Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-457
260 457. országos ülés márczins 9. 1872. semmi emlitést sem teszen: kérdem, mi történt emiitett tőkebeli alapitványnyal ? és mi legyen oka, hogy a pénzügyminiszter ur ezen alapitványi tőke kamatai hovafordításáról szóló számadását a képviselőház elébe terjeszteni elmulasztotta?" Ezen kérdésre van szerencsém válaszolni, (Halljuk!) hogy Boczkó Dániel által a volt budai magyar királyi országos főpénztár hitelosztályánál 1848. deczember hó 8-án 38-ik naplói tétszám szerint csakugyan tétetett le egy 5125 frtnyi összeg, a nélkül azonban, hogy a letét czimóről azon napló értesítést adhatna, mi az akkori időkből egyébiránt megmagyarázható s érthető, hogy abban az időben, t. i. 1848. deczember 8-án a számfejtési könyvben ezen letétnek czime mellőztetett. S igy a letéti naplónak s az országgyűlési jegyzőkönyvnek kell egymást kiegészíteni; s ha ezt elfogadjuk: alig szenved kétséget, hogy az ott található letét és az alapítvány, miről a képviselőházi jegyzőkönyv szól, egy és ugyanaz, bár az összeget illetőleg 125 frtnyi különbség van. Az 5000 frt letétetett kamatos kincstári utalványokban, és az akkor forgalomban állt magyar pénzjegyekben, a 125 frt pedig a napló kifejezése szerint készpénzben tétetett le. Méltóztatnak tudni, hogy az országgyűlés és kormány csakhamar Pestről Debreezenbe, onnét Szegedre, majd pedig Aradra tette át székhelyét, s igy vele a letétek is oda vándoroltak, mig végre Pestre visszakerültek, s itt, illetőleg már Aradon, az akkori pénzügyminiszter Duschek az egész letétet a többi állami pénzekkel együtt az akkori császári királyi hadparancsnokságnak átadta. Onnan ezen letétek Budára áthozatván, itt egy vegyes bizottság állíttatott össze, — az úgynevezett Sicherungs-Kommission mely ezen pénzek fölött akkori időben rendelkezett, mely a készpénzt az akkori császári királyi országos főpénztárnak átszolgáltatta 125 frt erejéig, mely tehát azon időről fenmaradván, a kincstárban mint közös activa foglaltatik, a többi pedig, mely t. i. kamatozó kincstári utalványokban s magyar jegyekben volt letéve, mint minden hasonló érték, minek azon időben birtokába juthattak, elégettetett. De az alapítványból, ha csakugyan ez azon összeg, mely a naplóban található: csak 125 frt maradt, a többi pedig ugyanazon sorsra jutott, mint akkor minden hasonló érték. A megmaradt 125 frtnyi összegnek pedig annak idején redintegrálása megtörtént. (Helyeslés jobb felől.) Csiky Sándor: Harmadszori sürgetésemre végre feleletet nyertem a pénzügyminiszter úrtól. Allitani méltóztatik, hogy azon 5000 pengő forint még 125 frt hozzáadásával akkor 1848-ban a magyar királyi kincstárba az illető pénzügyiniszternek adatott át. A fegyverek letétele után az itteni budai vegyes com missió ezen pénzt átvévén, mint a többieket, a melyek magyar bankjegyekben voltak letéve: elégettetni rendelte, ugy szintén ezen alapítványt képező 5000 pengő forintot is, a mennyiben magyar bankjegyben volt letéve, elégettetni rendelte. T. ház! Ezzel én ugy hiszem, kielégített nem lehetek; de nem lehet az ország, — nem pedig azért t. ház, mert tudva levő dolog, hogy néhai Boczkó Dániel képviselőtársam épen ugy, mint a hazának többi polgárai, 6 felsége az akkori uralkodó magyar király, ugy szintén a magyar törvényes kormány által a haza szükségeinek fedezésére felhivatván, nem bankjegyeket adtak, hanem adtak ugy Boczkó, mint minden honfi aranyat és ezüstöt. Ezen segélyekben egy forint értékű bankjegy sem foglaltatott, következésképen ezen aranyban és ezüstben Boczkó Dániel által örökös alapitványképen letett és az országos képviselőház által jegyzőkönyvének igazolása szerint ekép el is fogadott és a miniszternek évi számadás feltétele alatt kezelése alá adatni rendelt 5000 frtot, ha ezen vegyes bizottság, — nem tudom kik voltak tagjai, — azon ürügy alatt, hogy magyar bankjegyekből állott, ezen alapítványt az akkori kényuralom hatalom szava folytán elégetni rendelte, és ezt azzal akarja szépíteni, az valótlan; mert tudva van, hogy aranyban és ezüstben tétettek le akkor ezen adakozások; kések, kanalak s más drágaságok adattak be, melyek összeolvasztatván azután pénzzé verettek. Én tehát ezen felelettel megelégedve nem lehetek és azt hiszem hogy mindenesetre a közös activák és passivák felett tartott computus alkalmával a magyar kormánynak a bécsi kormánytól ezen érdemben számadás tételt szorgalmazni jogában és hivatásában áll. Ezt tehát t. ház! a mennyiben még meg nem történt: én kielégítő feleletnek nem tarthatván ; kérem a t. házat: méltóztassék a kormányt oda utasítani, miszerint ezen alapítvány járuló kamataival együtt, ugyanazon rendeltetésnek, melyre azt az alapító fordíttatni kívánta, visszaadassék. Es ha a t. ház ezt egyúttal tárgyalás alá venni nem kívánja, azon esetben, ez érdemben való határozathozatal végett ez ügyet napirendre tűzetni kérem. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur válaszát % {Felkiáltások. Igen! Nem ) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A szabályok értelmében mai napon szombaton a kérvények sorjegyzékét kell tárgyalás alá venni. (Halljuk!)
