Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. országos illés általam is igen t. kormány érdemét — ugy sem hasonlíthatom; hold lenne az legfölebb a sötét éjszakán ; én a holdat nem akarom felidézni, hogy a sötét annál láthatóbb legyen; de vannak emberek, kik kormányunk előrelátását dicsé­rik, azt állítják, hogy tagjai előrelátók, diplo­maták; mondom, ezt én igy kimondani a magam álláspontjából magamat jogosítottnak nem tar­tom, de nem tagadhatom, hogy bizonyos dolgok szeget ütöttek fejemben — miut a magyar em­ber mondani szokta — és kérdést kell magam­hoz tennem az iránt, vajon a virilis institutió­nak a megyébeni behozása nem azon első fel­vonás volt-e, melynek második felvonását majd a főrendiház rendezésében fogjuk meglátni, a mely felsőház rendezését — bátor vagyok itt megemlíteni — czélszerünek látta a t. kormány az egész ülésszakból kihagyni : bár az nemcsak a királyi trónbeszédben volt hangsúlyozva, de maga a felsőház által is kívántatott. Ha nem félnék az elnöki helyreutasitó föl­szólalástől, kifejteném, hogy mi vezethette a kor­mányt arra, hogy a főrendi ház rendezését a fejedelem és magának a főrendi háznak akarata ellenére elodázza ezen országgyűlésről. (Belekiál­tások balról: I [álljuk!) Ezzel t. ház, bocsánatot kérek, nem fárasztom figyelműket; talán ugy is igen hosszura nyúlik beszédem, annyival inkább nem teszem ezt itt, mert talán legalább jelezve lesz errőli nézetem is azon feleletben, melyet azon kérdésre leszek bátor adni magamnak, hogy az ismeretes ultramontán föllépésekkel szemben, miért követte a kormány az előttünk nem mondhatom, lebonyolított, hanem talán mondhatom, bebonyolódott eljárást: mikor átalá­nos, országos, csaknem kivételnélkuli volt az ellenállás az ország törvénye ellen a főpapság ré­széről ; mert hiszen mint nem katholikus is tel­jes elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy a kisebb katholikus papságnak nagj r része igen szive ellen teljesité a felsőbbek rendeletét : akkor beérte a t. vallásügyi miniszter ur, sőt el merem mondani, az egész minisztérium, — mert hiszen ha az eljárás nem lett volna Ínyére az egésznek, egy részét igen könnyű lett volna rendreutasitnia egy vagy más utón: — akkor mondom, beérte azzal, hogy Jekelfalusy ő excel­lentiája által eljátszatta azon majdnem nevetsé­ges és a büntetlenséget előtérbe toló, tehát szabad ellenállásra jogosító comoediát. Elnök: Kötelességemet teljesítem, midőn a szabályok értelmében constatálom, hogy a miről a képviselő ur most beszél : az a tárgyhoz nem tartozik. (Bal felől ellenmondás. Fölkiáltások: De oda tartozik!) Tisza László: Igyekezni fogok e tekin­tetben tisztelve az elnök ur figyelmeztetését, márczins 12 1872. 317 mondandóimat röviden előadni; de mikor nem akarom a hosszas ülésszakot, hogy praecedens ne alkottassák : ki kell fejtenem azon okokat, melyek engem a praecedens meggátlására vezetnek. {Hall­juk ! bal felől.) Épen a praeeedentiát látom én a t. vallásügyi miniszter ur említett lágy eljárásában azon lépésére, vagyis azon nemlépé­sére nézve, hogy sem a polgári házasság, sem a tökéletes vallásegyenlőségre nézve törvényt elénk nem terjesztett, s azon törvényeknek a minisztériumnál egyátalában nem hiányzó hata­lommali keresztülvitelét legkevésbbé sem szor­galmazta. Mondom, ennyiben szorosan a kérdéshez tartozik ez is; mert nem akarom azt állitani, sem a főrendiház szervezéséről, sem az egyházi főpásztorok eljárása irányábani lágyságról, a mit az enyémnél sokkal élesebb nyelvek susognak, hogy mindezek csak kortesfogások akartak lenni a jövő képviselőválasztásra, nem akarván a kor­mány a darázsfészkekbe belenyúlni, sem egy sem más tekintetben; mert jobban ismeri a da­rázsokat nálunknál, többet érintkezik velük és tudja, hogy bosszújukban fájdalmasan összecsip­kedték volna. (Bal felől: Ugy van\) De t. ház, átalmegyek a főargumentumra, a melyre nézve a történetre való visszapillantha­tás végett magamnak a t. elnök úrtól és a t. háztól az engedelmet kikértem. Nem leszek hosz­szas (Balfelől: Halljuk!) t. képviselőház, mert ez ügyben főfcörekvésem megnyerni a mondan­dókra nézve szemben ülő képviselőtársaim tet­szését. Nem fogok mindenre kiterjeszkedni, a kérdések közül csak egyes jelszavakat említek. Én, t. képviselőház, méltóztassék azt rólam feltenni és elhinni: megfontolás nélkül nem lép­tem e térre, a melyen állok; de ha ráléptem arra, hogy saját szomszédommal, Tisza Kálmán képviselő úrral szemben a rövidebb ülések tar­tását szorgalmazzam: akkor nem kívánhatom ugyan, hogy nézeteimben osztozzanak, de legalább a magam szempontjából döntő okaimat elő kell, hogy adjam. A legutolsó döntő ok, t. ház az, hogy törvényhozásunknak — ne méltóztassa­nak rósz néven venni, mert hiszem kicsiny szö­gecske magam is vagyok benne, — törvényho­zásunknak a hazára nézve áldásthozó határ oz­mányait tökéletesen fordított viszonyban látom, ezen törvények megalkotására fordított idővel. A mint elkezdve 1861-től, közelebb és közelebb jövünk a jelenhez, a mint perczről-perczre, órá­ról-órára, napról-napra idősebbek leszünk: alko­tásaink vesztenek fényükből és a hazára s a népre gyakorolt melegítő erejűkből mint veszt a napsugár, midőn a tengerbe merül örökre, vagy legalább hogy ott hosszasb ideig megpi­henjen. 186l-bent. ház (Halljuk] bal felől.) derült

Next

/
Oldalképek
Tartalom