Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

461. országos ülés máresi»s 4 1872. Víg. között azt hiszem, hogy Komárom városánakér­demeg képviselője — a ki a politikai könnyelmű­ségről dissertatiót tartott nekünk, -- velem fog tartani, midőn azt mondom, hogy egy ily alap­törvény megváltoztatását ajánlani ily körülmé­nyek kőzött valóban politikai könnyelműség volna; tehát igen kérem a t. képviselő urat, hogy azon dissertatiót ne nekünk: hanem saját pártjának tartsa; (Élénk helyeslés jobb felől) és ha első beszédemben mondám, miszerint erősen hiszem, hogy helyes a törvényjavaslatnak azon alapelve, mely szerint a census meg ne változ­tatgassák : ugy ma egész határozottsággal mond­hatom és mondom is, hogy e tekintetben csakis azon fölfogás helyes, melyből a kormány e tör­vényjavaslat megalkotásánál kiindult. Épen azért, t. ház, nem fogok azok czáfo­latába bocsátkozni, a miket az átalános szava­zati jog és census megváltoztatásának szükséges­sége mellett a t. képviselő urak fölhoztak. Hogy miért nem kell, sőt miért nem lehet a censust megváltoztatni: ezt elmondtam első beszédemben; hogy miért nem lehet nálunk az átalános sza­vazati jogot behozni: ez tisztelt barátom és a törvényjavaslat körüli munkatársam Szilágyi Dezső fényesen kifejtette. És itt csak igen tisz­telt előttem szólott képviselőtársam megjegyzé­seire vagyok bátor egy pár megjegyzést tenni. I nagy hibául rótta föl Szilágyi Dezső urnák, hogy beszédében, nevezetesen beszéde azon ré­szében oly dolgokat mondott, melyekkel a tisz­telt képviselő ur már ismerős, melyeket jelesen az angol parlament actáiban olvasott és azt mondja, hogy ha már valaki ilyen eszméket, ilyen elmondott eszméket ismételve fölhoz a ház­ban : legalább citálja az auctort. Engedelmet ké­rek, én egészen más fogalommal birok a citátu­mok felől; mindenekelőtt azt vagyok bátor ki­jelenteni, hogy midőn arról van szó parlament­ben, hogy legyen-e átalános szavazati jog vagy census? nem hiszem, daczára, hogy elismerem — egészen ellenkezőleg, mint ő velem szemben szo­kott eljárni, — államférfiúi képességét, elisme­rem olvasottságát, de én mégis kételkedem, hogy a t. képviselő ur, midőn az átalános szavazati jog vagy a census mellett akar bizonyítékokat fölhozni: mondhatna oly valamit, a mit már más parlamentben el nem mondtak volna. (Jobb felől helyeslés, Bál felől felkiáltások: De nem szó szerint!) Igenis, ha valaki citál valamely auctor­ból és azt szó szerint mondja el: akkor az illem ugy hozza magával, hogy megnevezze az auc­tort; (Nyugtalanság) de állítom, hogy ha vala­mely helyes argumentumot hoznak föl valamely tárgy mellett, azon kérdés: mondatott-e az más által valaha: fontossággal nem bír; hiszen ekkor a t. képviselő ur azon jó viczezének, melylyel a t. baloldalt nagyon megnevetteté: érdemét szintén leronthatnám, mert a pókról és móhéről mondott hasonlítását az 1839-diki országgyűlé­sen egy conservativ követ már elmondta. {Jobb •felől élénk derültség.) De mondom, ezen dolgokra nem fogok kiterjeszkedni. Három dologra fogok felelni: először azokra, mik fölhozattak azon ezól­ból, hogy bebizonyittassék, miszerint az ón ja­vaslatom a választók jogosultságát megszorítja ; fogok továbbá felelni azoknak, kik az én javas­latom átalános hiányainak kimutatása czéljából szólaltak föl; fogok végre felelni azoknak, kik véremben és szivemben olvasván, titkos inten­tióimról beszéltek. Mielőtt azonban ezt tenném, Tisza Kálmán­nal egy kis házi ügyet kell rendre hoznom. (Halljuk.') En első beszédemben azt mondottam, hogy ezen törvényjavaslatot már most a t. ház bírá­lata alá bocsátom, és ezen bírálatot azon nyu­galommal fogom bevárni, melyet egy öntudatos embernek a szándék tisztasága, egy államférfiu­nak a meggyőződés ereje kölcsönöz. A t. képviselő ur erős gúnyját vontam ma­gamra ez által. Ha prókátori fogással akarnék élni, a mivel különben a képviselő urnák beszéde tele van : (Helyeslés jobb felóí.) azt mondhatnám, hogy abból, ha valaki egy bírálatot oly nyuga­lommal vár, minővel egy államférfiunak bírnia kell, ebből nem az következik, hogy azt mondja magáról, hogy államférfiú. De én nem szoktam szavaimat visszavonni; igenis mondtam azt, de mondtam azon egyszerű oknál fogva; mert én azt hittem, hogy egy államban azok, a kik az állam ügyeinek legfőbb vezetésével vannak meg­bízva : államférfiaknak szoktak neveztetni. (He­lyeslés jobb felől.) Vannak nagy, vannak kis államférfiak; van­nak ilyen, vannak amolyan államférfiak; és ha ón oly epithetont használtam volna az „állam­férfiú" szó mellett, mely önhittségemet és kép­zelődésemet igazolta volna : akkor megérdemel­tem volna a megrovást. Egyébiránt én, miután látom, hogy a t. képviselő ur hallérzékét annyira sérti ezen kifejezés : két dolgot megígérek neki. Egyik az, hogy a képviselő ur előtt nem fogom magamat államférfiunak nevezni; de másodszor megígérem azt is, hogy a t. képviselő urat sem fogom mai beszédje után államférfiunak tartani és nevezni. (Helyeslés a jobb oldalon. Nyugta­lanság.) Az előttem szólott t. képviselő ur és teg­napelőtt a szélső bal egyik t. vezére Simonyi Ernő csudálkozását fejezte ki a fölött, hogy én a központi bizottság által szövegezett javaslatot, mely az enyémtől lényegesen eltér: elfogadtam és ahhoz tárczámat kötöttem. Már első beszé­15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom