Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
316 — csak magunkról szólok, •-- véteknek tekinti. És az igen tisztelt belügyminiszter ur adta meg nekünk az alkalmat, a magyar parlamentális életben tettleg bemutathatni azt, hogy mi az ellenzék feladatát ugy fogjuk fel, hogy mi nem a kisebbség erőszakoskodását akarjuk a többség fölibe állítani: hanem meg akarjuk akadályozni, gátolni a többség erőszakoskodását az ország közvéleménye fölött. (Helyeslés bal felől.) Ez, t. ház, meggyőződésem szerint, az ellenzék létoka, a miért is köszönetet szavazok a t. miniszter urnák (Paczolay közbeszól: Nagyon furcsa!) és ebben igazam is lehet, mert különben Paczolay képviselő ur nem neheztelne annyira. (Derültség.) Tehát mondom, köszönetet szavazok az igen t. miniszter urnák, hogy alkalmat adott nekem tőrvényjavaslatával megmutathatni, mikép értelmezzük mi ellenzéki kötelességeinket; megmutatni Isten segítségével, reménylem, azt, hogy nemcsak tudjuk mi a kötelességünk: de hogy meg is birunk annak felelni; nemcsak tudjuk, hogy feladatunk meggátolni a törvényt ; de meg is fogjuk ezt birni gátolni. (Helyeslés bal felől.) S ezért köszönetet szavazok a t. miniszter urnák és Szakácsy képviselőtársam nézetéhez nem csatlakozom; de nem csatlakozhatom — és itt jövök már saját nézetemnek a dologra való elmondásához,— (Közbeszólásjobb felől: Végre! Végre!) nem osztozhatom e kérdésben Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársamnak nézetében sem. Igen helyesnek, nagyon természetesnek, talán már irányában való némi elfogultságomnál fogva is, szépnek tartom azon hasonlatot, mit a katona és a képviselő közt tett. Kóstoltam egy kicsit mind a két kenyeret, (Éljenzés a bal oldalon.) azonban még sem osztozhatom e nézetében egészen. A katona azon nemesebb értelemben, melyben — legalább reám nézve mindig dicső emlékű kenyerét ettem, — miért harczol, miért áldozza fel életét? Hazájáért, hazája javáért, előmeneteleért és felvirágoztatásaért; (Helyeslés bal oldalon.) s valósággal ez minden különbség nélkül, minden hazafinak a legszentebb kötelessége. Engedjen meg nekem t. barátom, Tisza Kálmán : de én értelmét annak nem látnám, hogy mi feláldozzuk az országnak időnket, egészségünket, életünket azért, hogy olyasvalamit segítsünk megteremteni, — mit bizonyára ő sem akar: — mi hazánkra nézve csak vészt és veszedelmet hozhat. (Igazi bal felől.) Itt látom elhúzva a határvonalat a katona és az ellenzéki képviselő között. (Helyeslés bal felől.) és ezért nem osztozhatom t. barátom Tisza Kálmánnak nézetében. Mikből indulok hát én ki, t. ház, magam? Ha több figyelemre méltatták volna az eddig elmondott szerény nézetemet: talán a túlsó oldalról hangoztatták volna ezen márczius 13. 1872. kérdést élőmbe, és ezt jogosultnak, indokoltnak és helyesnek tartottam volna. v ' Méltóztassanak megengedni, hogy épen miután egy ily nagy, egy ily magam által is teljesen igaznak ismert kérdéssel állok szemben, arra nézve, miért nem osztozhatom abban, hogy a gyűlés tartson reggeli 10 órától 2-ig és délután pedig 5-től 8-ig: hogy egy kissé visszamenjek a történelemben. (Halljuk!) Ne méltóztassanak megijedni, sem PusztaSzernél, sem a dicsőségesen uralkodó ház trónja megalapításának határidejénél, s még József császárnál sem kezdem, és én ebből a szempontból a históriában való visszamenetelt 186I-nél fogom kezdeni. Mielőtt erre, t. ház, egyenesen többet szólanék, engedjék meg, hogy legerősebb argumentumomat — de csak ugy, ha nem ellenzik, — utoljára hagyjam, (Halljuk. \) hogy még egy másik melléknézetemet fejezzem ki kapcsolatb an az előttem jelzett rövid korból való, de igen tanulságos históriai ténynyel. (Halljuk]) Nem mi, t. üáz, sem a dicsőségesen uralkodó magyar kormány nem találtuk fel a praecedentiák kérdését. Ez oly régi theoria, a milyen régi az alkotmányos élet. Ki van ez fejlődve Európa minden államában; s miután mint az igen t. belügyminiszter ur jelezni méltóztatott, a mi tárgyalásaink európai parlamenti horderejű tárgyalások: nem foghatja nekem, t. ház, rósz néven venni senki, (Felkiáltások jobb felől: Dehogy l) hogy ha a praecedentiák kérdésénél, igen rövid ideig, megállapodom. Tudjuk azt, hogy igen régi divat : kis hibát elkövetni előre azért, hogy azután majd erre hivatkozva, nagyobbat követhessünk el; hiszen ha már ezt megtettük ; miért ne tehetnők meg amazt? Én tehát, t. ház, nem akarom, hogy a hosszas ülések jelenlegi megállapítása praecedentia legyen jövőre: most meghatároznék, hogy tanácskozunk 9 órát, később meghatározhatnék, hogy tanácskozunk 19-et: és ki áll nekem jót arról, hogy — nem akarom a jelen többségről feltenni —• egy erőszakos többség : nem fogja a házat a legcsendesebb, a legbékésebb korban ezen praecedentia alapján permanenssé tenni. En, t. ház, ilyen praecedentiát felállítani nem akarok. Nem hiszem, t. ház — legalább igyekeztem kerülni — hogy sértőleg fejeztem volna ki magamat; a mit mondandó vagyok, sem mondom én, — mert szempontomból az nem hizelgésnek, de satyrának látszanék, ha ón a t. kormánynak jeles eljárását, hasznos cselekedeteit kiemelném; de egyszersmind oly valami is volna az, mint mikor a képíró egy fényes tárgyat képe előterébe helyez, csak azért, hogy a háttér annál borzasztóbb, sötétebb legyen; a naphoz az 159. országos ulei
