Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451 országos ülés márczics 4. 1872. ||§ törvénynek egyik főezélja az, hogy annak alapján a parlamentbe lehetőleg a hivatottak jussanak be, s felteszem a képviselő úrról is, hogy ezt ő is kivánja: különben ad absurdum dedueálná a parlamentet. (Mocsonyi Sándor közbeszól: Nem kívánom! Derültség!) Nem kivánja ? Ezen esetben okoskodásom halomra dől, mert azt hittem, hogy a képviselő ur egy furcsa okoskodás sal akarja elérni a hivatottak bejutását a parlamentbe; ő ugy tesz, mint azon pazarló, ki vagyonának egy részét elköltvén, midőn látja, hogy a maradékkal nem tud oly könnyen élni, mint egész vagyonával, koezkára teszi a maradékot is, és azt mondja: már most menjen a uöbbi is, és ne maradjon semmi. így a képviselő ur is midőn látja, hogy százezrekkel nem vagyunk képesek a leghivatottabbakat ide beválasztani: azt mondja, bizzuk azt a milliókra és hozzuk be a suffrHge universelt. (Mocsonyi Sándor közbeszól: A bizalom férfiail, nem a hivatottakat!) A képviselő ur továbbá nem foghatja fel, hogy mikép bátorkodom én kimondani, hogy a területek felosztásánál nem a lakosság számáthanem a választók^ számát vélem czélszerüen aránynak fölvenni. És azt monda a képviselő ur, hogy e módozatot ő sehol sím olvasta egy választótörvényben sem; és azon reám nézve nem igen kellemes bókkal végezte beszédét, hogy tisztán látszik ebből, hogy a miniszter ur a reformok keresztülvitelére nem bir képességgel. Erre én azt felelem, hogy azon ok, mit felhoz, mely szerint t. a képviselő ur nem olvasta ezt : csak két dolgot bizonyít; vagy azt, hogy a képviselő ur még mindent nem olvasott, a mi magában nem bün, még csak nem is hiba; vagy pedig, hogy az eszme uj. Ennek pedig nem az a természetes következése, hogy ha az uj: egyszersmind rósz is; mert ha ez ugy volna, ha minden államban csak oly intézményeket mertek volna átplántálni, melyek más államokban életben vannak : akkor ott lennénk még az őskor Árkádiájában, hol nem ugyan a suffrage universel uralkodott, melyet a t. képviselő ur ide be akarna hozni: hanem egészen más, t. i. az ököljog. (Élénk helyeslés jobb felől.) De ha a t. képviselő ur szíveskedik nekem megengedni, hogy nekem, ki egy reformtörvény megalkotásáról gondolkozom; legyen szabad egy uj eszmével is foglalkoznom, ha szíveskednék megengedni, hogy ezt szabad volt nekem tenni, daczára annak, hogy a t. képviselő ur könyvtárában nem foglaltatik: akkor merészleném elmondani a t. képviselő urnák az indokot, hogy miért vélném én ezt czélszerünek behozni a mi hazánkban, hol nemcsak falu és város ; hanem város és város közt is, intelligentia és vagyon tekintetében oly roppant különbség van, hol nem suffrage universel van, hanem census- és qualificatióhoz van kötve a választási jog; egy ily országban a városnak, mert intelligentia és vagyon tekintetében fontos tényező: a kerületek felosztásánál túlsúlyt kell adni. Már pedig e túlsúlyt kellő módon máskép nem lehet biztosítani, mintha a választók arányához szabjuk a kerületet. (Helyeslés jobb felől.) Ez igen természetes és egyszerű. Vagy intelligens, értelmes, vagyonos az oly város: és akkor van sok választója, és akkor természetesen a túlsúly is meglesz, a mint a választók szerint alakítjuk a kerületeket ; vagy nem lesz meg a túlsúly: és akkor természetesen egy cathegoriába esik a falusi községekkel, és nem nyer túlsúlyt azért, mert egyedüli érdeme az, hogy városnak hívják. Lássa a képviselő ur, erre voltam bátor nézetemet alapítani, a melynek folytán a t. képviselő ur a képességet megtagadta tőlem. Én ugyan szeretném, ha a t. képviselő ur sem tagadná meg a képességet tőlem, de egyelőre megelégszem azzal, ha királyom és a többség képesnek tart hivatásom betöltésére. (Helyeslés a jobb oldalon.) De ha a t. képviselő ur nem is találhatta fel könyvtárában azon eszmét, melyet kifejtem bátor voltam: megtalált mást, a mely szerint legalább hiszi, hogy a szivekben és vesékben olvasni tud, és megtalálta azt, hogy az én javaslatom a román nemzetiség elnyomására van intézve, mert az erdélyi censust és kerületeket nem változtatja meg; továbbá, hogy a magyar nemzet suprematiáját akarom általa biztosítani. Azt mondja, hogy ez titkos intentiom. Már ha a t. képviselő ur megtagadja is tőlem a képességet; de egyet nem tagadhat meg, és ez a?, hogy nézetemet határozottan és nyíltan szoktam kifejezni; és hogy annak ujabb jelét adjam, egész nyíltsággal kimondom a t. képviselő urnák: igenis, állításának egyik részét nem tagadom, mert azt igenis akarom, t. i. a magyar nemzet suprematiájának biztosítását. (Helyeslés a jobb oldalon.) Merem állítani, Szilády Áron képviselő ur beszédének daczára, — sajnálom, hogy nincs jelen, mindazonáltal elmondom, majd elolvashatj"a, — ki beszédében, midőn megtámadta javaslatomat, igen tragicus hangon, Mocsonyi képviselő úrhoz fordulva, ezeket mondta (olvas): „Nem hallgathattam el ezt, t. ház, azon kormány irányában, melynek sem cselekvése, sem administrativ intézkedései körében nem látom indokolva a nemzetiségek följajdulását, a magyar suprematia ellenébeni panaszkodást. Vajon a kormány intézkedéseiben, bureauiban s mindenütt, hová keze elnyúlik, s intézkedéseinek hálói ter-