népért. A harmadik tárgy, bizonyos, az árviz alatt levő területek iránti intézkedés. Múlt évben té­tetett e tárgyban interpellatio Vukovich Sebő

Next

/
Oldalképek
Tartalom