Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

]|g tói. országos ülés i «rak. (Igen! bal felől.) A logika szabályai szerint ez ezen törvénybe tartozik-e? Ez a törvény mi­ről szól ? arról szól, hogy kinek van választási jogo­sultsága, arról szól, hogy miként irják össze a vá­lasztókat és arról, hogy hogyan történjék az eljárás. Már kérem, hogy ily törvényben azt mondjuk, hogy micsoda kötelessége van egy megválasztott képviselőnek: azt én felfogni nem tudom; és nem tudom, hol van itt logika? Erre nézve egy kü­lön törvénynek kell okvetlenül intézkednie; és bátor vagyok a kormány részéről tiszteletteljesen bejelenteni, hogy még e napokban lesz szeren­csém az ineompatibilitásról törvényjavaslatot beterjeszteni, ugy hogy az még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék és törvényerőre emeltessék. (Általános helyeslés.) Ami a megvesztegéseket illeti, t. ház, arra nézve sem lehetek egy véleményben a tekintet­ben, hogy ezen törvénynek kellett volna intéz­kedni arról. Tudjuk, hogy az országban nemcsak orszá­gos képviselőválasztások vannak, vannak muni­eipalis, és ezentúl még nagyobb mérvben lesz­nek községi választások is, a melyek körül ugyan­azon visszaélések merülhetnek fel, mint a kép­viselőválasztásoknál. Ha tehát már nem akarjuk bevárni az átalános criminalis codex megalkotá­sát, a hová ezen ügy legtermészetesebben tarto­zik : akkor nézetem szerint külön törvénynek kell intézkedni, mely törvény hatása az összes vá­lasztásokra kiterjed. Miután már mi, ami kor­látolt tehetségünknél fogva nem vagyunk képe­sek a visszaélésekre nézve egy törvényt 3—i sorból megalkotni, — mint az itt mondatott — mely ezen szükségnek tökéletesen megfeleljen: mi azon nézetben voltunk, hogy ez nem lehet oly rövid 2—3 sor, mely a jelen törvény rész­leteivel lehetett volna tárgyalható, és alig alkot­hatna meg a ház ily fontos törvényt, miután még igen sok törvényjavaslat van a t. ház asz­talán, melynek sürgősségét a t. ház kimondotta. Azt azonban bátor vagyok előre kijelenteni, hogy mi a vesztegetést nem ugy értelmezzük, hogy csak az vesztegető, ki egy embernek egy pohár bort, vagy tál ételt ad: (Helyeslés jobb fe­Wl.) mi a vesztegetés sokkal veszedelmesebb ré­szét abban látjuk, ha valaki másnak (Zaj és áta­lános felkiáltások: Halljuk!) abban látjuk, ha va­laki másnak vagyonát, másnak regáléját, más­nak legelőjét, erdejét oda igéri. (Átalános élénk helyeslés.) Meg is voltam győződve, hogy a t. képviselő urak a túloldalon is helyeselni fogják; de épen azért, mert helyeslik: nem kívánhatják azt, hogy ezen törvény három sorocskából áll­jon, és nem hiszem, hogy azt ezen törvényhozás ülésszaka alatt, mely mindössze csak 4 — 5 hé­tig tart: tekintve a hátralevő többi fontos kér­láreöins 4. 1872. dést, el lehetne intézni. S nem is mi vagyunk ennek okai, mert nem mi vitatkoztunk tiz na­pig ezen javaslat átalános tárgyalása alkalmá­val. (Élénk helyeslés jobbról. Balról felkiáltások: Volt három évig idő!) Azt mondják a t. képviselő urak közül né­hányan, hogy az én tőr vényjavaslatom compli­cált, hogy hosszas és nehezen érthető intézkedé­seket foglal magában. Már mindenekelőtt mél­tóztassanak megengedni, de én nem tartom he­lyes bírálatnak azt, mely egy törvényjavaslat he­lyességét arasz-számra méri. Én előttem az a bírálat a helyes, a mely onnan indul ki, hogy vajon egy törvényjavaslat megfelel-e a czélnak, melyet maga elé kitűzött. Már t. képviselő urak, ha mi a választók jogait biztosítani akarjuk: akkor az én nézetem szerint a törvény végrehajtóinak eljárását körül kell Írnunk szabatosan, mert különben a végrehajtó önkényének tág tért nyitunk. Az 1848-iki tör­vénynél, igaz, az én törvényjavaslatom kissé com­plicáltabb; de hiszen az a czélunk, hogy az 1848-ki törvény hiányait pótoljuk és a válasz­tások tisztaságát biztosítsuk. Vagy szabad kezet kell engedni a törvény végrehajtóinak; vagy pe­dig körülírni a végrehajtók eljárását és megba­rátkozni azzal, hogy a törvény kissé hosszabb legyen. (Helyeslés jobb felől.) Én azt tartom, hogy sokkal könnyebb és kényelmesebb dolog egy hosszabb törvényt szerkeszteni, megbírálni és megtanulni, mint szabatos törvény hiányában a panaszlóknak igazságot szolgáltatni. (Helyeslés.) Méltóztassék meggyőződni arról, hogy a szabad kéz mindig a hatalomnak szolgál előnyére : míg a szabadság és a demokratia védelmét mindig a törvényes intézményekben keresi. (Helyeslés.) Hátra van még, t. ház, hogy azokra felel­jek, a melyek az én titkos intentioimat illetőleg felhozattak, és itt első sorban mindenekelőtt Mocsonyi Sándor t. képviselő ur beszédére kell reflectálnom. (Halljuk!) Minekelőtte azonban a tit­kos intentiók taglalására áttérnék, nem tehetem, hogy ne emlékezzem meg egyik deduetiójáról, melyet az átalános szavazatjogra nézve felhozott. A censusra vonatkozólag Szilágyi Dezső barátom már megfelelt. Azt monda a t. képviselő ur — és erre figyelmet kérek — (Halljuk!) volna a czél, hogy a leghivatottabbak válasz­tassanak a parlamentbe, ugy kétségtelen, hogy a czélt sokkal egyszerűbben érhetnők el, hogy ha a választást kevesekre biznók, sokkal több biztosítékot nyújtana e választási mód aziránt, hogy a czélt némileg elérhetjük, mint az : ha 100,000-re bízzuk a választást, midőn tudjuk, hogy még az esetleg is mily nagy szerepet ját­szik a választásoknál." Én azt hiszem, t. ház, hogy a választási

Next

/
Oldalképek
Tartalom