Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

14 448. ors.-.ógos ülés február 2fl. 1872. gondolkodik, hogy, miként a tekintetes vármegyéket és városokat a majoritásnak és kormánynak már ugy méltóztatott berendezni, hogy felét virilisekből állította össze, még talán lesz annyi bátorsága is, hogy a képviselőházat is virilisekből fogja fele részben összeállítani. El van már rá készülve a. nép, hogy az alkotmányosság utolsó bástyája is, ami még fönnmaradt, a parlamenti választási jog is leromboltatik. még oda fog jutni a kormány, hogy kimondja azt is, hogy nincs szükség már parlamentre sem, absolutismus mellett is képes ő már kozmányozni, mert alkotott magának tetszése szerint annyi törvényt, a mely mellett 30 évig is elkormányozhat. Ha méltóztatik a t. háznak meghallgatni, mondani fogok olyat, a mit még előttem senki nem mondott. (Halljuk!) Az incompatibilitási törvény köréhez tartozik az is, hogy itt a házban már voltak oly képviselők, és lehetnek jövőben is, kik püspöki aspiránsok, a mi pedig t. ház legkönnyebb, mert azért a kormánynak még nem is kell sok pénzt fizetni, (Igaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) hogy az illető lelkész urat megválasztassa. Igen természetesen a nép közvetlenül papjával van érintkezésben, és ha csak az nem nagyon rósz ember, meglehetősen bírhat a nép bizalmával. Be jön a házba, és lesz püspöki aspiráns, halad a kitűzött ezé] felé, ha ellenkező meggyőződése van is, — mert én feltételezem minden emberről, bogy van egy kis bírája minden működése fölött, hanem e kis bírónak sokszor hallgatnia kell, mert az érdek, a materialismus hajt, — itt mint püspöki aspiráns a kormány oldala mellé áll, s hűségesen teljesiti a kormány kívánságát, és a tapasztalás igazolja, hogy itten nem sokára a kormány figyelmét magára vonja, az megakarván jutalmazni szolgálatait, mint püspök repül ki innen. (Derültség.) Én ennélfogva az incompatibilitási törvényt nemcsak a kormány-hivatalnokokra, a minisztertől kezdve az utolsó írnokig, hanem mindazon papokra is kiterjeszteném, kik az állam kassájájából bármi néven nevezendő pénzt húznak, (Helyeslés a szélső hal felöl.) kiterjeszteném mindazokra,, kik nyugdijt húznak, vagy az állammal szerződésben állanak bármi czini alatt. Megmondom miért? Lehetetlen, hogy olyan egyén, ki ilyen kötelmekkel van kötve a kormányhoz : e házba jőve a haza, az alkotmány s a nép érdekében működhessék. Az ilyen egyén nem független, az ilyen egyén mindig a kormánykezétől függ s kénytelen, kelletlen a kormányt támogatja : még akkor is, ha meggyőződése szerint a kormány nem tiszta utón halad. Azt hiszem, hogy az imcompatibilitási törvényt a választási tőrvény keretébe tartozónak elismeri a jobb oldal is, és azt hiszem, az incompatibilitas iránti nézeteimmel meg vannak elégedve. Most már előfogum adni nézeteimet a vesztegetésről és a vesztegetésből folyó inmoralitásról. T. ház! én nagyon csodálkozom, hogy a kormány, melynek fönnállása biztos csak ugy lehet, ha első sorban a morált föntartja és megállapítja e hazában s minden cselekedetével azt mutatja ki, hogy az immoralitást lehetőleg távol kívánja tartani és azt büntetni is fogja : mégis a választásoknál már bebizonyult corruptiót jóllehet maga a trónbeszéd is magában foglalja, hogy az 1848-ki választási törvényt ki kell javítani, mégis ugy látszik, hogy azon törvényből a kormány azt kívánja kitörölni a mi jó, a mi pedig rósz, azt benne akarja hagyni. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Az 1848. V. törvényezikk alapján a gyakorlatból legjobban kitűnt és be lett igazolva, hogy a corruptiónak tág ut engedtetett és a hol a corruptió be nem hozatott: ott r csak a nép erkölcsének lehet ezt köszönni. Es midőn a kormány azt látja, bogy a hazában a corruptió igen elharapózott, a corruptió meggátlására vonatkozó törvényjavaslatot nem kívánja a a tisztelt ház elé terjeszteni, daczára annak, hogy többször volt ez iránt sürgetve, daczára annak, hogy a képviselőválasztással összeköttetésben áll a corruptiónak megszüntetése azért, hogy a kormány tisztán kivehesse a haza és nép óhajtását, a parlamentbe küldendő képviselők által. És mit tesz a kormány ? A kormány a corruptiók iránt törvényjavaslatot nem ad be, minden sürgetések daczára. Mit tesz továbbá a kormány? A kormány elnézi, hogy szemeláttára s a képviselőház bezárása előtt elkezdődnek a vidéken az agitátiók; (A szélső bal felől: Halljuk!) ós mindezeket látva, nem ad be törvényjavaslatot,, hogy a corruptiókat megszüntesse és a morálban tartsa fön a hazát, és népet óvja meg a mételytől, hanem maga is hallgatólag belenyugszik abba. Itt van, t. képviselőház, azon válpont, a mely ismét Francziaországra visz vissza, a melyet beszédem elején emiitettem ós felhoztam, hogy ha külállamokra akarnak hivatkozni, keressék a bajt ott, a hol az valóban van és ne az átalános szavazatjogban; keressék a corruptióban, és higyje el a t. ház, hogy ha nem fogja a corruptiót megakadályozni, ha nem fognak törvényt alkotni: akkor — isten ne adja — de lehet, hogy oda fog jutni Magyarország is, a hova jutott Francziaország. És most már, minthogy a hazának szenvedéseit az ellenzék eléggé leírta, minthogy megmutatta az ellenzék azt, hogy ezen