Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

136 425. országos ülés márczius 5. 1872. Mntetben, s meglehet, hogy azt gondolja most is, és lehet, nem is fogom őt az ellenkezőről meggyőzhetni. Mégis kérem a t. képviselő urat, olvassa el az angol House-hold suffrage törvényről szóló tárgyalásait; s meg fog róla győződni, hogy midőn e törvény behozatala napirendre került; a hivatalos statistikai adatok már rég nyitva álltak az angol alsó ház tagjai előtt s nem is jutott eszébe az ellenzéknek, hogy a parlament ülésszakának utolsó 3 hetében kivánta volna az adatok beterjesztését; hanem meg voltak jóval előbb azok hosszú időn át, minthogy tudjuk, hogy Angliában nyitvák az e r észben rendszeresen gyűjtött statistikai adatok s az ellenzéki férfiak — s maga Baxter — ezekből merítettek ugy a sajtó terén, mint a parlamentben. Megvolt ez adatokban az alapja annak, hogy mit lehet nevezni Angliában „HousehokF-nak, s mit lehet fölvenni a városokban, mit a boroughokban, mit a countykbau arra, hogy egy egyén a szavazati joggal szemközt mint önálló háztartásu ember szerepelhessen. Ha tehát a t. képviselő ur a statistikai adatok előleges ismerete nélkül nem akart jelezni egyetlen számot és gondolatot sem, mely határozott körvonalokban állította volna össze azon rétegek képét, a melyeket tulajdonkép választókul akar vagy nem; hanem maga akarta kikutatni, kik érdemlik meg a választási jogot: ugy akként jár el, mint gondolkodó főhöz illik, a ki ösztönt érez magában arra, hogy az igazságot kutassa — keresse, s azután terjesszen javaslatot elő, miután már megtalálta. De határozottan kétségbe vonom, hogy helyes módozat volna az országgyűlés utolsó szakában, midőn alig 3—4 hetünk van hátra; ily javaslatot előterjeszteni. Ennél czélszerübb lett volna a minisztert interpellálni, vagy más utón hozzá férni ezen adatokhoz, annak idejében ; vagy ha nem lehetett ezen adatokat egyátalán megszerezni: ugy engedje meg, hogy én mint ellenzéki képviselő azt merem mondani, hogy talán czélszerübb lett volna afölött tanakodni, hogy mi legyen az, amit ily körülmények közt census helyett az ellenzék zászlójára rá lehetne irni, mondom, tán ez mégis ezélszerü lett volna, mint mondani valamit, a nélkül, hogy magunk is tudnók, hogy kikre terjed ki a census, a nélkül, hogy tudnók, minő szavazatjogot akarunk kiknek, mikor és miképen adni? (Jobb felől élénk helyeslés.) Azt mondottam igen is, hogy nincs oly eszme Tisza Kálmán határozati javaslatában, amelyet egy ellenzéki nagy párt a jelen válságos pillanatban méltán lobogójára Írhatna. Azt mondja erre a t. képviselő ur, hogy az eszme, mely benne van: az, hogy senkit azon — nem privilégium, de átalános törvény alapján gyakorolt választói jogtól, melylyel bir, megfosztani nem lehet. Hozzáteszi „ha ez nem eszme Sehwarcz Gyula képviselő ur szerint, nem az eszmét, de őt sajnálom.

u Igen t. képviselő ur igaz, hogy én ebben sem látok oly eszmét, mely a kormánypárttal szemben méltán tusára hívhatná fel a nemzet értelmiségét akkor: midőn a kormány azt állítja javaslatáról, hogy ö sem mond mást, mint hogy eddig jogától kit sem akar megfosztani. Ha igen t. képviselőtársam tisztába hozhatta volna a módozatokat ugy, hogy semmi kétség nem fért volna ahhoz, vajon a régi jogozimen a most átalakult jogviszonyokhoz képest kit illet meg a választói jogosultság: akkor nem tagadnám, hogy javaslatában lenne némi eszme, olyan, mely megérdemli, hogy az ellenzék lobogójára tűzessék; de midőn én kétlem, hogy Tisza Kálmán képviselő ur csak az iparosok kérdését is tisztába hozta volna, miután az átalános védkötelezettség behozatala után lehetetlen a segédnek vagy legénynek föltétét oly igazságosnak tartani, mint az 1848-ban volt: e szerint lehetetlen e részben a törvény eredeti szerkezetéhez ragaszkodni ; és midőn másfelől nem képes bebizonyítani, hogy a megyékben és városokban a 4, 6 vagy 10 frt-e azon census, mely leginkább megközelítené mai napság azon alapgondolatot, melyet az 1848. évi törvényhozás az egy legénynyel dolgozó iparosra nézve kimondott: alig vindicálhatja magának a t. képviselő ur, hogy oly eszmét állított fel, mely nagyszerű, vagy ha nem is nagyszerű, legalább tiszta és világos. (Jobb felől élénk helyeslés. Bal felől: Halljuk!) Egyébiránt azt mondja, t. képviselőtársam: „Mi a másikat illeti, én tudom, hogy az ellenzéknek hivatása mindenütt a világon eszméket terjeszteni, magot vetni és azt teheti titokban, teheti más utón; de ha egy eoncret esetben, egy eoncret törvénnyel szemben áll az ellenzék : akkor feladata nem az, hogy jelszót keressen, melyet kortes jelszó gyanánt zászlajára irjon: hanem hogy a törvényt igyekezzék javítani." Engedelmet kérek igen t. képviselőház. (Halljuk!) itt kortes jelszóról van szó; természetesen e felszólalás éle ellenem van intézve; én nem látok abban mást mint czélzást arra, hogy én művelődési qualificatiót óhajtottam kitűzetni jelszóul. Nem tudom miután, korteskedést emleget az igen t. képviselő ur, t. i. említi a kortes jelszót, nem tudom kinek propositioja áll közelebb a kortes jelszókhoz: azé-e, ki az irni olvasni tudást akarja választási képesitvényül? vagy azé, aki a helyett, hogy tárgyilogos érvekre, komoly tárgyilagos érvekkel fe-