Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-448
24 448. országos Ülés február 29. 18S2. De hiszen tények állnak előttünk; alkalmunk volt hallani itt a házban, és pedig a ház két különböző oldaláról, két nemzetiségi szónokot; hallottuk Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam ékes beszédét s hallottuk Bausznern t. képviselőtársam beszédét, daczára aunak, hogy egyik a jobboldalon, másik a szélső baloldalon ül, daczára annak, hogy az egyik román, a másik német : nem mondták-e ki ők maguk, miszerint Magyarországon csakis a magyar elem van hivatva politikai fölsőbbséget gyakorolni Én megvallom, hogy mint magyar ember mély örömet éreztem, mikor ilyképen hallottam nyilatkozni két idegen ajkú polgártársamat. Igen ám: de miért beszélnek és miért éreznek ők ugy ? mert érzik, hogy ők e hazának szabad és igazi polgárai, érzik, hogy velünk együtt töltik be a polgári tisztek legnemesbikét: a képviselőit. Idézzük elő az egész nemzetiségben azon meggyőződést, hogy semmi különbség nincs köztünk, s a nemzetiségi kérdés önmagától meg fog szűnni. Ezért tehát csatlakozom Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatához. {Helyeslés szélső bal felől.) Rónay János: T. ház! Mindazok után, melyeket Komárom város és Arad város igen t. képviselői az előttünk levő törvényjavaslat megczáfolására fölhoztak, alig vehetek bátorságot ujabban is a törvényjavaslat helytelen részeire nézve nyilatkozni; de meg fog bocsátani a t. képviselőház ezen gyengeségemért, midőn kötelességemnek tartom részemről is legalább azon részére szoritkozni a törvényjavaslatnak, mely előttem, mint a legigazságtalanabb része tűnik föl. A képviselőállás érintése mellett elő fogom adni azon indokokat is, melyek előttem az emiitett törvényjavaslat tételeit oly nagyon igazságtalan színben tüntetik föl. Midőn választóim bizalma följogosit, hogy e ház körszékein helyet foglaljak, kötelez egyszersmind arra, hogy a legcsekélyebb megtámadást, mely alkotmányosságunk megrövidítését, vagy annak megcsonkítását czélozza: határozottan visszautasítsam. Példák szolgálnak igazolásául a legveszélyesebb intézkedéseknek és ha nem illenének a hiányok, analógiával szoktak pótoltatni. Ha ez állapot beáll : akkor a polgárok szabadsága, a polgárok tulajdonjoga veszélyeztetve van, ha csak előzőleg egész erélyünkkel az ellen küzdeni nem akarunk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat leginkább a választási censusra vonatkozó tételeiben tűnik föl legigazságtalanabbnak, mert ugyanazon viszonyok közt, ugyanazon elvek mellett egy polgárnak ad jogot, midőn a másikat attól megfosztja. Az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakaszában azt mondja: „Kivételkép azonban és az 1848. V. törvényczikk 1. §-ában is kifejezett azon tekintetnél fogva, hogy az eddig élvezett politikai jogtól senki meg ne fosztassák; mindazok, kik az 1869-ki országos képviselőválasztások alkalmával a választók közé a régi jogosultság alapján (1848: V. törvényczikk 1. §. e) erd. 1848: II. törvényczikk 3. §. e) és 4. §. a) írattak be: személyükre nézve a választói jog gyakorlatában meghagyatnak. Ha ez áll azokra nézve, kik régi joguknál fogva 1869-ben összeiratván, e jogukat gyakorolhatják : akkor semmi esetre nincs jogunk azt elvenni azoktól, kik az 1848-iki törvény alapján 1869-ben szintén összeiratván, ugyanazt a jogot gyakorolták, mint az előbb érintett nemesi osztály. Az uj census, mely adóra van fektetve, behozatván, nem lehet egyszersmind kimondani azt, hogy ezek, kik már egyszer a törvény értelmében bizonyos jogban részesültek, — melyet a miniszteri előterjesztés megvonni nem akart, — elvonni semmi esetre sem lehet; sőt inkább meg kell hagyni mindazoknak, kik 1869-ben mint követválasztók ezen jogukat az 1848-iki törvények alapján gyakorolták. Igazolta ezt az igen t. miniszter ur is azon állításaival, melyeket indokolásában előadott, hol azt mondja: hogy az 1848-iki törvényekből egyetlenegy jelentékeny előnyt sem kivan feláldozni. Hogy a nem nemes osztályoknak 1869-diki összeírása bizonyosan az 1848-ki törvényekből eredett előny volt: ugy hiszem senki sem foga kétségbe vonni. Ha tehát a miniszter ur azt monda indokolásában, hogy az 1848-iki törvényekből egyetlenegy előnyt sem akar feláldozni: nézetem szerint az 1-ső szakaszból azt sem lehet kihagyni,' hogy az 1869-ben választói jogosultsággal összeirt polgárok ezen jogukat megtartják. Hanem ugy látszik, hogy az igen t. miniszter ur a törvény szerkesztése alkalmával megfeledkezett arról, hogy a törvényhozásnak is vannak korlátai: a természetes igazság, a közjóiét és az alkotmányosság alapelvei. Ha ezen állításaim nem állanak: akkor jogosítva volna egy ház corrumpált többsége oly törvényeket hozni, melyek csak saját magára nézve jók és üdvösek; sőt jogosítva lenne egy döntő határozatával magát az alkotmányt is megsemmisíteni. Ezekhez képest, t. ház, óhajtottam volna, hogy az előttünk fekvő tőrvényjavaslat mindazon polgároknak meghagyta volna jogát, a kik azzal az 1848-iki tőrvény alapján valósággal éltek, és akkor nem vádolhatta volna senki a törvényhozást azon inconsequentiával, hogy az egyik polgárnak. megadja, és ugyanazon körülmények közt ugyanazon jognál fogva a másik 1 polgártól elveszi a választási képességet.
