Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451. országos filés márczios 4 1872. US ház, hogy rósz kortes, mintha azt merném állítani, hogy például engemet vagy a baloldalt, ámbár az utóbbiról már merném mondani ; de magamról távol legyen állítani, mintha engem Debreczenben semmiképen megbuktatni nem lehetne; {Jobb felől zaj. Bal felől: Igazi Csernatony közbeszól: Miért jajdulnak fel?) távol legyen tőlem ezen önhittség, kik eléggé tapasztaltuk az életben, hogy a mikor a vis et nequitia összefognak : elnyomják azokat, a kik becsületes fegyverrel küzdenek, (Zajos ellenmondás jobb felől. Tetszés bal felől) Hanem mondom, hogy a miniszter ur rósz kortes azért, mert a jó kortes nem hagy igy előre kártyái közé tekinteni; egyébiránt még egyet leszek bátor megjegyezni. Ha csakugyan átlátja a miniszter ur, hogy Pest képviselet dolgában nincs helyesen ellátva, hogy a képviselet, mely Pesten van, ma már Pestre nézve igazságtalan, abban én vele egyetértek: kisértse meg, proponálja, hogy Pesten a képviselők számát emeljük fel, határozottan igérem, hogy rászavazok. (Helyeslés bal felől. Azon kifejezéseimre nézve, melyeknek egyikét az előadó ur is fölemlité hogy azt mondottam, hogy ezen törvény botrányos, hogy azt mondottam, hogy ha elfogadtatnék, szégyenfolt lenne a képviselőházon : azt mondja a miniszter ur minapi beszédében, hogy ily Shakespeare-i kifejezéssel élni nem fog. Én köszönöm az elismerést, melyet saját kifejezése iránt tanúsított, mert a mi Shakespearet — azt lehet mondani, — nem századok óta föntartja mint a mivelt világ egyik első íróját: főleg az, hogy jellemeket, dolgokat, eszméket, — megengedem, a mai időkhöz mérve néha kissé durván és nyersen, — de mindig találóan fest. Ha tehát kifejezésem Shakespeare-i kifejezés volt, azzal a miniszter ur csak azt mondhatta, hogy talán durva volt; de elismeri, hogy igaz volt, és ha meggondolom még, hogy habár a durvaság nem szép dolog, de vannak bizonyos dolgok, melyekhez puszta kezekkel nyúlni nem szabad, ha az ember kezét bepiszkolni nem akarja: akkor a durvaságot elvállalom, az igazság mellett. A miniszter ur még tovább megy. Megvallja azt is, hogy miért nem változtatja a censust, vagy legalább megvallja, hogy miért nem vallja be, hogy változtatja. Előadja ugyanis, hogy a censns kérdése oly kérdés, hogy nem jó azt bolygatni: hiszen Angliában és másutt is egymásután bukdostak rajta a miniszterek, tehát gondolta magában, hogy bizony oly csekélységért, mint a választási jog : én a tárczámat nem reskirozom! Tóth Vilmos belügyminiszter (közbeszól) : Hiszen hozzá kötöttem! Tisza Kálmán: Nem méltóztatott ide KÉPV. H. NAPLÓ 18ff XXII. hallgatni. Igen jól tudom, hogy hozzá méltóztatott kötni; de azt állítja, hogy nem méltóztatik változtatni a censust és azután méltóztatik előadni, hogy milyen veszélyes dolog a censuson változtatni, hogy azon másutt is sorjában bukdosnak a miniszterek. (Derültség bal felől. Zaj jobb felől.) Végül, t. ház, azt mondja a miniszter ur beszédének végén, hogy ezen javaslatban van haladás koczkázat nélkül. Van-e, vagy nincs koczkázat ? a fölött részemről nem vitatkozom ; de merem állítani, hogy igenis van koczkázat; mert ha van koczkázat a rohamos, a tulgyors haladásban : még nagyobb koczkázat van abban, ha valaki hátra felé halad valamiben ; mert ezen hátrafelé haladás még egyfelől senyvedést és maradást hoz be: addig másfelől még azon roszat is, mi a tulgyors haladásban lehetne, jövőben előidézi ; mert a támasztott nagy elégületlenség folytán, miként már érintettem, s azért bővebben kifejteni nem akarom, be fog állani ép azon idő, midőn többé a fokozatos haladás már nem lesz lehetséges : hanem rombolás és rohanva haladás következik. De elismerem, t. ház, hogy van benne haladás, főleg hogy a miniszter ur hiszi, hogy van benne haladás. Hogy ne hinné, hogy ne ismerné el, mikor a rák is azt hiszi hogy halad : igy tehát a miniszter ur is hiheti, hogy halad. De, t. ház, ha a miniszter ur csak ily irányban tud haladni: akkor engedje meg, hogy kérjem, az istenért, ne haladjon! {Helyeslés bal felől.) T. ház! Tulságig is visszaéltem az önök türelmével, {Halljuk!) bezárom tehát beszédemet. Constatiroztam, hogy határozati javaslatom czélja — miután ma már erre nincs idő — nem gyökeres reform; de ezélja, hogy a változás legalább jó irányban és ne rósz irányban történjék. Hogy erre idő van, azt, ha csak az adatok létét megtagadni nem akarják : még a miniszter urak maguk sem állithatják ma sem, de lett volna idő még inkább, ha ezt, midőn tétetett, elfogadva, elő is terjesztették volna ezen adatokat. A miniszter ur maga elismerte, hogy ^botrányos" Shakspeare-i kifejezés. Igen kérem a t. házat, miután e beismerés magától azon törvényjavaslat — hitem szerint mostoha, de szive gerjedelme szerint — édes apjától ered, ne méltóztassék azt örökbe fogadni ; de fogadják el az én határozati javaslatomat. {Hosszasan tartó helyeslés és élénk éljenzés bal felől). Szilágyi Dezső: Azokra nézve, t. ház, melyek beszédem érdemére elmondattak, nem felelek; hanem házszabályaink értelmében szavaim világos félreértése, vagy félremagyarázása miatt jogom van szót emelni. A t. előttem szó15