Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

448. országos ülés február 2ít. 1872. n Mindezeknél fogva, minthogy én a beterjesz­tett javaslatban nem az 1848-iki V. t. ezikk gyökeres s a közkívánatnak megfelelő módosítá­sát, hanem azt látom, hogy azoknak egyes eltérő magyarázatokra tért nyitó rendelkezéseit, párt érdek szempontjából, kizsákmányoltatni szándé­koltatik: a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom s pártolom Tisza Kálmán t. barátom indítványát. (Helyeslés.) Podmaniczky Frigyes br. T. ház! Bocsánatot kérek, ha rövid időre nem annyira a ház figyelmét, mint elnézését igénybe veszem; (Halljuk!) de a választási törvényt oly neveze­tes törvénynek tartom, akár ha annak alkotá­sáról, akár ha annak megváltoztatásáról van szó, annak annyi befolyást tulajdonitok a nemzetek, népek és országok, akár politikai, akár közmű­velődési irányára nézve, miszerint lehetetlen megtagadnom magamtól azon jogot, hogy rövid szavakban álláspontomat ezen kérdésre nézve elő ne adjam. Előre bocsátva, hogy t. képviselőtár­sam Tisza Kálmán határozati javaslatát fogadom el: kötelességemnek tartom szavazatomat röviden indokolni. (Halljuk !) Midőn ezt teszem, legelőször is azt az állás­pontot akarom tisztába hozni, melyet e kérdés­ben a kormány irányában elfoglalok. Ha jól va­gyok értesülve, ha emlékem nem csal, hét fer­tály éve most, hogy a kormány először hitta össze azon bizottságot, azon enquetet, melynek véleménye és tanácsa nyomán akarta az 1848-ik V. t. czikk körüli teendőket tisztába hozni. Hoszszu idő ez és én meg vagyok győződve, hogy már akkor, az első időben, mikor e ta­nácskozások megkezdődtek : a kormánynak egyik vagy másik, de a két irány közül az egyik irányban, tisztába kellett magával jönnie. Vagy azt látta a kormány, hogy az ő véleménye sze­rint lehetetlen e törvénybe czélszerü változásokat hozni be: s ez esetben, azt hiszem, leghelyeseb­ben cselekedett volna, ha az összeírásra nézve a novellát elkészítve, a többit ugy hagyja, a mint volt, (Helyeslés bal felől.) s e novellát be­terjesztette volna. Én meg vagyok győződve, hogy a képviselőház e novellát igen rövid idő alatt, igen gyorsan és szívesen elfogadta volna. Ha azonban a kormány ezen meggyőződésre nem jutott: akkor azt kell következtetnem, hogy az adott vélemények, és a beszerzett adatok nyomán azon véleményt formálta magának, mi­szerint lehetséges e törvényt, ha nem is meg­változtatni, — mint ő mondja, — hanem leg­alább hasznosan tisztázni. De ha erre a meg­győződésre jutott: akkor tőle kettőt vártam volna meg. Az első az, hogy egy kissé sietett volna s ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot akkor terjesztette volna a ház elé, mikor annak «±rv. E. NAFtÓ 1RS-S- XXII. helye van, t. i. valamivel jókorább, nehogy egy ily törvényjavaslatnak, mely tagadhatlanul be­folyással fog birni a választásokra, tanácskozása épen a választások előtt történjék meg, a mi bizonyára sem a törvény hasznára, sem a kivi­tel módjára nézve czélszerü nem lehet. (Élénk helyeslés.) A másik, a mit követeltem volna: az, hogy a törvény némi haladást tanúsítson. Az én fel­fogásom szerint minden országban nemcsak po­litikai, de közművelődési tekintetben is hévmérő mindenkor a választási törvénynek időközön­ként való megváltoztatása. (Helyeslés.) Mert a hol a eivilisatió halad: ott a census lefelé megy; a hol pedig a census fölfelé megy: ott a eivili­satió ha nem is megy hátra, de minden esetre megáll. (Élénk helyeslés). Bocsánatot kérek, de kétségtelen, hogy a mai időben az, mi megáll : annyi, mint ha hátra felé menne. (Helyes­lés balról.) Megvallom, ha magamat oda képzelem abba a miniszteri székbe, ugy én — ha azon érzés lett volna bennem, hogy nálunk, népünk culturai állapotánál fogva a censust leszállítani nem lehet: — ezt soha be nem vallottam volna; hanem megtettem volna mindent, hogy — nem mondom a jelen élő nemzedék, — hanem a múlt nemzedék hibáit, a mennyire lehet, jóvá tegyem és vártam volna azon időpontig, midőn állapotaink egy czélszerü választási törvényja­vaslat beterjesztését megengedték volna. De utoljára is élőnkbe kerülvén a törvény­javaslat, azt két szempontból lehet tekinteni; vagy conservativ szellemű akar lenni, a meny­nyiben megijedve egy kissé a mozgalmaktól, — a melyektől hogyan lehetett e pillanatban meg­ijedni, valóban nem érteni — a gyeplőt egy kissé szorosabbra akarja összehúzni. Ez esetben, t. ház, nem volnék képes e tör­vényjavaslatot elfogadni. A második eset mi le­het 1 a második eset nem lehet más, mint egy törvénynek ad hoc a választásokra való hozatala. Ez esetben sem volnék képes a törvényjavaslatot elfogadni: mert az ad hoc választási törvény hoza­talát egyátalában nem helyeslem. De magából a kormány szempontjából sem tudnám ezt indo­kolni. t Én ugyanis a parlamenti kormányformá­nak lévén barátja, annak nem gyengéit, annak nem kinövéseit, de jó oldalait kívánom minden­kor érvényre hozni és a hol csak lehet növelni. Én a többség kormányától nem azt várom, nem azt kívánom, hogy numericus többség: ha­nem azt kívánom, azt óhajtom, hogy qualitativ többség által tartsa fenn magát; nem a szemé­lyeket értein én ez alatt, hanem az alapot, mely­nek nyomán a közvélemény nyilatkozik. Ha ez 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom