Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

467. országos ülés márcíins 9. 1872. 25& De ha ez nem volna is így: az államnak feltét­len kötelessége lenne az igazságszolgáltatás szük­ségletét fedezni s az igazságszolgáltatást jövedel­mi forrás eszközéül nem tekinteni. Mélyen meg vagyunk győződve, hogy Nagy­méltóságod, ki az ország igazságügyének ren­dezésére vállalkozott, nem nézheti közönynyel, hogy legyen az országnak egy jelentékeny része, melyben az igazságszolgáltatás épen akkor, midőn annak biztosítékait hittük föltalálni: beszüntettes­sék, hogy a most szervezett bírósági intézmény elleni elégületlenség magva elhintessék és gyö­keret verjen, s hogy maguk a bírósági tagok érdemetlenül a közönség bizalmát veszítsék, s a megbirhatatlan munka tömege által mintegy oda legyenek utalva, hogy miután az ügy alapos tanulmányozására idővel nem rendelkezhetnek, — az alaposság rovására csak a számok elintézésén igyekezzenek. Meg vagyunk arról is győződve, hogy Nagy­méltóságod ismerve az átalunk felfejtett helyi viazonyokat, látni és érezni fogja, hogy a segély szüksége égető és halaszthatlan, mert mindennap tömmeggel növekedik az elintézést váró ügyek halmaza, mindennap több-több időt vesz el a sürgető ügyfelek zaklató kérelmezése, mindennap több-több elégületlen távozik a törvénykezési épületből, sürgetésének eredménytelenségét látva, s naponkint női a törvény-tapodók önhitt serege, kik ellen nem lehetett igazságszolgáltatást esz­közölni. Az igazságszolgáltatás ügye által, mint an­nak közvetői közelről érdekelve levén, s az áta­lunk jelzett eredmény bekövetkeztének biztos tudatában: nem mulaszthatjuk el Nagyméltósá­godat bizalommal és bensőséggel kérni, hogy átalánosságban az igazságszolgáltatás elvét a a gazdálkodási elv uralma alól fölmenteni, kü­lönösen pedig a nagyváradi kir. törvényszék és járásbíróság birói s kezelői személyzetének lét­számát a kimutatott szügségletnek megfelelően is lehető legsürgősebben szaporítani kegyeskedjék! Kelt a nagyváradi ügy védegyletnek 1872. évi február 24-én tartott választmányi üléséből. Nagy József, a nagyváradi ügyvédegylet elnöke. Ritoók Zsigmond, a nagyváradi ügyvédegylet jegyzője.'' A nagyváradi ügyvédegylet ezen indokolt felterjesztéséből kitűnik, miszerint a nagyváradi királyi törvényszékhez és a nagyváradi járás­bírósághoz kinevezett bírák létszáma az igaz­ságszolgáltatás és a forgalom érdekéhez képest igen csekély, minek következtében kérdem az igen t. igazságügyminiszter úrtól: Szándéka-e a nagyváradi királyi törvény­szék és járásbíróság létszámának szaporítása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni? Méltóztassék ezen interpellatiót az igen t. igazságügyi miniszter úrral közöltetni. (Helyeslés bal felől) Elnök: Közöltetni fog az igazságügyminisz­ter úrral. Bittó István igazságügyi minisz­ter: T. ház! Már több izben volt szerencsém nyilvánítani itt a házban, hogy igenis birok tu­domásával annak, hogy a birák jelenlegi száma az egyes törvényszékeknél teljességei nem felel meg a törvénykezés igényeinek és legközelebb egy interpellatióra ugyanazt nyilvánítottam; és miután birok tudomásával azon emlékiratnak is, mely a nagyváradi üdvédegylet által külde­tett hozzám: kijelentem azt, hogy az ebben ki­fejtett okokat alaposoknak ismerem és a sza­porítás szükségét a nagyváradi törvényszékre nézve is indokoltnak látom. Azonban az, hogy mennyivel fogom szapo­rítani és mikor, részben azon adatoktól függ, melyeknek összeállításával most foglalkozom, s melyeknek alapján nem csak a nagyváradi tőrvény­szék, hanem átalában az ország más törvény­székeire nézve is kérni fogom a szaporítást a t. háztól. Ez válaszom a hozzám intézett interpel­latióra. Győrffy Gyula: T. ház! Megelége­déssel és megnyugvással veszem a t. miniszter ur nyilatkozatát: csak azon óhajtást fejezem ki, hogy a sürgős intézkedések mennél hamarább tétessenek meg. Elnök : Tudomásul veszi a t. ház a mi­niszter ur nyilatkozatát? (Tudomásul veszssükl) Tehát tudomásul vétetik. Kerkapolyi Károly pénzügymi­niszter : T. ház! A tegnapelőtti ülésben ígér­tem volt, hogy Csiky képviselő urnák hozzám intézett s már párszor megszorgolt kérdésére a legközelebbi alkalommal válaszolok. A t. kép­viselő ur annak idejében azt monda: „Az 1848-iki képviselőház jegyzőkönyvének september 26-áról 496 szám alatt olvasható ha­tározata szerint: néhai Boczkó Dániel képviselő az ország önállásának, függetleuségének és al­kotmányos szabadságának védelme tekintetéből vivott csatákban megcsonkított, vagy akár az e czélból folytatott harczokban elvérzett katonák* honvédek s nemzetőrök szegény családjaik sege­delmezésére 5000 pfrtokat örök alapítványként az országos pénztárba oly föltétel alatt fizetett vala be. hogy a magyar felelős pénzügyminisz­ter költségvetésében ezen alapitvány kamatainak hová történt fordításáról a képviselőháznak éven­ként számoljon; tekintve, hegy az 1871 -ik évi költségveté­I seben a pénzügyminiszter sem ezen alapítványi 1 tőkéről, sem ennek kamatai hovafordításáról 38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom