Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

457. országos ülés márczlns 9. 1373. a c * törvényczikk 39-ik §-ban a megyei gyűlés megalakulhatása tekintetében határozottan előirt első és fő föltétel hiányzik. Miután továbbá az, hogy a megyei gyűlés ugyanazon napon megalakuljon, kijelölő választmányt alakítson és egyszersmind azonnal a tisztválasztást is foganatosítsa, ugy a hivatkozott törvény szellemével, mint a czólszerüséggel, sőt ajószándék elővéleményével is ellenkezik, s mindezek daczára ez mégis keresztülvitetni szándékoltatik : kénytelen vagyok ugy a megyei gyűlés megalakulása, mint a tisztválasztás mai naponi megtartása ellen, elvrokonaim nevében is, jelen óvásomat benyújtani és kérni, hogy az a jegyzőkönyvbe fölvétessék." Ezen óvást, mint mondám, a kisebbségre leszorított többség nevében Eévay Nándor adta be. Természetes, hogy ezen óvás figyelembe sem vétetett, a jegyzőkönyvbe be nem igtattatott és így kimaradtunk szépen a befolyástól a tisztujitásnál. Ennek nem levén sikere, megbíztak azzal, hogy azonnal jöjjek Pestre és interpelláljam a belügyminiszter urat. Én azonban tudom, hogy nem jó egy közeget átugorni és igy a minisztériumot nem akartam mellőzni és mint deus ex maehina itt a házban interpellatióval föllépni, hanem január 12-én elvrokonaim nevében benyújtottam a panaszt, melyben elősoroltam azon dolgokat, melyek ott történtek. A mint már beszédem elején megjegyeztem, épen most egy negyed 11 órakor kaptam feleletet. A felelet, melyen — nem tudom — szántszándékkal-e, vagy esetlegesen, nincsen ditum, következőleg hangzik: ,,A nagymélt. magyar királyi belügyminiszter febr. 27-én 8350. sz. a. kelt intézményével következőket tudatta e megye közönségével. Paulini Tóth Vilmos megyei bizottsági tagnak közvetlenül hozzám nyújtott panaszos folyamodványát, melyben a múlt évi deez. hó 30-kán tartott közgyűlésen kijelentett megyei bizottsági alakulást és ennek fonalain megtartott tisztválasztást, mint törvényellenesen végrehajtottat megsemmisíttetni és az elkövetett törvény ailenességek orvoslását elrendeltetni kéri, a megye főispánjával beható tárgyalás és tüzetes jelentéstétel végett közölvén, annak e részben tett körülmények előterjesztéséből, valamint a múlt évi deczember 30-kán tartott alakuló és tisztújító közgyűlésnek időközben hozzám fölterjesztett jegyzőkönyvnek beható bírálat alá vételéből azon meggyőződésre jutottam, hogy Paulini Tóth Vilmos panasza egészen indokolatlan: mert Turóczmegye bizottsága a választás alá eső bizottsági tagok 3

/

4-dének igazolása után lőn a főispán által megalakultnak kijelentve, és a tisztválasztást az eként megalakult megyei bizottság törvényszerűen tartotta meg. Miről tekintetes uraságod, figyelembe vehetőnek nem talált indokolatlan panaszának viszszaadása mellett értesíttetik." Tehát ezt kaptam ma délelőtt egy negyed 11-kor. Nekem ez ellen nincsen semmi megjegyzésem ós előre is tudhattam, hogy ha az én panaszom vizsgáltatni fog azon közegek által, melyek abban érdekelve vannak, vizsgáltatni fog azok által, kik ott azt maguk csinálták: akkor nem jöhet ki semmi sem: „Sí fecisti nega, haec estjuris príma regula." És ez az egyik indok. A másik indok az, hogy az igen t. miniszter ur a jegyzőkönyvben semmi különös törvénysértést nem látott. Természetesen nem láthatott; mert nem foglaltatik benne az óvás. Tehát ezen indokot elfogadom, de a másik ipdokát a miniszter urnák nem fogadhatom el azért, mert mint miniszter igenis tudta és sejtette, hogy bizony ha azok Kezébe adatik a vizsgálat keresztülvitele : maguk ellen tanúskodni nem fognak. így tehát engem e válasz ki nem elégit. T. képviselőház! Eddig a mit mondtam az ügyről, csupán objeetive tartottam magamat, és nem csináltam semmi reflexiókat; hanem bátor vagyok legalább egy reflexiót tenni. Az igen t. kormány minden alkalommal szemére lobbantja a balpártnak, hogy minden kérdésben, akár reform, akár nem reform, — nem a reformpártot értem, — közjogi kérdést farag., (Halljuk l) Én csakugyan most a köztörvényhatósági törvénynek az életben történt applieálása folytán, akaratom ellenére azon meggyőződésre jöttem, hogy ott mindenféle, akár reform, akár nem reformtörvény, veleje, szelleme és hibája mindeniknek csak a közösügy; nem is csoda tehát, hogy mindenütt, minden kérdésnél történnek felszólalások; mert minden csak arra törekszik, s a törvény minden szava oda irányul, hogy e közösügy örökön-örökké megszilárduljon, hogy abból ne legyen menekülés. Ugy van ez a municipalis törvénynél, ugy a virilis szavazat behozatalánál; ez a választási törvény szintén azt czélozza, és ugyanazt a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény. Mindezen törvényeknél, a ki jól meg fogja fontolni, és ki fogja tudni olvasni a kormáuy utógondolatát: oda megy ki minden. Kérem tehát, ne tessék e tekintetben mindig és mindig, következetesen azon gyanúsítással élni ezen oldal ellen, hogy a közösügyi fondorkodások és izgatások, és nem tudom én, még micsoda, — nem engedi a reformtőrvényeket tárgyalni. Igenis, az van a dologban; mert minden 32*