Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451. országos filés márczios 4 1872. US ház, hogy rósz kortes, mintha azt merném állí­tani, hogy például engemet vagy a baloldalt, ámbár az utóbbiról már merném mondani ; de magamról távol legyen állítani, mintha engem Debreczenben semmiképen megbuktatni nem le­hetne; {Jobb felől zaj. Bal felől: Igazi Csernatony közbeszól: Miért jajdulnak fel?) távol legyen tőlem ezen önhittség, kik eléggé tapasztaltuk az élet­ben, hogy a mikor a vis et nequitia összefog­nak : elnyomják azokat, a kik becsületes fegyver­rel küzdenek, (Zajos ellenmondás jobb felől. Tet­szés bal felől) Hanem mondom, hogy a miniszter ur rósz kortes azért, mert a jó kortes nem hagy igy előre kártyái közé tekinteni; egyébiránt még egyet leszek bátor megjegyezni. Ha csakugyan átlátja a miniszter ur, hogy Pest képviselet dol­gában nincs helyesen ellátva, hogy a képviselet, mely Pesten van, ma már Pestre nézve igazság­talan, abban én vele egyetértek: kisértse meg, proponálja, hogy Pesten a képviselők számát emeljük fel, határozottan igérem, hogy rászava­zok. (Helyeslés bal felől. Azon kifejezéseimre nézve, melyeknek egyi­két az előadó ur is fölemlité hogy azt mondot­tam, hogy ezen törvény botrányos, hogy azt mondottam, hogy ha elfogadtatnék, szégyenfolt lenne a képviselőházon : azt mondja a miniszter ur minapi beszédében, hogy ily Shakespeare-i kifejezéssel élni nem fog. Én köszönöm az elisme­rést, melyet saját kifejezése iránt tanúsított, mert a mi Shakespearet — azt lehet mondani, — nem századok óta föntartja mint a mivelt világ egyik első íróját: főleg az, hogy jellemeket, dol­gokat, eszméket, — megengedem, a mai időkhöz mérve néha kissé durván és nyersen, — de min­dig találóan fest. Ha tehát kifejezésem Shakes­peare-i kifejezés volt, azzal a miniszter ur csak azt mondhatta, hogy talán durva volt; de elis­meri, hogy igaz volt, és ha meggondolom még, hogy habár a durvaság nem szép dolog, de van­nak bizonyos dolgok, melyekhez puszta kezekkel nyúlni nem szabad, ha az ember kezét bepisz­kolni nem akarja: akkor a durvaságot elválla­lom, az igazság mellett. A miniszter ur még tovább megy. Megvallja azt is, hogy miért nem változtatja a censust, vagy legalább megvallja, hogy miért nem vallja be, hogy változtatja. Előadja ugyanis, hogy a censns kérdése oly kérdés, hogy nem jó azt bolygatni: hiszen Angliában és másutt is egymásután bukdostak rajta a miniszterek, tehát gondolta magában, hogy bizony oly csekélységért, mint a választási jog : én a tárczámat nem res­kirozom! Tóth Vilmos belügyminiszter (köz­beszól) : Hiszen hozzá kötöttem! Tisza Kálmán: Nem méltóztatott ide KÉPV. H. NAPLÓ 18ff XXII. hallgatni. Igen jól tudom, hogy hozzá méltózta­tott kötni; de azt állítja, hogy nem méltóztatik változtatni a censust és azután méltóztatik elő­adni, hogy milyen veszélyes dolog a censuson változtatni, hogy azon másutt is sorjában buk­dosnak a miniszterek. (Derültség bal felől. Zaj jobb felől.) Végül, t. ház, azt mondja a miniszter ur beszédének végén, hogy ezen javaslatban van haladás koczkázat nélkül. Van-e, vagy nincs kocz­kázat ? a fölött részemről nem vitatkozom ; de merem állítani, hogy igenis van koczkázat; mert ha van koczkázat a rohamos, a tulgyors hala­dásban : még nagyobb koczkázat van abban, ha valaki hátra felé halad valamiben ; mert ezen hátrafelé haladás még egyfelől senyvedést és maradást hoz be: addig másfelől még azon roszat is, mi a tulgyors haladásban lehetne, jövőben előidézi ; mert a támasztott nagy elégületlenség folytán, miként már érintettem, s azért bővebben kifejteni nem akarom, be fog állani ép azon idő, midőn többé a fokozatos haladás már nem lesz lehetséges : hanem rombolás és rohanva haladás következik. De elismerem, t. ház, hogy van benne hala­dás, főleg hogy a miniszter ur hiszi, hogy van benne haladás. Hogy ne hinné, hogy ne ismerné el, mikor a rák is azt hiszi hogy halad : igy tehát a miniszter ur is hiheti, hogy halad. De, t. ház, ha a miniszter ur csak ily irányban tud haladni: akkor engedje meg, hogy kérjem, az istenért, ne haladjon! {Helyeslés bal felől.) T. ház! Tulságig is visszaéltem az önök türelmével, {Halljuk!) bezárom tehát beszédemet. Constatiroztam, hogy határozati javaslatom czélja — miután ma már erre nincs idő — nem gyö­keres reform; de ezélja, hogy a változás legalább jó irányban és ne rósz irányban történjék. Hogy erre idő van, azt, ha csak az adatok létét meg­tagadni nem akarják : még a miniszter urak maguk sem állithatják ma sem, de lett volna idő még inkább, ha ezt, midőn tétetett, elfogadva, elő is terjesztették volna ezen adatokat. A miniszter ur maga elismerte, hogy ^bot­rányos" Shakspeare-i kifejezés. Igen kérem a t. házat, miután e beismerés magától azon törvény­javaslat — hitem szerint mostoha, de szive ger­jedelme szerint — édes apjától ered, ne méltóztas­sék azt örökbe fogadni ; de fogadják el az én határozati javaslatomat. {Hosszasan tartó helyeslés és élénk éljenzés bal felől). Szilágyi Dezső: Azokra nézve, t. ház, melyek beszédem érdemére elmondattak, nem felelek; hanem házszabályaink értelmében sza­vaim világos félreértése, vagy félremagyarázása miatt jogom van szót emelni. A t. előttem szó­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom