Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-457
2*4 ***'• ©•szagos ülés den orgánuma, minden módon sürgeti e kérdés megoldását; miután minden nap jobban feltűnnek azon veszélyek, melyek e kérdés elodázásában rejlenek: most már azt hiszem, hogy a ház csak kötelességét teljesiti, ha oda utasítja a kormányt, hogy haladéktalanul, folytonosan s ernyedetlenül iparkodjék e kérdés megoldását előmozdítani; mert el fog múlni ezen esztendő is, s a kérdés még sem lesz megoldva még elvben sem, mert a kiépítés és kivitelhez több év kell. S méltóztassanak meghinni, hogy minél tétlenebbek leszünk e tekintetben: annál nagyobb buzgalmat, s annál nagyobb erőkifejtést fogunk tapasztalni Bécsben. S méltóztassanak azt is elhinni, hogy ha Bécsnek, — mire nincs hivatva, s nemis hiszem, hogy bekövetkezzék, — sikerülne a közraktárak hamarább felállítása által gabona kereskedésünket magához vonni, legyőzvén mindazon akadályokat is, melyeket Bécs okvetlenül elénk fog gördíteni: nem fogjuk egy könnyen kiragadhatni azt ismét kezéből, mert a világ kereskedelem szivesebben fordul oly piaczok íelé, hol évszázados, rendezett, rendszeres, a mostani kereskedelem színvonalán álló elvek szerint vezetett kereskedelem létezik; a hol bősége van a pénznek; hol oly sok forrása van az egyéb megkivántatóságnak: mint oly piaczhoz, minő a pesti, hol sem rendezett kereskedés nincs, sem valami nagy bőség nem létezik azon intelligentialis elemekből, melyek szükségesek arra, hogy a magyar kereskedés reorganizáltassék. Van nagy munkálkodás, van nagy iparkodás; de ennek nagy része oly irányban űzetik, mely irányban Magyarország kereskedése soha a külföldön reális hitelre szert tenni nem fog. És miért űzetik igy ? azért, mert az ide való kereskedelmi körök egy része, sem azou elvtanulmány nyal, sem azon tapasztalással nem bír, melyek szükségesek ahhoz, hogy a világkereskedelem igényeihez mérten berendezzék a magyar kereskedelmet. Nem elég a kereskedelmet érteni, hogy az ember papíron magának kiszámítsa a hasznot és lósson és fusson az üzlet után, hogy oly vásárlásokat esinálhasson, melyek hasznot hajtsanak; hanem ha azt akarjuk, hogy a kereskedelem necsak a magán érdeknek, hanem vele együtt az ország érdekeinek is szolgáljon: a mostani helyes és józan nemzetgazdászati elveket kell követni, melyeket tanulmányozni a pesti kereskedői körök egy nagy részének igen nagy szüksége van. Én azt hiszem, ha felszólalásom és azon képviselő társaimé, kik e kérdésben felszólaltak, — egyébre szolgálni nem is fog; ha a ház most nem is hajlandó azon különös helyzetben, melyben jelenleg a parlament van. azon utasítást márczins 9. 1872. \ adni a t, kormánynak, hogy a kérdés haladéktalan megoldásán fáradozzék: annyit elértünk, hogy az irányadó körök, nemcsak a kormány, hanem Pest törvényhatósága is, melynek kebelében szintén léteznek e részben ferde eszmék, különösen azon irányadó kereskedői körök, melyek hivatva lesznek életet adni ezen forgalmi intézménynek, bővebben fognak foglalkozni az entrepöt czéljaival és kiviteli módozatával, és tartózkodandnak akadályokat görditeni a t. kormány eljárása elé e kérdés megvitatásában, a mint hihető, hogy a kormány beható tanulmányok alapján e kérdést helyesen fogja megoldani akarni. Én nem véletlenül mondom ezt, hanem épen czélzatosan a pesti kereskedői körökre, melyekkel igen hosszas küzdelme volt már a t. kormánynak, és félek, hogy még lesz is, ha ily fontos kérdésben, mint a közraktárok kérdése, nem fogja magát bizonyos elismerteknek tartott kereskedelmi tekintélyekkel szemben a közügyérdekében ellentétbe helyezni, és azok befolyását egyszerűen mellőzni. (Helyeslés.) Azon reményben t. ház! hogy a Ghyczy t. képviselőtársam által benyújtott indítványnak elfogadása, — mi nem egyéb mint a múlt év martius havában elfogadott határozati javaslat ismétlése, újnak tehát nem tartathatván, annyival inkább elfogadható, — mondom ezen indítvány elfogadása az ügyet legalább remélhetőleg siettetni fogja : amennyiben a t. kormány tán más egyéb dolgoknak melyek kevésbbé fontosak, félretételével ez ügy megoldásán ernyedetlenül fog buzgólkodni. — pártolom az előttem szólott ( képviselő indítványát (Helyeslés bal felől.) Tisza Lajos közlekedési miniszter : T. ház! Hogy ugy mondjam, személyes kérdésben kell felszólalnom, miután az előttem szóló t. képviselő ur azt vetette a minisztérium szemére, hogy egyszer egy aktát a kezébe vesz, azután azt leteszi, és az megint fekszik. Ez természetes , mert a minisztériumnak nemcsak egy aktával kell foglalkoznia mind addig, mig az az utolsó stádiumba jut; mert egy ügy egy évet is igénybe vehetne, — hanem kezébe kell vennie • 600-at is. Az nagyon természes, hogy addig mig mást vesz kezébe: az előbbi fekszik. Ami különben a dolog érdemét illeti, az államvasutak pályaudvarának átalakítására vonatkozólag és az entrepőtsok kérdésében mondottakat, azt hiszem megengedi a t. ház, ha vezéreltetve azon szándék által, melyet itt most kötelességemmé akar tenni a képviselő ur, hogy t. i. entrepots-ok tárgyában egy törvényjavaslatot terjeszszek be, mely még ez ülésszak alatt tárgyaltatnék, — e két tárgyra u. m. az államvasutak pályaudvarának átalakítására és az
