Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

*58. ortzágos ülés márcziss 12. 1872. jjg rok Henszlmann Imre igen t. barátommal orvosi felolvasást tartani; először, nem vagyok orvos; másodszor, talán némileg igénytelen egyéniségem kinézése is gátul szolgálna arra, hogy a t. képviselő urak gyönge testalkatáról tartsak leezkét; (Derültség.) de nem osztozhatom Henszlmann t. képviselőtársam nézetében a ventillatióra nézve sem: nem, mert megvallom, hogy miután ha nem is mint szakértő, szaktudós, de mint dilettáns, külföldön létem alatt építészettel foglalkozván: tudok anynyit, hogy ily rövid idő alatti 5 heti ülésszakra ezen teremben már helyes ventillatiót létrehozni teljes lehetetlen. Ha tehát a t. ház a ventillatióra nézve intézkedni akar : kérem a t. házat, e tekintetben teljes mértékben pártolva Henszlmann indítványát, méltóztassék intézkedni vagy az elnökség, vagy szakértő küldöttség utján, hogy legalább azok, kik majd utánunk jönnek e házba: biztosítva legyenek azon veszélyek ellen, melyeknek közülünk csakugyan többen áldozatává estek. (Ugy van!) Nem teszek e tekintetben jelenleg indítványt ; mert azt hiszem, lesz még arra idő későbben : de óhajtanám, hogy ezen egyik főszükségröl, a terem helyes ventillatiójáról a jelen és jövő országgyűlés közti időben kellőleg intézkedve legyen. (Helyeslés.) Minden eddig felmerült indítvány közt nekem leginkább tetszett, megvallom, és ez nem épen gyakori eset: Madarász barátom indítványa. Legjobban tetszett nekem azért, mert ez legalább az osztályülések idejét tekintetbe vette, és ha valamelyiket az indokolások közül elfogadhatnám, leginkább elfogadnám azt, melyet Madarász ur felhozott; mert Szakácsy Dániel igen t. képviselőtársammal sem lehetek egy véleményen, noha teljes tisztelettel hajlok meg mindazon nagyságok előtt, kik Nagy Sándor korától a legutolsó napig, saját énjökkel szemben meg tudták tagadni a közjó érdekeiben saját magukat. Valósággal, t. ház, az erősek erejöket jobban be nem bizonyíthatják, mint ha önmagukat megtagadják. Ezt elismerve, még sem osztozhatom Szakácsy Dániel t. képviselőtársamnak erre nézve a belügyminiszterhez tett kérésében, hogy kövesse az igen tisztelt belügyminiszter ur Nagy Sándor példáját. Mert mellőzve azon csekély körülményt, hogy ő excellentiája nem Sándor: nem hagyhatom tekintet nélkül azon másikat sem, hogy az ilynemű önmegtagadás mindig azon ügynek használ, melynek részéről történik, s hogy az ily önmegtagadás, az ily visszavonás saját fényünket mindig erősiti azon állásban, melyben vagyunk . (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, mielőtt elveimet bővebben kifejteném, nem kívánom a magam álláspontjából azt, hogy a t. belügyminiszter ur kedves gyermekének, — ezen törvényjavaslatnak — hasznot csináljon; nem kívánom minden irántai privát tiszteletem, és ha szabad mondanom, barátságom mellett is, hogy ama vörös karszékbe, igen erősen befészkelhesse magát a jövőre, (Derültség.) nem óhajthatom tehát, hogy visszavonja ezen törvényjavaslatot. Azonban ezen csekély, s mintegy mellékes tekintet mellett van egy sokkal fontosabb érvem arra, hogy Szakácsy Dániel barátommal ellenkezőleg épen arra kérem a miniszter urat: méltóztassék törvényjavaslatát mennél erősebben, minél makacsabban föntartani. Elnök (közbeszól): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Tisza László (folytatja): Legyen meggyőződve elnök ur, hogy rögtön a tárgyra térek át; különben czáfolata ez azoknak, mik e tárgyra nézve mások által elmondattak. (Helyeslés a bal cldalon.) Nincs az az elnök a világon, a ki engem ettől elzárhatna. (Derültség és helyeslés.) Én csak azokra vonatkozom, miket előttem szóló képviselő urak elmondottak és a mit nagy malatiával méltóztatott végig hallgatni. Nem osztozhatom Szakácsy Dániel t. képviselőtársam nézetében, és erre, t. ház, figyelmet kérek, mert azon törvényjavaslat behozataláért és az ahhoz való ragaszkodásáért épen köszönetet szavazok a t. miniszter urnák. Semmi tárgy körül nem volt annyi beszéd az országban, annyi firkálás — s a többi után talán részemről is elcsúszik még néhány szó, — mint azon dologról, hogy mire való az ellenzék, mi czélja van az ellenzéknek? Eánk fogták, hogy mi erőszakoskodunk, hogy mi mint minoritás, — a mit a miniszter urnák is méltóztatott hangsúlyozni, — erőszakolni akarjuk a többséget nézeteink elfogadására. Bocsánatot kérek : a kérdés egészen megfordítva áll. Osztoznám e vádban és meghajolnék előtte, ha ki lehetne mutatni, hogy a kisebbség valamely törvényjavaslatot, mely kebelében keletkezett: rá akarta volna erőszakolni a többségre. Igenis t. ház, ez minden parlamentalis szokás, minden — többet mondok, — parlamentalis illem elleni eljárás volna. Lehet, hogy tévedek, azonban felfogásom szerint az ellenzék létoka épen az, hogy ha keresztül nem viheti azt, kisebbségben lételénél fogva, —• és ezt a t. kormánypárt igen sok tagja saját tapasztalásából is fogja tudni, fájdalom, hogy csak a régi időből. — hogy ha kisebbségben lételénél fogva az ellenzék nem tudja keresztülvinni azt, mit jónak tart: akkor főkötelessége az, hogy akadályozza meg azt, mit veszedelmesnek, az országra nézve károsnak tart, mihez való hozzájárulását maga szempontjából, 40*