Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

448. országos ülés február 29. 1872. 13 osztályát és rétegét megnyugtassuk, és a haza népeinek egyenlő jogot adjunk. Hisz a kormány azt mondja, hogy az 1848­diki alapon áll: ez alapon lesz szerencsém igény­bevenni böleseségét. Ha egyszer az 1848-ki ala­pon áll, miért méltóztatik segregálni az alkot­mányt Erdély és Magyarországra nézve 1 ? Miért méltóztatik Erdélyben ott tartani a királyi biz­tost és quasi ostromállapotban tartani Erdélyt? Miért méltóztatik az osztrák kormány által be­hozott gensdarme-okat föntartani? Miért méltóz­tatik az osztrák törvényeket még most is fön­tartani? Ezekre nem tudok felelni, mert felele­tem rósz, mivel a t. kormány sem indokolásá­ban, sem előterjesztésében nem adott felvilágo­sítást : tehát nekem az a feleletem, hogy a bécsi reactio mindeddig tartja segregált állapot­ban Erdélyt, és az csak hir, csak czég és czim, hogy Erdély uniálva van: mert tettlegesen az nem létezik; s mi lehet veszélyesebb a hazára nézve, ha még most is a bécsi reactio szerint tartatnak fönt segregált állapotban a koronának egyes részei? Mi fog ennek a következése lenni s mily veszély éri a hazát ezen eljárás által, azt már beszédem elején kimondtam és beszédem befejezésében ismételni fogom. Most átmegyek azon részére, hogy az in­cpmpatibilitás iránt a kormány nem intézkedett. Én az incompatibilitas iránt törvényt óhajtottam volna, s követelem, hogy ezen törvényjavaslatba beigtattassék, mert nagyon furcsa egy törvény az, hol ki van mondva, hogy a választói jogot kénye-kedve szerint a censushoz köti. Hogy lehet azt most megmondani, hogy ugyanaz, ki választ, választható is; de elhallgatni azt, hogy kivétet­nek-e a képviselőség alól ezek meg ezek, mert igen természetes, hogy ez egymásból foly. A szakasz meghatározza, ki választ, s azt is, kivá­lasztható, de már a következő szakaszból, hogy ki nem választható, azt már elhagyta a t. kor­mány ; természetesen érdeke a kormánynak, hogy az incompatibilitási törvény soha meg ne szü­lessék, soha életbe ne lépjen. Kénytelen vagyok már ismét e tekintetben nézeteimet elmondani, melyek csak veszélyt hoz­nak a hazára, (Derültség jobb felől), s melynek alapja ismét a közösügy, mert hiába mondjuk, hogy szabadelvűek vagyunk; mert egy labirint van előttünk, mely elnyeli a magyar hazát és a polgár jogát s ez a közösügy. Furcsának tűnik fel a haza népe előtt, hogy a képviselőházban a kormányhivatalnokok ott • ülnek a padokon s megszavazzák szépen a nép ellen az adót (Helyeslés a szélső bal oldalon,) a legnagyobb mérvben, felemelik a hivatalnokok számát, szaporítják azok íizetéseit, s meg­szavazzák mindazt, mit a kormány követel, s akkor azon hivatalos szobák üresek, midőn ide jönnek segédkezet nyújtani a kormánynak, hogy a kormány tervét keresztülvihessék. Nem lehet, t. ház, hogy valaki lelkiismere­tesen vegye fel fizetését azon dologtól, a melyet nem teljesít: mert akkor, midőn a házban van, akkor nincs hivatalában és akkor egy halmaz aeta marad elintézetlenül, és mégis az államtól megkívánja a fizetést. S most kérdem, t. ház, van-e abban igaz­ság, hogy egy ember oly munkától vegye fel a fizetést, mit nem teljesít, s ez az immoralibas. To­vábbá a nép a mindennapi tapasztalat után in­dulva szemmel látja azt, hogy oly képviselők jönnek a házba, kik hivatal aspiránsok, s alig töltenek a házban egypár hónapot, már minisz­teri hivatalban ülnek vagy miniszteri hivatalba ülve, mint miniszteri tanácsos, vagy pedig el­megy a megyékbe és városokba főispánnak. És miért történik ez uraim? Azért mert hűségesen, egész odaadással a népjogok csorbításával, a haza függetlenségének és alkotmányos szabadságának feladásával támogatá a Kormányt. Nagyon fur­csának tetszik a népnek továbbá az is, hogy az ő képviselői, ha a kormányt hűségesen támogatta, egyik vagy másik vasútnál alkalmaztatnak, ne­hogy feltűnjék a minisztériumban a képviselők nagy száma, mert a kormány felteszi a népről, hogy ha már irni és olvasni nem tud, nincs szeme és józan esze, hogy felfoghassa azt, hogy a kormány e jobb oldali képviselőt, oly helyen, hol befolyása van, beültesse, a fizetést illetőleg 8 —10 vagy 20,000 frt annyi mint egy krajczár ; és teszi ezt ismét az illető képviselő hűséges magatartásáért. Én nem csodálkozom, t. ház, ha a nép ezt látva zavarba jön, és azt sem tudja : mi a kép­viselő. Mert ediig azt hitte a nép, hogy a kép­viselő azon egyén, kit megválasztott, azért hogy első sorban a népjogokat a hazaszaba dságát vé­delmezze; de miután a gyakorlat azt tanúsítja, hogy a képviselő működése egészen más, utol­jára arról is meg kell győződnie, hogy nem a népjogok védelmére választ képviselőt, hanem azért, hogy a kormány nekik rangos hivatalt, főispánságot, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) vagy nem tudom mit adjon, és annyira fog jutni a demoralisatio, corruptio és immoralitas, hogy a nép majd elveszti bizalmát a képviselő-választás iránt, és azt fogja mondani, nevezze ki a kor­mány a képviselőket, mert ugy is a képviselői ház a népjogok csorbítására, a nép elnyomatá­sára, tulterheltetésére, a haza alkotmányának megsemmisítésére törekszik, és igy ki fog veszni minden pietas a népből a képviselőház iránt. T. ház! Én még azt is bátor leszek önök­j nek megmondani, mikép a nép már oly formán

Next

/
Oldalképek
Tartalom