Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

452. országos ülés márezhis 6. 1872. jg'j' lelne, nem tesz egyebet, mint hogy kimeríti a kiesinylések és lenézések szótárát ? (Jobb felől: Zajos helyeslés!) bizonyos tudatában annak, hog y van mögötte egy nagy párt és vannak lapok, a melyek azt, ki ellenében érvelni merészel: gyanúsítással és szintén lenéző kiesinyléssel fogják majd ellensúlyozni (Élénk helyeslés jobb felől, zaj bal felől.) Ami azt illeti, hogy a t. képviselő ur tagadja, hogy az én határozati javaslatomban logikai összefüggés van:? azt hiszem, ő ennek ellenkezőjét ezentúl sem fogja elhinni; mert nem gondolom, hogy eddig is méltónak tartotta volna közelebbről figyelembe venni a támogatására általam fölhozott érveket; hanem elégségesnek tartotta azok fölött kicsinylő és lenéző modorban nyilatkozni és engem egyes odavetett mondatokkal — hogy ugy mondjam — kifizetni. De ha méltóztatott volna beszédemet elolvasni és magának fáradságot venni arra, hogy megértse beszédemnek logikai összefüggését, mely fölött Lázár Ádám képviselő ur is kétkedik: (Derültség.) akkor láthatta volna, hogy valamint én beszédem elején azt mondottam, hogy az ellenzék propositiojának kettős hivatása van: vagy hogy azonnal törvénynyé váljék, és akkor gyakorlatiasnak kell lennie, még hanem is hint magot a jövőre; vagy pedig hintsen eszméket, de olyakat t. i. melyeknek a jelen és jövő hasznát vehesse. ED ez utóbbi részt választottam, miként látható volt tán beszédem egész folyamából. Egyébiránt még ha rögtön törvénynyé válandott javaslatról lett volna a szó részemről: vajon, csakugyan oly véghetlenül nehéz lett volna-e gyakorlatilag keresztül vinni egy javaslatot, akár az én indítványom értelmében is? Hisz nagyon jól tudja a t. képviselő ur, azt legalább tudhatná, ha átolvasta volna beszédemet, hogy én csak azt mondottam, hogy bizonyos §-okkal egészíttessék ki a kormány javaslatának 2-dik fejezete, mely javaslatot, minthogy annak általam megtartatni óhajtott 2-dik fejzete nem a főelvi részt tartalmazza : egészben véve részletes vita alapjául el nem fogadom. Igaz; beszéltem én a honosítási törvényről is; de beszéltem azért, mert értesültem az igen t. belügyminiszter úrtól és értesültem más oldalról is, de tudják maga a t. ház tagjai, és tudja mindenki, ki lapokat olvas, hogy a minisztérium a honosítási törvény előkészítésével régóta foglalkozik, és az osztályokban szintén értesültem arról, hogy ezen honosítási törvény megalkotása nem kerülne nagy fáradságba, a minthogy állítólag az arra vonatkozó előmunkálatok már készen is lennének. E honosítási törvény letárgyalása bizonyára nem fogott annyi időt KÉPY. H. BAH.Ó 18^r| XXII. igénybe venni, mint a Tisza Kálmán által ajánlott statistikai tanulmány és annak ellenőrzése. Kétségbe vonom tehát azt is, hogy beszédemben azért ne lenne logika, mert gyakorlati alakba való öntése legalább is annyi időbekerülne, mint Tisza Kálmán képviselő uré. (Nyugtalanság bal felől.) Azon t. képviselő ur, ki annyira nyugtalankodik, legyen szíves magának megjegyezni azt, hogy átalában véve nehéz a szónoknak ugy fejezni ki magát, hogy félreértések, ferdítések és személyes kérdésekre ne adjon alkalmat oly teremben, hová — mint magát épen előttem ülő Ghyczy képviselő ur egyszer oly ékesen kifejezte, az emberek azon elhatározással jönnek, hogy bárhova fejlődjék is az eszmeesere, az eszmék tisztázása, mégis azon javaslatot fogják majd támogatni szavazataikkal, a melyre magokat már a párt conferentián elhatározták. Igaz, ezt a parlamentalismus természete hozza magával; de kétségbe vonom t. képviselő ur, hogy a parlamentalismus természete magával hozná azt is, hogy szabadjon e házban oly kifejezéseket használni, oly személyeskedő modorban nyilatkozni tárgyilagos érvekkel szemben, mint a hogy ezt velem szemközt a vita folyamában több képviselő ur tette. (Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtalanság a bal oldalon.) Avagy nem az-e egyik legmagasztosabb hivatása a parlamentalismusnak, hogy politikai nevelést adjon a népnek és különösen az ifjúságnak. (Élénk helyeslés jobb felől.) És azt hiszik-e önök uraim, kik igy személyeskednek, hogy politikai nevelést adnak az ifjúságnak akkor, (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) midőn tárgyilagos érvekre nem tárgyilagos érvekkel felelnek, hanem felelnek a kicsinylés és fitymálás különböző szavaival; felelnek oly hasonlatokkal és képletekkel, melyek egyetlen eszmét sem képesek tisztázni, s nem képesek tisztázni azért, mert — és ezt a czélt elérik velők az illetők — ébresztenek fájó érzelmeket, vagy gyűlöletet, a melyek azonban az elméket nem felvilágosítani birják, hanem csak elszoktak tompítani. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Ha az a czél, hogy gyűlöletet ébreszszenek azok iránt, kik az ellenzéki padokon ülnek és mégis merészlik megkritizálni önök javaslatait, mert azt hiszik, hogy ez lelkismeretes kötelességük: akkor elérhetik ezéljukat, akkor elérhetik azt, hogy nem fog az ellenzéki padokon érv győzni érv ellenében, s hogy nem fog felfeomlani az eszmék tisztázása vagy egyéb válság folytán sem a pártfegyelem. De ne higyjék, uraim, hogy nem fog eljönni az idő, mely az ily sze18