Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
120 451. országos ülés márczins 4. 1872. jednek, oly suprematia van-e adva a magyar nyelv- és nemzetiségnek, mely azt talán mégis megilletné azon országban, melyet Magyarországnak neveznek. (Helyeslés hal felől.) Nem látjuk-e mindenfelé terjedni és mindenfelé burjánozni az idegenszerűség magvát 1 Nem látjuk-e azt minisztereink discursusában, beszélgetésében, irányadásában; nem elnézéseiben, hanem bátorításában minden oly iráuynak és törekvésnek, mely a magyarság ellenében van ? a Hogy mennyire felel ez meg az igazságnak és a tényeknek: a t. képviselő ur lelkiismeretére bizom. Csak azért olvastam föl, hogy t. eollegáim, kik nem voltak jelen: némi tudomással bírjanak arról, mily vádat emeltek ő ellenök, hogy ők öt év alatt a nemzet ellenségeit bátorították a nemzet ellen, ezt az én tisztelt társaim talán el is hihetnék; mert hiszen ki ezt mondta, nemcsak képviselő, hanem pap is, kinek szent hivatása híveinek az igazság és lelkiismeret tanait hirdetni. (Derültség jobb felől.) Csak mikor ez állításra az obligát „igaz" szó elhangzott a baloldal részéről: (Élénk derültség jobb felől) akkor voltam bátor azt mondani, hogy biz ez nem igaz! És ez a t. képviselő urat oly nemes indignatióba hozta, hogy tartott nekem leezkét a türelmetlenségről és egy párszor gúnyosan államférfi-miniszternek nevezett; — e dicsőséget egyébiránt ma Tisza Kálmán képviselő ur tőle megirigyelte, és ma követte, — és végre culminált azon t. képviselő ur beszéde abban, hogy feljajdult ezen szóért: „nem igaz", azt mondta, hogy az összetett szó, és végezte egy simplicitással. (Tetszés és derültség jobb felől.) De mondom daczára ezen állitásnak, én mégis bátorkodom kimondani, miszerint Mocsonyi képviselő ur állításának fele része, t. i. az, hogy én a magyar nemzet suprematiáját elérni, és föntartani minden legális módon akarom: — igaz. Ezt nem tagadom, ezt vallom és vallani fogom. (Éljenzés jobb felől.) De tagadom állításának második részét: mintha én ezt más nemzetiségek elnyomásával akarnám elérni. Én, t. ház, a jogegyenlőség terén a szabad verseny által akarom e suprematiát elérni és biztosítani; s higyje meg a t. képviselő ur, hogy erre a czélra nincs szükségünk azon fegyverre, hogy más nemzetiségeket elnyomjunk; (Helyeslés a jobb oldalon) de kérdem, mi jogosította fel a t. képviselő urat arra, hogy nekem ellenséges intentiokat tulajdonítson a román nemzetiség irányában ? Hát vajon azon eensus, mely ma Erdélyben fönáll: csupán a románokra nézve áll fön ? nem ugyanazon eensus áll fön a szászokra és magyarokra nézve ? Ha a románokra állana fön csupán : akar indokolt lenne feljajdulása. Vajon mi a eensust csak Erdélyben nem akarjuk megváltoztatni, és Magyarországban megváltoztatjuk ? Ugyebár nem ? Tehát nem indokolt a t. képviselő ur azon állítása, hogy mi az erdélyi románokat akarjuk elnyomni, mert ezt csak akkor tennők: ha Magyarországban megváltoztatnék a eensust és a kerületeket Erdélyben pedig meghagynék. Es akkor sem szabadna a románok nevében feljajdulni, hanem kellene az egész népesség nevében és érdekében. Ha a t. képviselő ur igazságot akart volna, akkor ennek ellenkezőjét kellett volna állítania; azt, hogy a kormány nemcsak nem viseltetik ellenséges indulattal az erdélyi románok iránt; hanem ellenkezőleg. A t. képviselő ur csak ugy tudja mint én, hogy a nyár derekán jelent meg egy röpirat egy román képviselőtől, mely röpiratban az erdélyi románok állítólagos sérelmei foglaltattak. Nevezetesen azt mondták, hogy a 8 frtos eensus magas, a kerületek felosztása nem igazságos és végre igazságtalan dolog az, hogy az úgynevezett honoratiorok csak az esetben birnak választási joggal: ha képviseleti joggal felruházott városokban laknak. Ezek a legnagyobb sérelmek. Hogy a sérelmek két elsejét miért nem tudjuk megorvosolni: tessék annak okát keresni és találni abban, a mely miatt tarthatjuk a eensust és nem változtatjuk a kerületeket Magyarországon sem. A harmadikra nézve, melynek ilyetén akadálya nincsen: meghoztuk az orvoslást; és a falusi völgyekbeÜ lakó honoratiorokra is kiterjesztettük a jogosultságot. A t. képviselő ur keveselheti ezt. Ez szabadságában áll, ez számítás dolga; de abból nem vonhatja azon következtetést, hogy mi a románok ellen ellenséges indulattal viseltetünk; (Jobbról helyeslés.) mert megmutattuk, hogy ott, a hol tehettük: orvosoltuk a sérelmeket. Végre, t. ház, engedelmet kérek, hogy egy átalános megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Én ugy tapasztaltam, hogy a mi közéletünkben, a mi parlamentünkben, a mi irodalmunkban vannak bizonyos nagy szavak, melyek uralkodnak. így például 1867-ben nagyon divatozott „a haza árulás" az „alkotmány feladás." (A szélső balról felkiáltások: meg is történt! jobb felől mozgás, zaj.) Miután ma már ezen szavak tökéletesen elvesztették hitelöket az országban, (Jobb felől: ugy van\ és derültség) jöttek más szavak, milyenek például a depravatio, corruptio és most ezen vita alatt divatozott egy szó : a reaetio. Mint minden divat, ugy ez is változni fog; de miután már divatban van, nem szabad ignorálnunk, és kell vele foglalkoznunk; és én kérdem a
